Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

298. országos Illés 1808. május 134a, péntekéi.. ift kedéseinek, utólagosan beléphessen a szövetkezetbe. Én nem hiszem, hogy a törvényjavaslatnak az volna az intencziója, hogy kizárja ezeket Ha ez volna az intencziója, akkor egyetértenék gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal abban, hogy ez hiba. Hanem ha azt mondja a törvény javaslat — s én csak ezt veszem ki belőle — a priori, előre nem tettem Ígéretet arra, hogy befogagadok minden szövetkezetet, a melyet, nem tudom miféle megbizhatlau egyéniségek talán szédelgési vagy haszonlesési szándékkal alapítanak, s a melyek életképességéről semmi garancziám nincs; igenis garancziát látok erre nézve abban, ha ily testületek ós hatóságok veszik kezükbe az alapítást és ezeknek eleve kilátásba helyezhetem, hogy be fognak léphetni a szövetkezetbe, a mit más, nem ez útou létesülő szövetkezetnek nem helyezek kilátásba előre, de megvárom, a míg működésüket megítélhetem; ezt én helyesnek tartom, A javaslat az alakulandó szövetkezetek hatáskörét területileg nagyon szűk körre szorítja s nem tudom, nem kellene-e e megszorítást elejteni, vagy legalább kissé tágítani. Gróf Apponyi Albert képviselő úr tegnap említette, hogy Poroszországban 9000 egynehány ilyen szövetkezet van, mintegy 1,400.000 taggal, úgy, hogy egy szövetkezetre átlag 1500 tag jut. Feltehető-e, hogy az itt tervezett területi megszorítás mellett ily sok taggal biró szövetkezetek fognak nálunk alakulni ? S ha nem, vájjon azok a nagyon kis körre szorított, nagyon kevés tagból álló szövetkezetek fognak-e kellő üdvös működést kifejthetni ? S kivált ha azt akarjuk, hogy értelmiség tekintetében megbízható kezelés alatt álljanak e szövetkezetek, vájjon fogunk-e ily szűk területi kör mellett mindenütt kellő számú értelmi erőt találni a vezetésre? S másrészt az intézet kezelésével okvetlenül járó, ha még annyira mérsékelhető költség viselése nem fogja-e az üzletkör kisebb voltánál fogva a szövetkezet számláját fölötte megterhelni? Mert hiszen ez természetes, hogy a költség annyival könnyebben viselhető el, mennél nagyobb az üzletkör. Ellenben nem tudom, nem lett volna-e kívánatos az, hogy a gazdasági hitelszövetkezeteket az ipari szövetkezetektől elkülönítsük, és hogy ne engedjünk Szövetkezeteket alakítani oly elemekből, a melyeknek hiteligénye, üzleti vállalkozása egymástól teljesen elütő természettel bir. Ebben a szervezetben, a melyet a törvényjavaslat kontemplál, az egyes helyi szövetkezetekben egymás mellett résztvehet a kisgazda, a kisiparos és minden más önjogú ember is. De hiszen nem lehet szem elől téveszteni azt, hogy például az iparosnak egészen más hiteligénye van, mint a kisgazdának; hogy az iparosnak állandó hitelre van szüksége, nála jövedelem, kiadás az egész esztendőben bizonyos keretben mozog és azt a hitelt, a melyet egyszer igénybe vett, csak lassú részletekben törlesztheti, míg a hitel rögtöni felmondása, visszavonása válságba sodorná. Ismét más áll a kisgazdára nézve, a kinek időnkint nagyobb hitelre van igénye, de időnkint pénzbőségben van és akkor az igénybe vett hitelt teljesen törlesztheti, hogy azt később ismét igénybe vehesse. Méltóztassék figyelembe venni, hogy például a 23. §. intézkedése egészen más befolyást gyakorol a kisbirtokosra, kiknek hiteligényét eshetőleg az a hitelszövetkezet teljesen kielégíti és kiknek ennélfogva más hitelezője nincs is és más befolyást gyakorol az iparosra, kinek áruhitelre is van állandóan szüksége s kinek üzleti képességét ez az intézkedés eshetőleg nagyon megbéníthatja. Az előadó úr, de a jelentés is arra hivatkozik, hogy ezen intézeteknek az a hivatásuk, hogy azoknak a gazdasági exisztenczíáknak szerezzék meg a hitelt, melyeknek erre más alapjuk nincs, mint munkájuk, szorgalmuk és becsületességük. Azt hiszem;, helyesen idéztem a jelentést. Ez már sem nem kisgazda, sem nem iparos, mert úgy a kisiparosnál, mint a kisgazdánál a vagyoni állás, az üzleti vállalkozás képezi a hiteligény alapját, s ezekhez kell irányítani a megszavazott hitel mértékét. A mi a jelentésből következnék, az fmunkáshitelszö vetkezet volna, a mit én nagy örömmel fogadnék, de méltóztas sék ezt kifejezetten belevenni a törvény keretébe. Az ilyen szövetkezetek alakítását én társadalmi, szocziális szempontból igen dicséretes törekvésnek és nagy vívmánynak tekinteném, de akkor alakítsuk ezeket elkülönítetten, mert ezek ismét más kezelést és más szempontok szerinti hitelnyújtást tesznek szükségessé. Az a munkás, ki hitelt kap, ezt a hitelt nem törlesztheti máskép, mint munkabérének megtakarított részével, lassú, apró részletekben. Attól a munkástól, kit ily szövetkezetbe felveszünk, igényelhetjük, hogy mondjon le minden más hiteligényről és rá teljes mértékben alkalmazhatjuk a 23. §-t. De nem áll ugyanez azon hitelt igénylő egyénekről, kik egészen más elbírálás alá esnek és azért, azt hiszem, nem lett volna elhibázott dolog, ha a törvényjavaslat foglalkozás szerint különítette volna el a szövetkezet tagjait, (Mosgás balfelöl.) és ha a törvényjavaslat azon szakaszában, mely megállapítja a szövetkezeti tag qualinkáezióját s csak azt kívánja, hogy az önjogú ember legyen, felvette volna, mint qualifikáczionálís kelléket a foglalkozást is úgy, hogy ezekbe a szövetkezetekbe ne lehessen felvenni más tagot, mint azt, a ki vagy kisiparos, vagy mezőgazda, vagy esetleg munkás. A szövetkezet szervezetében igen lényeges és nagy fontos. 13*