Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-298
298. országos ülés 1898. május 13-án, pénteken. hogy a szövetkezet, a mely önsegélyre van alapítva, a mely visszautasít minden humanitárius gyámolítást, a jellemeket fejleszti, az erkölcsi erőt gyarapítja, mert kétségtelen, hogy ebben a formában a szövetkezet a társadalom humanizmusára apellál. De minden elmélettel szemben el kell fogadnunk a tapasztalat példáinak következményeit s azokon kell okulnak. Kétségtelen dolog az, hogy épen Magyarországon, a legjobban vezetett, a legszebben prosperáló és leghatalmasabb szövetkezeteink ily alapon alakultak meg s ezért megbarátkozom a törvényjavaslat ezen intézkedésével és elfogadom a központi szövetkezetnek azon abikját, hogy részbea érdekelt, részben nem érdekelt, hanem humanizmusból hozzácsatlakozott felekből álljon. Feltűnt nekem az, hogy az üzleti betétek a kétrendbeli tagoknál különbözők. Mert míg az alapító tag üzleti betétének minimuma 1000 koronában van megállapítva, a rendes tagnál ez 200 korona. Ezt a módosítást az igazságügyi bizottság tette indokolás nélkííl és a jelentésben egyszerűen azt mondja, hogy az igazságügyi bizottság ezzel az intézkedéssel kiegészítette az illető szakaszt. Azt hiszem, az vezette az illető bizottságot, — lehet hogy tévedek, — hogy miután az alapító tag csakis a betétével szavatol, a rendes tag pedig betétének ötszörösével a felelősség maximumnál beáll az egyenlőség a kétrendbeli üzletbetét szavatolása között. De ez a kérdés lényegtelen; fontosabb az, hogy helyesen van-e megállapítva az a minimum, mert én kérdésesnek tartom azt, hogy czélszeríí e a mi viszonyaink között a legkisebb alapítói betétet 1000 koronában megszabni? Lehet, attól tartott a bizottság, hogy a társadalomnak vagyonosabb rétegei is hogy ha az 1000 koronánál kisebb összegben szabjuk meg az üzleti betéteket, akkor nem fog több üzleti betétet venni, hanem azt fogja hinni, hogy absolválta már lelkiismeretét, ha kisebb betéttel járul a szövetkezethez; de mindenesetre meggondolásra méltó dolog az, nem esünk-e abba akibábn, hogy ezzel a vagyonilag nem egészen magasan álló osztályt, hogy azt mondjam a vagyonos középosztályt a szövetkezetből kizárjuk és nem volna-e czélszeríí, hogyha ezt az 1000 korona üzleti részt kisebb összegre szállítjuk le, hogy ez által belevonhassuk a társadalomnak nagy középosztályát, a melyben én jövő közgazdasági boldogulásunknak legerősebb támaszát látom. Akárhogy legyen különben, akár méltóztatik a t. képviselőháznak ezt a megjegyzésemet figyelembe venni, akár nem, mindenesetre oda terjed kérelmem, hogy közéletünk vezérférfiai pártkülönbség nélkííl vállvetve törekedjenek arra, hogy a törvényjavaslat ezen czélzata minél nagyobb mérvben nyerjen megvalósulást és hogy a társadalom vagyonos rétegeit sikerüljön ebbe a szövetkezeti alkotásba minél nagyobb kiterjedésben belevonni (Helyeslés a jobboldalon.) nemcsak azon anyagi előnynél fogva, mely a szövetkezet pénzügyi erejét növeszti meg, hanem különös tekintettel arra az erkölcsi súlyra, a melyet a vagyonosabb társadalmi osztályoknak ilyen működése gyakorolni fog és a melynek hatása semmi esetre sem fog kimaradni a fájdalom, megzavart társadalmi békének helyreállítására. A központ megalkotásánál egyik legfontosabb pont és a mely talán legnagyobb megfontolást igényel, az a terv, hogy a központ, pénzszükségletének beszerzése czéljából, az 1897 : XXXII. torvényczikkben szabályozott kötvények mintájára, ahhoz némileg hasonlóan kötvények bocsátassanak ki, a mely czélra az állam három milliónyi korona biztosítéki alappal járul hozzá a szövetkezethez. Én azt nem tudom, bajos is előre megjövendölni, hogy ezeknek a kötvényeknek kedvező elhelyezése fog-e sikerülni vagy sem, annyi azonban bizonyos, hogy a pénzügyminiszternek teljesen igaza volt abban, mikor azt mondta, hogy jobbat senki sem ajánlott és ennélfogva puszta aggodalomból elejteni előre ezt a tervet a nélkííl, hogy mással, jobbal pótolni lehetne, csakugyan indokoltnak nem találom. Igaz, hogy ez ellen a művelet ellen aggodalmak is hangoztattak. Az első kifogás az volt, hogy ki fogja viselni az árfolyam-veszteséget? Az természetes dolog, hogy az árfolyam-veszteséget in ultima analisi nem viselheti más, mint az, a ki a hitelt igénybe veszi: az adós; de az tény, hogy alapos és sarkalatos tévedés volt, gondolom Barta Ödön képviselő úr részéről, a ki azt hitte, hogy mivel rövid tartamú kölcsönök alapján fognak a kötvények kibocsáttatni, ez az egész árfolyamveszteség, ez esetben valóban elviselhetetlen súlylyal, az első adósra háramlanék, abbban a rövid időtartamban, a míg az első lejárat bekövetkezik. így nem lehet kontemplálni a dolgot. Az kétségtelen, hogy annak a módját meg kell találni, hogy ez az árfolyam-veszteség fel legyen osztható arra az egész időtartamra, a mely alatt a kibocsátott kötvények beváltatnak, kisorsoltatnak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ezt megmagyarázta a pénzügyminiszter úr és azt mondotta, hogy e czélra igénybe lehet venni a tartalékalapokat. Az áll, hogy e czélra igénybe lehet venni a tartalékalapokat is; de méltóztassanak megbocsátani, minthogy itt először csak a kisebb szövetkezetek tartalékalapjairól lehet szó és nem a központi szövetkezet tartalékalapjáról s minthogy kezdetben még nem lesznek, vagy csak igen csekély, gyenge tartalékalapok lesznek, s minthogy itt harmadszor a mérlegezés módját kell megállapítani olyaténképen,
