Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

UO 298 « országos Ülés 1898 a törvénytárat kétszeressé, háromszorossá tegyük csak azért, hogy »aliquid fecisse videamur«, a közérdek szempontjából nem tartom. De maga a dolog jelen esetben úgy áll, hogy a t. képviselő úrnak számos törvény léte­zéséről megfeledkezni méltóztatott. (Derültség jobbfelöl.) 0 az olyan alárendelt jelentőségű tör­vényekről [megfeledkezett a milyen, példának okáért a telepítés, a mezőgazdaság statisztikája, a Rába-szabályozás, a szarvasmarhatenyésztés előmozdítására szolgáló alap, a Közép-Duna egységes szabályozása, a mellékfolyók szabá­lyozása, a mely 51 millióba kertíl, a mérsékelt árú mnrhasó, a Temes-Bégavölgyi vízszabályo­zás, sőt még a legutóbb tárgyalt erdőtörvény­ről is megfeledkezni méltóztatott. Én másként nem magyarázhatom meg a dolgot, mint hogy a t. képviselő úrnak egy hézagos törvénytár állt rendelkezésére. (Derültség a jobboldalon.) Ezekkel csak jelezni akartam, hogy a t. nemzeti párt szónokának felszólalása nem dicsekszik mindig az igazság ismérveivel, átté­rek magára a szövetkezeti törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk!) És itt megint nyilatkoznom kell iirról, a mint nyilatkoztam már évekkel ezelőtt, hogy mit tett a kormány eddig a szövetkezetekért. Méltóztatnak gondolni, hogy gróf Károlyi Sándor képviselő úr szövetkezete, a melynek üdvös működését magam is elisme­rem, miként azt elismertem máskor is, tudta volna azt a sikert elérni a kormány erkölcsi támogatása és azon 1,000.000 forint nélkül, melyet a pénzügyminiszter úr kölcsön adott? (Helyedés a jobboldalon.) Nem akarom a t. ház figyelmét annyira igénybevenni, hogy akár t. kollegáim, akár saját tárczám részéről a szö­vetkezetek érdekében tett intézkedéseket fel­soroljam. De egyet, a mely adat talán érdekelni fogja a t. házat, mégis bátor leszek a saját tárczám keretéből felidézni. (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül harmadfél éve, hogy tejszövetkezete­ket kezdtünk alapítani; a társadalom alig moz­dult, a kormánynak kellett serkentőleg közbe­lépni s eleintén pénzzel, később inkább erkölcsi támogatással azoknak segítségükre lenni. Nyolcz vármegyére kiterjedőleg létesítettünk 40 tej­szövetkezetet. Ezek a szövetkezetek termeltek 1897-ben 4,790.132 liter tejet és 191.254 kiló vajat; a tehenek száma azokban a községekben, a hol ily szövetkezetek alakíttattak, 1589-czeí gyarapodott. Ha pedig kérdezi valaki, hogy jövedelemben mit fejez ki ezen szövetkezetek működése, akkor azou adattal szolgálhatok, — ki van nyomva, leszek bátor közkézre adni, — hogy mig azelőtt az illetők bevétele tejből 15.300 forint volt, addig 1897-ben ezen bevételük 254.341 forinttal több volt, a jelen évben pedig az május 13-án, pénteken. összbevétel 318.786 forint lesz. Méltóztassék megengedni, a kisgazdáknál, azoknál a gazdák­nál, a kiknek csak e?y-két tehenük van, 300.000 forint új bevétel nem megvetendő össze­get jelent. Ezt csak arra akartam felhozni, hogy a kormány nem volt soha ellensége a szövet­kezeteknek, sőt ellenkezőleg azokat, a mennyire lehet, saját hatáskörében eddig is támogatni igyekezett. Horánszky Nándor: Meg is fejték őket! (Derültség.) Darányi Ignácz földmivelésügyi mi­niszter: Azt a tejet, a melyet a kormány kap a szövetkezetektől, átengedjük Horánszky Nándor képviselő úrnak. (Felkiáltásuk balfelöl: Vaj vagy sajt alakjában?) Szabad választás szerint. (De­rültség.) T. ház! Felhozták azt is, még pedig már gróf Apponyi Albert képviselő úr, de legutóbb Blaskovics Ferencz képviselő úr is, hogy mit akarunk mi tenni, talán azt hiszszük, hogy a hitelszövetkezetekkel minden szükségletnek meg­feleltünk? Erre nézve csak azt mondhatom, hogy mi igen jól tudjuk, hogy a hitelszövetkezetekkel minden szükségletnek nem feleltünk meg. Hogy a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek is ezen törvényjavaslat hatálya alá vonhatók legye­nek, a 81. § ban intézkedés történt. Én magam, mint földmivelésügyi miniszter érzem, hogy mily fontossággal bir a mezőgazdaságra nézve a fogyasztási, de különösen az értékesítési viszo­nyok kedvezőbbé tétele. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) És kötelességemnek tartom már tárczám szempontjából is mindent elkövetni a szövetkezeti intézmény népszerűsítésére. Ezért már a múlt télen előre dolgoztattam ezen tör­vényjavaslatnak azáltal, hogy 150 felolvasást tartattam a szövetkezetekről, a melyeket 18.000 ember hallgatott. Azt hiszem, ezen az úton kell továltb menni, népszerű iratokat kell szerkesz­tetni és kiosztani, hogy a nép maga mielőbb megismerkedhessek ezen törvény lényeges ren­delkezéseivel és czéljaival s a szövetkezetek alakítására útmutatást kapjon. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hallottunk igen súlyos kifogásokat a tör­vényjavaslat egyes szakaszai ellen. De én meg­vallom, ezek a kifogások azt a benyomást teszik, hogy nem annyira az ellen harczoltak a t. ellen­zéken, a mi benne van, hanem inkább az ellen, a mit ők maguk belemagyaráztak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Élénk eílenmondások a bal­és szélső baloldalon.) A 47. §-nál a pénzügy­miniszter úr megnyugtatta . . . (Ellenmondás a bal­és szélső baloldalon) Nem? (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Nem bizony! Derültség. Elnök csenget) Úgy veszem észre, hogy nehezen akarnak megnyugodni a t. képviselő urak. Ezt

Next

/
Thumbnails
Contents