Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-299
126 296. országos ülés 1898. május 14-én, szombaton. gazdák, a kiknek bármely vidéken munkásra van szükségük, vagy bármiféle kellemetlenségük van a munkásokkal az aratási szerződések tekintetében, méltóztassanak bizalommal fordulni a balmazújvárosi elöljárósághoz, ott 5—6000 ember készen várja az ajánlatot. T. liáz! Nem vagyok hiú arra, hogy beszédeim milyen terjedelemben közöltetnek, de most azt a kérelmet legyen szabad a mélyen tisztelt sajtóhoz is intéznem, kegyeskedjék ezen törekvésemet annyiban támogatni, hogy felvegyék lehetőleg egész terjedelmében a lapokba beszédem ezen részét. Én meg vagyok győződve, hogy a mélyen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr — úgy, a mint idáig is gyakran tapasztaltam részéről — meg fogja tenni azt, a mi e tekintetben egy magyar emberre ég magyar kormány férfira vár. Remélem is, hogy e tekintetben megtörténnek az intézkedések, hogy hasonló visszaélések ne forduljanak elő és hogy a szoczialis propagandának ilyen módon való mesterséges szítására maguk a bérlők alkalmat ne adjanak. Ez felette fontos feladat, és meggondolandó a törvényhozás részéről, hogy nem forog-e fenn olyan intézkedés szükségessége, a mely ilyen természetű dolgot a jövőre nézve kizárja vagy legalább szelídíteni képes. Ezzel áttérek magának a törvényjavaslatnak tárgyalására. Tartózkodni fogok attól, hogy itt a szoczialis rendszereket és azok elméleteit angol, franczia és nem tudom milyen munkák szerint reprodukáljam. Megtehetném ezt annál inkább, mert a mi ennek a kérdésnek elvi részét illeti, röviden kijelenthetem, hogy — kivéve egy pár tévedést — gróf Apponyi Albertnek különösen a mostanáig alakúit szövetkezetekre vonatkozó előterjesztéseit teljesen magamévá teszem, helyeslem és osztom. Én ezt e törvényjavaslatot most már nem avval a szándékkal veszem bonczkés alá, hogy a t. képviselőház elé egy szövetkezeti rendszert terjeszszek elő, mert hiszen ebben az árában talán felesleges dolog is volna, sok időt venne igénybe, hanem inkább tisztán azon ezélból, hogy bírálatom tárgyává tegyem ezen törvényjavaslatot. És akkor elsősorban foglalkoznom kell meggyőződésem szerint azon sokat felhánytorgatott segélylyel, a melyet a t. pénzügyminiszter úr és a t. földmívelésügyi miniszter ár beszédeikben itt a ház előtt elmondottak. Úgy, a mint azt Major Ferencz t. képviselőtársam már jelezte is, ugyan kérdem: miből áll ez az úgynevezett nagy állami segély, a melylycl a t. kormány, a t. többség, a magyar hitel ügynek megmentése körűi dicsekedni akar? Egy jó üzletből a kormány számára. Mert eltekintve attól, hogy hiszen tudjuk, hogy egy-egy börze-krach idején a pénztári készletekből kamat nélküli vagy kisebb kamatú kölcsönökkel milyen módon szokott a kormány segíteni a börzepiaczon. (Igás! Úgy van! balfelől) Tudjuk, hogy az osztálysorsjátékról megalkotott törvényben csupán egy csoportnak milyen irtóztató kedvezményeket adott és biztosított a magyar kormány. Hát ugyan mit tett eddig a hitelszövetkezetek terén és mit akar most tenni? Adott, mint a pénzügyminiszter úr mondja, egy millió és néhány százezer forintot az úgynevezett Károlyiféle szövetkezeteknek. De hogy tn? Tán egyenesen odaadta nekik? Dehogy; egyszerűen odaadta a hazai takarékpénztárnak a tényleges alacsonyabb kamatláb mellett; tehát adta hitelbe, jó helyre, kamat mellett. Már most mi történik? Ezt az egymillió forintot redukálja egymillió koronára, úgy hogy mint alapító vesz részt a szövetkezetben és magának a többi résztvevők, a rendes tagok előtt 4°/o-os osztalékot biztosít; te át az eddig 2 V 2 —3°/o-ra elhelyezett egymillió helyett ad most 50,000 forintot 4°/o-ra. Ez az, a mit önök államsegély czímen önök nyújtanak! Ezenkívül adnak hárommillió értékű italmérési járadékkötvényt, a paktum reservati domiui mellett. Mert ez letét marad és csak a kötvényeknél előforduó veszteségűéi vehető igénybe mint külön tartalék ; ha a szövetkezet feloszlik, az állam ez visszakapja. A szövetkezet legfölebb e papírok kuponjait használhatja. S a mi a legfőbb — s erről külön fogok beszélni — adnak százezer forintot alapítási költségre és esetleg ugyanannyit az üzleti költség fedezésére. Hogy hova jút e százezer forint és mi szükség van itt százezer forint alapítási költségre, arról majd beszélek ott, a hol majd előterjesztek az egész központi szervezetnek, szerintem a kormánypárti korifeusok pepineriájáuak egész rendszerét. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hisz a javaslatból mindenki megtudhatja, hogy az alapítói üzletrészek visszafizetésének be kell következnie. Az államsegély tendencziája, hogy később az állam ezt a segélyt visszakapja és hogy a segély egészen megszűnjék. Már most, ha ez az előadó úr ékes tollával prognostikált paradicsomi állapot be fog következni, hogy tudniillik az államsegély egészen megszűnik : vájjon miért felejtette el konkluzum gyanánt ebben a. javaslatban a t. előadó úr és a miniszter úr, hogy akkor megszűnvén az ok, a mely miatt az állam a gyámkodást nyakába veszi, megszűnik az állam gyámkodása is? Tehát a mellett, hogy itt jó üzlettel megveti az állam befolyását az egész hitelügyre, még biztosítja ezt magának holta után is, a mikor az államsegély nem lesz már igénybe véve. Ö Felsége nevezi ki az elnököt, az egyik miniszter az egyik, a másik miniszter a másik alelnököt, a mellett a
