Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-299

299. országos Illés 1898. május 14-én, szombaton. \ \ 9 segélyt adott és nem biztosított magának 4°/o-kal, hanem 2^2-kal? Ha felhozzuk, hogy a mi államháztartásunkban is van példa rá, hogy egy hatalmas intézetnek millió számra adatott kamat nélküli kölcsön és egyes vállalatoknak, viczinálisoknak is messzemenő kedvezményes támogatás adatik, akkor ne beszéljünk nagy állami segélyről és ne beszéljünk arról az egymillió koronáról, hogy ezen segélylyel akarja az állam létesíteni ezen hitelszövetkezeteket, minden jog konfiskálásával maga részére. Az állami gyámkodás megbénítja a szabad fejlődést, a mi pedig épen ezen intézménynél korántsem kívánatos. Ha a kormány el akarja érni ezen intézmény valódi czélját, ha azt akarja, hogy ezen intézmény betöltse azon hivatást, a melyet kell, hogy betöltsön, ugyanakkor a legszabadabb alapra kell azt helyezni, ugyanakkor nem kell útját állani annak a szabad fejlődésnek, és nem szabad útját állani annak, hogy a meglevők úgyszólván kényszerhelyzetbe hozassanak, vagy pedig a legnagyobb veszteségek árán mintegy az állami konkurrencziával legyenek kötelesek megküzdeni. Ezen intézkedés, a melyet a kormány tesz, nem lehet más, mint a tisztán társadalmi funkcziónak kisajátítása magának az államnak részére. Az igaz, hogy kegyesen szabadságában meghagyja az eddigi szövetkezeteknek, hogy nem szükséges, hogy belépjenek, továbbra is folytathatják üzletüket, de állami kedvezményben nem részesülnek. Kérdem, t. ház, vájjon azon derék és áldozatkész polgároknak a pénze és jótéteménye nem érdemel-e épen olyan mérlegelést, mint az államnak a pénze? Vájjon nem kell-e épen társadalmi önálló tevékenységhez még jobban sorompóba állani, mint ahhoz, a melyet az állami agyongyámkodás akar az ő polgárainak a nyakába varrni? Míg egyrészről elismeri a törvényjavaslat, hogy azok az önzetlen férfiak milyen hasznos szolgálatokat tettek és milyen hasznos eredményeket értek el és milyen jótéteménynyel működtek épen a kisgazdák és a kisiparosok részére, addig másrészről teljesen mellőzi őket és a mint igen jól jegyezte meg gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam, tabula rasa-t csinál, nem veszi azokat tekintetbe, és úgy akarja megalapítani a hitelszövetkezeteket saját képére. De másrészt vájjon méltányos, vájjon lovagias, vájjon az állami méltóságnak megfelelő-e ezen elbánás, a melyet ezen törvényjavaslat czéloz a meglevő szövetkezetekkel szemben ? Kérdem, vájjon akkor, a mikor a múltban ezen szövetkezeteket támogatta és Ígéreteket tett ezen szövetkezeteknek, hogy adó- és illetékelengedésben fogja őket részesíteni, ma miért jelenti ki azt, hogy: ha pedig ti szövetkezetek nem fogtok ebbe a vasszerkezetbe beleilleszkedni, ha nem hajtjátok fejeiteket az én akaratom alá, akkor nemcsak hogy nem fogjátok megkapni azon kedvezményeket, a melyeket én itt e törvényjavaslatban preliminálok, hanem még azon visszatartott adó- és illetékkedvezményeket is rajtatok beveszem? No már ez, t. ház, legfölebb börzespekuláczióhoz illik, olyan tőkéhez, mely a társadalmat nem tekinti semminek, a mint történt eddig, de ezen eljárás a magyar kormányhoz nem illik, de annál kevésbbé méltányos, hogy azokra egyszerre a pallos rátétessék, a nélkül, hogy azoknak jogOB követelései és kívánalmai meghallgattatnának és a méltányosság terén elintézést nyernének. Ha a kormány a közvagyonból akar jótékonyságot gyakorolni, akkor ne romboljon az egyik helyen, hogy a másikon építhessen és ne kivánja azt, hogy azok a szövetkezetek, a melyek eddig virágzottak, g a melyek filléreikkel szintén hozzájárulnak a kormány által nyújtott kedvezményhez, a saját pénzükkel verjék meg önmagukat. És kérdem, minő jövőt jósolhatunk e törvényjavaslat alapján a hitelszövetkezeti intézménynek? El lehet-e oszlatni az ellenzéknek azon aggodalmait, hogy e törvényjavaslat törvényerőre jutván, nem lesz más, mint az állampolgároknak a legkiterjedtebb mértékben a kormány szolgálatába való hajtása. Hiszen a ki nem kormánypárti, az nem részesül a jótéteményekben. Már pedig ha valahol, úgy a hitelszövetkezetek intézménye terén valóban érvényre kell jutnia a pártatlanságnak. Ez intézmény erkölcsileg azt czélozza, hogy a megromlott közszellem és erkölcsök, az egymás iránti bizalmatlanság és irigy kedés, a szétzüllés és egymás ellen való áskálódás szűnjék meg a nemzet tagjai közt, hogy egymásban igazi felebarátot és honfitársat lássanak. (Élénk helyeslés lalfelöl.) De ha e czélt el akarjuk érni: a pártpolitikának nincs helye, és ha e javaslatban annak csak látszata is van meg, minden képviselőnek kötelessége azt onnan kiküszöbölni. (Úgy van! Úgyvcmlhálfélől.) Ha ez megtörténik, akkor majd ott látnak a csatarendben bennünket is, a kik a szövetkezeti ügynek igazi, minden tétovázás és utógondolat nélküli harczosai vagyunk (Ügy van! balfelöl.) » T. ház! Mielőtt beszédemet befejezném, a törvényjavaslat egy másik intencziójára is ki akarok terjeszkedni, mely az iparos osztály felemelését, hitelviszonyainak kedvezőbbé tételét és megizmosodását czélozza. Tudjuk, mennyire bénítja a hitel drágasága iparosaink működését és mennyire hozzájárult annak tönkretételéhez. Ezt csak részben okozta az alkotmányos életünk beköszöntésével behozott szabad ipar, a