Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

100 298, országos filés 1898. május 18-áu, pénteken. sággal biró kérdés a felelősség mérvének meg­állapítása. Gróf Apponyi Albert t. képviselő­társam a németországi minták erkölcsi és jellem­képző hatását feldicsérve, határozottan a korlátlan felelősség mellett foglal állást. Én azt meg­engedem, hogy a szolidaritás érzésének fejlesz­tésére hatásosabb lesz a korlátlan felelősség, hanem abban a helyzetben vagyok, hogy hiva­tásomnál fogva már a kereskedelmi törvény megalkotása előtti időben nagyon közel jutottam különféle hitelegyletekhez. Akkor a szövetkezeti törvény megalkotása előtt nem birtak szövetke­zeti szervezettel, nem nevezték magukat szövet­kezeteknek törvény hiány ábau, de valóságos szövetkezetek voltak, nagyrészt korlátlan fele­lősség mellett. Én nekem módom volt látni ezek­nek a hitelegyleteknek keletkezését, fejlődését, felvirágzását és egynémelyiknek összeomlását. Van azokból a régi egyletekből még most is átalakulás nélkül olyan, a mely nagyon virágzik és tagjainak egyetemleges felelősségét vagy épen nem, vagy csak nagyon ritkán és csekély mér­tékben vette igénybe. De igenis láttam össze­omlásokat, a melyek ezernyi exisztencziákat tettek tönkre. Mert akármilyen gonddal fogjuk megalkotni a törvényt, és akármennyire fogjuk kiterjeszteni a központból gyakorolt felügyeletet, annyival nagyobb lesz a veszély, annyival biz­tosabban és annál nagyobb mértékben fognak bekövetkezni visszaélések, minél több helyre szétszórt szövetkezeteket fogunk alapítani, ég minél kevésbbé fogunk találni olyan közegeket, a melyek egyformán értelmesek is, megbízhatók is és a kezeléshez szükséges szakismerettel ren­delkeznek, és annál kevésbbé lesz elkerülhető, — mert minden ilyen szövetkezetnél előfordul, — hogy a hitel nyújtásánál nem kizárólag a hitel­igény jogosultsága vétetik tekintetbe, nem poli­tikai tekintetek, — a melyre mindig méltóztatnak czélozni, mert ez is szarvas hiba volna, — hanem — és ez sem kisebb hiba — kotteriabeli tekintetek fognak érvényesülni és a hitel nem egyenlő mértékben fog nyújtatni akként, mint ezt az egyes hitelkeresők vagyoni viszonyai igazolnák. Ga­rancziát az iránt, hogy valamely hitelszövetkezet virágzó állapotban maradjon és érzékeny vesz­teségeket ne szenvedjen, csupán csak a kezelés tisztaságában, megbízhatóságában, ezélszerűségé­ben és eszélyességében kereshetünk, és ezért azt hiszem, jó kezelés esetében, korlátolt fele­lősség meliett is meg fognak felelni ezen szövet­kezetek feladatuknak, rossz kezelés esetén azon­ban el fognak pnsztúlni és a korlátlan felelősség mellett természetesen még nagyobb lesz az a pusztulás, a melyet a tagok körében maguk után fognak vonni. (Úgy van! a jobboldalon.) Ezért, habár igaza van gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak abban, hogy megenged­hetőnek tartja, hogy valamely szövetkezet alap­szabályaiban túlmehessen azon a mértéken, a melyet a törvényjavaslat megállapít, és ha mi azt mondjuk is, hogy a minimum az ötszörös szavatosság, a többletet meg lehessen engedni, mert nincs rá ok, hogy azt kizárjuk; de én azt kívánatosnak a mi viszonyaink közt nem tartom. Sőt tovább megyek és én azt hiszem, hogy az ötszörös szavatosság is tulajdonképen nagyon sok, különösen ha a hiteligények kimérésénél az üzleti betétek mennyiségére lesznek tekin­tettel; mert tulaj donképen nem egészen helyesen oldja meg a felelősség kérdéséi ez a törvény­javaslat, a mikor azt kizárólag az üzletbetéthez köti. Azt mondja, hogy üzletbetétet tehet a tag például ötven koronáig vagy száz korona maxi­mumig ; lehet neki egy vagy több betéte; erre nézve a törvény kötelező intézkedést nem tar­talmaz. Azután kap majd hitelt, és akármilyen nagy vagy akármilyen kicsiny az a hitel, ő szavatol betétének ötszöröséig, tehát, ha a betét ötven korona, akkor kétszázötven korona érté­kéig. Már most beállhat az az eset, hogy az a tag, a kinek ötven korona betéte van, ötezer koronás hitelben részestíl, egy másik pedig, a kinek ötven, vagy esetleg száz korona betéte van, kétszáz koronás hitelben részesül. Mikor pedig a veszteség felosztására kerül a sor, akkor az a tag, a ki részt vett az üzleti előnyökben, ötezer koronával, az üzleti hátrányokban ré­szesülni fog 250 koronáig, és az a tag, a ki épen nem vett hitelt igénybe, vagy csak kétszáz ko­ronáig részesült hitelben, kétszer akkora veszte­ségben részesülhet. Nem tudom, nem lett volna-e helyesebb egy oly módozatot találni, hogy a felelősség mérve ne legyen egészen függet­len az igénybe vett hitel mérvétől. Meg­jegyzem azonban, hogy ebben az esetben úgy képzelem a dolgot, hogyha a hitel mérvének bizonyos hányszorosáig szavatol az illető, az már nem lehetne a hitelösszegnek ötszöröse, ha­nem talán kétszerese. Abban az esetben, ha az üzleti betétekre megyünk, akkor az ötszörös szavatosság nem sok, de ha az élvezett hitelre megyünk, ez által vagy illuzoriussá válnék a szavatosság, vagy csonkítjuk a tag hitelképes­ségét, Nehéz kérdésre fogok áttérni most, a 23. §-ra. Erre nézve azon véleményben vagyok, hogy feleslegesek annak intézkedései épúgy, mint azt a 65. §-ra bátor voltam felhozni, csak­hogy itt ez a szakasz még károsabb befolyást gyakorolhat. A mi a kötvények elhelyezését illeti, mert kizárólag ebből a szempontból indo­koltatik a javaslat ezen intézkedése, bátorkodom megjegyezni azt, hogy a törvény intencziója szerint az az előjog, a mely kontempláltatik a szövetkezetnek, csak azon követelésekkel szem-

Next

/
Thumbnails
Contents