Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

298. országos ülés 1898. május 13-án, szérián. 111 nem lehet rossz néven venni, mert az ellenzéknek mindig kell, hogy thémái maradjanak. (Derültség jóbbfelől.) Horánszky Nándor: Halljuk a 47. §-t először, mert az nem világos! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Majd meghallja a képviselő űr a tárgyalás folyamán. Különösen a 2. §. említtetett, mint lapig offensionis, a mely mögött Isten tudja milyen czélzatok rejlenek, mert politikai háttér kerestetik mindenütt. (Derültség.) A 2. §-nak tulajdonképen mi a czélja? A 2. §-nak nincsen egyébb czélja, mint a mit Blaskovics Ferencz képviselő úr mai beszédében kitűzött, hogy tudniillik szédelgők ajelen törvény által kedvezményezett szövetkezetek alapításával ne foglalkozzanak. Semmi más háttere nincsen. Miután egyénileg nem lehet megjelölni, hogy ki az, a kiben erkölcsi garanczia van, ennek folytán testületileg és hatóságilag kellett az illetőket megjelölni. Nem azt jelenti ez, hogy bárki ne alakíthasson szövetkezeteket, csak hogy mintegy legale testimonium legyen az alakulás nál jelen. (Helyeslés jobbfelöl..) És kérem, melyek azok a testületek, a melyek a 2. §-ban körül vannak írva? Nemcsak hatóságok vannak ott; ott vannak a gazdasági egyesületek is. Hiszen önök, t. képviselő urak, mindig azt állították, hogy mi üldözzük a gazdasági egyesületeket; most pedig ki fog sülni, hogy a gazdasági egyesöletek a 2. §. alapján a kormány czéljaira szolgáló pártszínezetü szövetkezetek alapítására fognak vállalkozni. Mi nemcsak a hatóságokra gondoltunk, hanem gondoltunk a független testületekre is. De megjegyzem, hogy ámbár a 2. §-hoz sokan szólottak, egy konkrét propoziczióval senkisem állott elő, vájjon ezeket a testületeket hogyan kellene körülírni, micsoda más testületek volnának azok, melyek ugyanazt a czélt teljesíteni volnának hivatva. Épúgy a 30. §. is tisztán czélszerííségi szempontból vétetett fel; azt hiszem, hogy az igazságügyminiszter úr erre körülményesebben ki is fog terjeszkedni. Tárczám szempontjából különösen két szakaszhoz kívánok szólani. Az egyik a 15., a másik a 28. §. A 15. §-nál felvettetett a korlátlan felelősség elve és erről úgy gróf Apponyi Albert, valamint Makfalvay Géza, ne a mi oldalunkról is Krístóffy József képviselő úr nyilatkoztak. Hát erre nézve meg kell jegyeznem, hogy én azt tartom, hogy mi német példák után és német minták szerint ne induljunk. Nagyon jól tudom, hogy Németországban van hajlam a korlátlan felelősség iránt, hogy ágy Schultze-Delitsch, valamint Raiffeisen a korlátlan felelősség eszméjéből indultak ki. Csakhogy Schultze-Delitsch útközben megtért, megváltoztatta e részben vallott nézeteit. De vannak Magyar, kiváló szakférfiak is, a kik előbb a korlátlan felelősség elvének alapján állottak és azóta megtértek. Már most, ha a korlátlan felelősséget veszszük, mit jelent ez? Jelenti azt, hogy azt az intelligencziát, a melyről én azt kívánom, hogy a vezető legyen mindenütt, a szövetkezetek alapításából kizárjuk. Mert kérdem, ki volna, a ki tudva azt, hogy az ö távollétében oly határozatot hozhatnak, a melyre egész vagyona rámegy, ki volna az, a ki ezen szövetkezetekbe belépne ? Polónyi Géza: Pedig a törvény szerint úgy lesz! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Nem úgy lesz! Tovább menve korlátlan szavatosság mellett ki-ki csak egy szövetkezetnek lehetne tagja; már pedig én azt tartom, hogy ha valakinek több felé van birtoka, több szövetkezetnek is tagja lehessen. Ha szabad egy hasonlattal élnem, a korlátlan felelősségnek törvénybeigtatása olyan volna, mint hajdan, a népvándorlás idején bizonyos vad törzseknek az a szokása, hogy úgy állottak csatavonalba, hogy egymást összekötötték azért, hogy senki se szök hessék meg. A következmény az lett, hogy a kik megsebesültek, a kik elhullottak a csatában, hátráltatták a többit is, hogy a küzdelmet folytassák. Madarász József: Épen így van az 1867 is! (Élénk derültség.) Darányi Ignácz kereskedelemügyi miniszter: Midőn az 1896 : V. törvényczikket tárgyaltuk, a melyben csak egy korlátolt együttes felelősségről van szó, akkor a háznak minden oldalán felszólaltak az egyetemleges felelősség ellen; a nemzeti párt kiváló szónokokat szolgáltatott ezen kérdéshez. Felszólalt Issekutz és Bolgár Ferencz, a mi oldalunkon felszólalt maga Jókai Mór, a függetlenségi pártról felszólaltak Szinay Gyula és Eötvös Károly és a kifejezések erőteljességében Eötvös Károly képviselő úr tüntette ki magát leginkább, mert a pláne azt mondta, hogy az egyetemlegességet konczedálni, az merénylet volna egy oly parlamentben, a melynek tagjai irni és olvasni tudnak. Nézzük már most, hogy a létező, különösen pedig a gróf Károlyi Sándor-féle szövetkezeteknél a gyakorlatban hogy áll a dolog? Úgy, hogy van 408 szövetkezet és korlátlan felelősségre mindössze 19 van alapítva. Hátha az állam a maga befolyásával, áldozatkészségével, erkölcsi támogatásával létesít ily szövetkezeteket, akkor lehetővé tenné azt, hogy esetleg egy szövetkezet megbukván, az egész intézmény diszkreditáltassék; ez nem volna helyes, mert méltóztassék elhinni, hogy egy ily bukott intézet, hol teljesen rendezett viszonyú emberek ártatlanul tönkremennek, többet árt az intézmény