Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

102 898. országos ülés 1898. május 13-án, pénteken. miután azt hiszem, hogy ily szervezet mellett a szövetkezetek üdvös tevékenységet fognak kifejthetni, én részemről uem találok indokot arra, hogy a részletes tárgyalás folyamán óhajtott módosítások és javítások reményével általánosságban a törvényjavaslatot el ne fogadjam. Egyet kivánok még megjegyezni, (Halljuk! Halljuk!) jobban mondva egy tévedést helyreigazítani. Szálló ige lett az, hogy a szövetkezeti törvényjavaslat nem tetszik a kereskedőknek, sérti a kereskedők érdekét. Méltóztassék meghinni, hogy ez sarkalatos tévedés. Minden olyan intézmény, a mely a fogyasztó vagyoni helyzetét szilárdítja, fogyasztási képességét emeli, fizetési képességét biztosabbá teszi, az közvetve mind előnyére válik a kereskedőnek. A kereskedőre nézve a legnagyobb jótétemény lesz az, hogyha a kis gazdasági exisztencziák vagyoni helyzete rendezettebb, hitelképessége könnyebben megállapítható lesz, és hogyha kevesbedni fognak azok az érzékeny veszteségek, a melyeket az ily kis gazdasági exisztencziák összeomlása által a kereskedő napról-napra elszenvedni kénytelen. Nem igaz az sem, hogy az úgynevezett nagytőke értjük alatta a nagy pénzintézeteket — ezen szervezés által bármiféle kárt szenvedne. Megfordítva: azok az intézetek, a melyek eddig a megbízhatóság kisebb mértékénél fogva tartózkodtak attól, hogy szövetkezetekkel lépjenek üzleti összeköttetésbe, hogy felesleges tőkéiket szövetkezeteknek bocsássák rendelkezésére, kapva fognak kapni az alkalmon, hogy a most máiteljesen megbizhafó és megnyugtató központi szövetkezet útján elhelyezést kereső tőkéiket a szövetkezeti hitelnek bocsássák rendelkezésére megfelelő olcsó kamat mellett. Legföljebb arról lehetne szó, hogy ezek a kibocsátandó kötvények talán versenyt képezhetnének az egyéb kötvényt kibocsátó intézeteknek, de erre nézve méltóztassék megnyugodva lenni, ha az ilyen verseny érezhető hátrányt sem az egyik, sera a másik kötvénynek nem okoz. A piacz elég nagy, hogy ott a legkülönbözőbb czímleteknek, ha azok a közönség ízlésének és igényének megfelelnek, hely jusson, és hogyha a zálogleveleket nem szorították háttérbe a községi kötvények és viszont, úgy ezek is jól és szépen meg fognak egymás mellett férni, legfeljebb az fog beállani, hogy az ily záloglevél-kibocsátó intézetek a maguk biztosítási alapjának elhelyezésére ilyen czímleteket fognak beszerezni, mert jobban kama-^ toznak. Igen tisztelt képviselőház! Én abban a nézetben vagyok, hogy a ki itt ebben a t. házban a magyar törvényhozás tagja, az nem képviselhet osztályérdeket, és egyikünk sem lehet, sem a kereskedelmi osztálynak, sem a mezőgazdasági osztálynak, sem az iparos osztálynak képviselője, hanem mindnyájan egyaránt képviselői vagyunk az egész magyar nemzetnek és képviselnünk kell minden magyar nemzeti érdeket. De ha igaz volna az, a mint tudom, hogy én rám nézve a t. házban sokan hiszik; ha igaz vo'na, hogy én kizárólag a kereskedelmi érdekek képviseletét tekintem hivatásomnak, a mi nem igaz, abban az esetben sem tehetnék egyebet, mint a mit most teszek, hogy általánosságban elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon.) Molnár Antal jegyző: Blaskovics Fereucz! Blaskovics Ferencz: T. képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy nem akar kiterjeszkedni kisgazdáink szomorú gazdasági és társadalmi helyzetének megvilágítására, sem pedig bővebben foglalkozni nem akar magának a szövetkezés eszméjének általános fejtegetésével; még pedig, az előbbit azért nem akarta, mert ő a kisgazdák helyzetének ilyen kiszinézését, miként ez Kossuth Ferencz t. képviselőtársam részéről történt, nem tartja helyesnek, sem magában véve, sem pedig tekintettel arra, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat nem egyedül a kisgazdáknak szól, hanem egyúttal a kisiparosoknak is. Hát hiszen, t. képviselőház, bizonyos, hogy a kisiparosoknak is, szól ezen törvényjavaslat és hogy ezek helyzetének ecsetelése alig volna rózsásabb színíí, miraí az a kép, a melyet itt a kisgazdának a helyzetéről láttunk. Én azért nem terjeszkedem ki ezekre, mert magánik a kormánypártnak oldaláról Krístóffy József t. képviselőtársam beszédében olyan meghatóan és természetimen lettek kisgazdáink ezen szomorú viszonyai itt elé tárva, hogy feltételezem, hogy a t. kormány talán saját párttagjának inkább fog hitelt adni, mint nekem. Arról sem akarok bővebben szólani, hogy a mai gazdasági rendszer mellett, mely a vagyonnak néhány kézben való tömörülését és a nagy tömegeknek elszegényedését mutatja, hogy ezen rendszer mellett a társadalmi erők egyesülésének helyreállítására másképen nem törekedhetünk, mint a t. előadó úrnak szavai szerint, azáltal, hogy a gyengébb erőket egyesítsük és az által erősebbekké tegyük. És teljesen osztozom e tekintetben Miklós Ödön t. képviselőtársam felhívásában, hogy magasztos, hogy hazafias feladat, a szövetkezés eszméjének ezen felkeltése és terjesztése, a mely magasztos és hazafias feladatnál mindnyájunknak közre kell működnünk. Azok, a kik ezen eszmék iránt eddig is lelkesedtek és érdeklődéssel 'viseltetek/'azok azt konstatálhatták, hogy, sajnos, eddig hazánkban a szövetkezetben rejlő erőnek tudata még nem lett eléggé általánossá. Es a mennyiben újabb