Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

298. országos fiiéi 1898. májas 13-án, pénteken. 101 ben adatik meg, a melyek később keletkeztek, mintsem az illető szövetkezeti tag a szövetkezetbe belépett. Ebből pedig az következik, hogy a szövetkezet megalakulásakor és annak első két vagy három évében ez az intézkedés teljesen értéktelen, mert ezen idő alatt minden tőkepénzes, a ki a kötvényeknek megszerzésére reflektál, tudja, hogy az az előjog nagyjában és egészben még életbe sem léphetett. Ha pedig ez a két-három esztendő elmúlik, ezalatt az idő alatt a kötvény vagy megszerezte magának a piaczot, akkor arra az előjogra már szüksége nincsen, vagy nem szerezte meg, és akkor ez a törvénykezési kiváltság bizonyára nem fogja azt lábra állítani. A szövetkezetekre nézve méltóztassék elhinni, ez az intézkedés nem lesz előnyös azon egyszerű oknál fogva, hogy a legjobb elemeket vissza fogja riasztani attól, hogy a szövetkezetbe belépjenek, és az a hitelt kereső, a kinek vagyoni viszonyainál fogva könnyen lehet hitelt kapni, a nélkül, hogy vagyonát ilyen törvényes zálogjoggal terhelje, inkább ezt fogja megtenni mint hogy hitelképességének csorbításával a szövetkezethez forduljon. Legfeljebb az fog bekövetkezni, és ez üdvös lesz, hogy azt a hitelt meg fogja kapni olcsóbban, mint most, de ez a szövetkezetekre nézve üdvös nem lesz, mert ezek versenyképességét meg fogja bénítani. Polónyi Géza: Hát akkor miért fogadja el a törvényjavaslatot ? Mezei Mór! Azt majd meg fogom mondani, mert e felett nekem kell Ítéletet mondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy a tagokra nézve, a kik belépnek, nem előnyös, azt bővebben indokolnom nem szükséges, nyilvánvaló dolog; mert hiszen az az ember, a kinek vagyona bizonyos törvényes zálogjoggal terhelve van, a melynek mérvét megállapítani sohasem lehet, mert minden pillanatban változhatik, nagyobbodhatik, mert az az ember, a ki ma 100 koronával tartozik, az három nappal később ezer koronával, még egy héttel később kétezer koronával tartozhatik a szövetkezetnek; tehát hogy az ilyen előjog, a melynek a mértékét meghatározni nem lehet, a mely ennélfogva lényegesen különbözik például a haszonbérlettel járó törvényes zálogjogtól, hogy az nem válhatik előnyére a tag hitelképességének és hogy az ilyen ember egyéb hiteligényeinek kielégítésében nehezebben fog boldogulni vagy egyáltalában nem fog boldogulni, hogy egyéb hitele lényegesen meg fog csorbulni, ez, azt hiszem, kétségtelen dolog. Én azt hiszem, hogy ennek az előjognak, ha méltóztatnak fentartani, gyakorlati érvényesítése, nagy erkölcsi nehézséggel fog azonfelül járni. Mert a szövetkezet nem fogja megtehetni azt, hogy végrehajtás esetében bejelentse a maga elsőbbségi jogát, elvigye a végrehajtási tömeget és azután másnap ismét ugyanannak az embernek, mint szövetkezeti tagnak ugyanazt a pénzt adja hitelbe minden rizikó nélkül, mert hiszen azt nem viheti el senki. Ez olyan megzavarása volna a jogrendnek, a melybe — azt hiszem — a szövetkezeteket belesodorni és belevinni a törvényhozásnak szándéka nem lehet. Ennélfogva ez az előjog, hogyha egyszer a gyakorlatban érvényesítve lesz, meg fogja talán menteni a szövetkezetnek a száz koronát, de tönkre fogja tenni annak az embernek az exiszteneziáját. Tulaj donképen csak az lesz az eredmény, hogy a végrehajtási esetek meg fognak ritkulni, mert hisz ez a másik hitelező, ha tudja azt, hogy eljárása semmiesetre sem fog eredményre vezetni, nem fog költekezni, a végrehajtást meg sem fogja kísérelni, a rossz adós, immunitást nyer a szövetkezetek elleni ellenszenvek pedig gyarapodni fognak. Azt egészen tisztán nem látom, t. ház, hogy ezen előjog miként fog végrehajtás, vagy esetleg csőd esetén érvényesülni; mert hiszen úgy kell érteni a törvényjavaslat intézkedéseit, hogy a szövetkezetnek előjoga van nemcsak azon követelése erejéig, a melylyel az illető tag a szövetkezetnek közvetlen kölcsön alapján tartozik, hanem az előjog kiterjed arra az eshetőleges követelésre is, a mely talán még nem létezik a végrehajtás vagy csődnyitás idejében, de a mely felmerülhet veszteségek esetén az ötszörös szavatosság folytán. Már most minden végrehajtást meg lehessen-e akasztani ezen előjoggal, még akkor is, hogyha az illető ember a szövetkezetnek tulajdouképeni adósság alapján semmivel sem tartozik, csak azért, mert szavatossága alapján majd valamikor később a szövetkezetnek követelése talán származhatnék ellene? Vagy pedig korlátolni kivánja-e a törvényjavaslat ezen előjogot csak arra a tényleges direkt követelésre, mely egyenesen a hitelnyújtásból származik ? Csekély enyhítés volna csak, de ezt is legalább meg kellene a törvényben mondani. Az elmondottakból tehát Polónyi Géza t. képviselőtársam is megérthette . . . Kubik Béla: Nem lett abból okosabb ! Mezei Mór: . . . hogy én kívánatosnak tartok a törvényjavaslat részleteinél többrendbeli módosítást. Mennyiben lesz a t. ház hajlandó azon módosításokat a törvényjavaslatba bevenni, azt én előre látni nem tudom; hanem a kifogások természete olyan, hogy semmi nehézség sem merül fel az ellen, hogy a részletes tárgyalás folyamán figyelembe vétessenek, s ennélfogva bocsásson meg nekem igen tisztelt képviselőtársam, miután az alapeszmét örömmel üdvözlöm, miután a szervezet alapjait helyeslem,