Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-299

118 299. országos fiién 189$. május 14-én, szombaton. mielőtt az uzsora-törvény be lett hozva, a mely másfél évtizedig késett, hogy 100—120 perezentes betáblázott követelések nyomják az egyes földtulajdonosok birtokát, kérdem, mélyen tisztelt ház, szabad volna-e ezt egy perczig is nézni a kormánynak, és egy perczig is védelem nélkül hagyni a gazdaközönséget, hogy oly óriási kamattal betáblázott adósságok szerepelhessenek és ennek behajtásánál az állam törvényesen segédkezhessek. De az uzsora a váltónál ma sem korlátozható, nem is szólva az oly pusztító terményuzsoráról. Minthogy elismert tény mindnyájunk előtt az, hogy ezeken a bajokon segíteni első sorban a hitelszövetkezetek vannak hivatva, mert ezek feladata az, hogy a pénz egy kézben összehalmozva ne legyen, ezek kötelessége, hogy az egyedet megizmosítsa és a társadalom azon rétegét, a mely most el van nyomva, felemelje és egyéni képességeit minden irányban felszínre hozza. Tehát épen a hitelszövetkezetek azok, melyek hivatva vannak szomorú közgazdasági és pénzügyi helyzetünkön segíteni. Hozzájárult a hitelviszonyok szomorú állapotához az a nagy gazdasági válság, mely köz gazdaságunkat érte, a rossz gabnaárak és IOSSZ termések folytán, a mi csak elősegítette, hogy ezen közgazdasági dekadenczia mind nagyobb és nagyobb mértékben lépjen fel. Pedig nekünk előttünk voltak a szép példák, a melyekből okulhattunk volna. Hiszen ha csak szomszédainkat veszszük, például nagy Németországot, ott már évtizedek óta virágzanak a hitelszövetkezetek, holott pedig ott sohasem volt oly nagy szükség a hitelviszonyok rendezésére, mint nálunk; ott a pénz nem volt egyesek kezében, mint itt s mégis általános, úgy társadalmi, mint államezükségletet képezett, hogy a hitelszövetkezetek mind nagyobb mértékben megerősödjenek és támogatassanak, mert ezáltal a gazda és iparos a szükséges pénzt falujában a megtakarított fillérekhez találja fel, és nincs kitéve a börzepénz fluktuácziójának és uzsorájának. Ez izmosította meg Németországot és a többi nyugoti államokat, a melyek mind így gazdálkodnak. Sajnos, mi ebből nem okulunk és nem utaljuk a mozgó tőkét arra, hogy kamatait iparvállalatokból azoknak külföldön is értékesítéséből szedje be és ne saját polgáraitól. Látjuk pedig miként keres szövetségesünk Németország egyes gyarmatokat, a hol mozgó tőkéjének terményeit értékesítheti. Sajnos, mi még saját rajonunkat, a Balkán-félszigetet és Törökországot sem tudjuk megtartani és maholnap innét is kiszorít, bennünket a hatalmas és eszélyes német gazdasági politika. Ha pedig a tengeren túlra tekintünk, úgy jusson eszünké a külügyminiszter úr tavalyi kijelentése, hogy Európának küzdelmét a jövő században a tengeren túl fogja képezni. Itt is van már ennek az előfutárja és a ki még ama szavak helyességében kételkednék, az csak tekintsen a spanyol és amerikai konfliktusra, és látni fogja, hogy az minden jogtiprástól eltekintve egyedül a pénzhatalom műve és máris előreveti árnyékát azon törekvésnek, hogy Amerika nem fog megelégedni a spanyol szigetekkel vagy gyarmatokkal, hanem tovább megy majd és belenyúl Európa szívébe és sajnos, Európa nem látja be, hogy a spanyol kérdés tulajdonképen nem spanyol kérdés, hanem európai közgazdasági kérdés. Nem akarok ebbe mélyebben belemerülni, de ha közgazdasági kérdéseket mérlegelünk, úgy lehetetlen figyelmen kivűl hagyni azon tényezőket, a melyek közgazdaságunkba és jövő fejlődésünkbe nagyon is mélyen belenyúlnak. T. ház! Hogy mennyire magukon hordják a mi törvényeink a tőke uralmának jellegét, csak egy példát akarok itt röviden előadni. (Halljuk! Halljuk!) Ha veszszük a büntető törvényiünket, s nézzük, miként bünteti ez a hamis bukást, meggyőződünk, hogy a hamis bukás bizonyítására annyi igazolást kivan, hogy a sok bizonyíték-követelés között elmerül a vád, s ha mégis rábizonyúl, ha menekülni már nem tud a vád alól, kap három hónapot, pedig sokszor a hamis bukás hány exisztenc^iát visz magával, s ha az a szegény ember, a kinek nincs meg a kellő intelligencziája, s a kit tán nyomora szorultsága arra kényszerít hogy elkerített helyről valamit eltulajdoníts >n, három vagy esetleg hat hónapot is kap. Ezt csak arra hozom fel példa gyanánt, hogy mily egyenlőtlenül sújtatnak törvényeink egyes bűntényeket, s hogy mennyire nem veszik tekintetbe nemzetünk jellegét. Ezek előrebocsátása után szabad legyen tulajdonképeni tárgyamra, a hitelszövetkezetekre áttérni. Megvallom, mielőtt e törvényjavaslat napvilágot látott, egészen mást képzeltem a hitelszövetkezeti törvény tartalmáról. Feljogosított engem pedig erre a feltevésre az a példa, hogy hiszen immár az országban számtalan jól rendezett, jól működő hitelszövetkezet van. És épen ez képezi az én elbírálásom alapját, ebből fogom elbírál ni azt a rendelkezést, a mely a központi intézkedésre van előírva és azt a viszonyt, mely ezt a vidéki szövetkezetekhez fűzi. S ha ezt szemügyre veszszük, látni fogjuk, hogy mig egyrészről az áldozatkészségnek legkisebb mértékét, addig másfelől az állami beavatkozás legnagyobb fokát találjuk benne. És ebben a tekintetben lehet-e összehasonlítást tenni azon szövetkezetek közt, a melyek Németországban, a hol az állam 5, 20, később 50 millió