Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

96 298. országos ttlés 1898. május 18-án, pénteken. hogy az a törvény intézkedéseivel ellentétben ne álljon, vagyis hogyha ezen szövetkezetek mérlegezési módjára nézve külön kedvezményt akarunk megállapítani a törvényes árfolyamveszteségek elosztására: bizony nem lenne elhibázott dolog, sőt talán kívánatos is, hogy vétessék fel a törvényjavaslatba oly intézkedés, a mely a szövetkezeteket feljogosítja arra, hogy az árfolyamveszteségek tekintetében a mérlegezésnél a törlesztésnek felosztása megengedtessék arra az időtartamra, a mely alatt a kibocsátott kötvények beváltandók lesznek. Nekem aggodalmam van aziránt, hogy ezen dolgot pusztán az alapszabályokban nem lehet szabályozni, ha a törvényjavaslat erre a szövetkezeteknek direkt felhatalmazást nem ad; mert az kétségtelen, hogy az alapszabályoknak ilyetén intézkedése a ma fennálló törvénynyel nem egyeznék meg s ezért kérdés, hogy bíróságok, melyek hivatva lesznek az ország különböző részeiben ilyen szövetkezetek czégét bejegyezni, nem fognak-e fennakadni azon, hogyha az alapszabályokban oly intézkedés lesz, mely az általános törvénynyel ellenkezik, és a melyre a kivételes törvény direkt felhatalmazást nem ad. Nem értek egészen egyet előadó t. képviselőtársammal a kötvényeknek itt kontemplált fundácziójára nézve, azon biztosítékokra nézve, melyekkel a javaslat ezeket a kötvényeket felruházza. T. képviselőtársam azt mondja, hogy az általa is felsorolt biztosítékok még mind nem elégségesek, mert hisz a biztosítéki alap csak 10°/o, és szükséges még külön privilégium is csak azért, hogy a kötvények elhelyezése biztosítva legyen. Nem osztom ezt a nézetet, mert egymagában az, hogy a biztosítéki alap 10°/o, nagyou előnyösen különbözteti meg ezeket a kötvényeket ágy a záloglevelektől, mintáz 1898 .-XXXII. törvényczikk hatálya alá eső kötvényektől, a melyek mindegyikének biztosítéki alapja csak 5°/o, tehát kétszeres magasságban van már a biztosítéki alap is megállapítva. A másik dolog az, hogy azoknak a központi szövetkezetek tulajdonát képező követeléseknek, a melyek a kötvénykibocsátás alapját képezik\ csak 80°/o-a erejéig lesz kibocsátva kötvény. Ez annyit jelent, hogy miután 100 forint követelés alapján csak 80 forintra van kibocsátva kötvény, tehát 20 forint tartalék van, a mely a 80 frtnak 25°/o-ja, vagyis a 10°/o-kal együtt a kötvényekre már is 35°/o külön biztosíték van. Ezután következik harmadsorban a rendes tagok üzletbetétének ötszöröse, melylyel szavatolnak, és az alapító tagok által befizetett üzletrészek, a melyek a törvényjavaslatban egy millió korona minimumban vannak megállapítva, de miután ennyit maga az állam ad, és kétségkívül a társadalom is hozzá fog járulni, ennél kétségtelenül jóval nagyobb összeg lesz. Malmost tehát azt kérdem, t. ház, ha mindezen biztosítékok nem elegendők arra, hogy a kötvények pontos beváltását minden kétségen kivfíl helyezzék, ha ezen szövetkezetek ügykezelése olyan találna lenni, hogy a szenvedett veszteségek mindezen biztosítékokat kimerítenék, sőt túlhaladnák, lehetséges-e teremteni oly előjogokat, a melyek segélyével az ilyen ügykezelést kifejtő szövetkezetet fentartani lehetne, vagy fentartani szabad, vagy fentartani érdemes volna. Azért én azt hiszem, hogy a 65. §-ban foglalt és nagyon, de nagyon veszedelmes előjogot a kötvények könnyű elhelyezésével indokolni nem lehet. Ebből a szempontból csak annyit mondok, hogy a 65. §. intézkedését és az abban kodifikált előjogot feleslegesnek, más szempontból azonban azt mondom, hogy felette károsnak is tartom, még pedig először is a központi s/.övetkezetre nézve, mert ennek az lesz a következése, hogy a már meglevő szövetkezetek közül azok, a melyek meg tudnak állani a maguk lábán, tehát a jobbak, a melyeknek vannak tetemes egyéb hitelforrásaik, nagyobb összegű takarékpénztári betéteik, a melyek jól kezelvék, azok tartózkodni fognak az országos központi szövetkezetbe való belépéstől és a központi szövetkezetbe épen a gyengébb szövetkezetek fognak belépni. Ezért hátrányos az intézkedés a központra nézve, de hátrányos azokra a szövetkezetekre nézve is, a melyek mint rendes tagok lépnek be a központba, mert kétségtelen az, hogy mki forrásból származó hitelüket csökkenteni fogja és különösen azoknál a hitelszövetkezeteknél, a melyeknek jelentékenyebb takarékpénztár betéteik is vannak, kétségtelenül be fog állani a takarékbetétek apadása. De azt hiszem, hogy tekintettel az 59. §-ra, a 65. §. fentartása és alkalmazása kétségtelenül erkölcsi szempontból is kifogásolható. Mert az 59. §. nemcsak azt biztosítja a központi szövetkezetnek, hogy az összes szövetkezetek ügykezelésére a legmesszebb menő befolyást gyakorolhatja és azoknak ügykezelését minden részletében ellenőrizheti, de kimondja azt is, hogy a központ engedélye nélkül a helyi szövetkezet sem takarékbetétet nem fogadhat el, sem pedig senki mástól a központ kivételével semminemű hitelt igénybe nem vehet. Már most két eset lehetséges. Fölteszem, hogy ezt az engedélyt a központ nem fogja megadni a kétes exisztencziájú szövetkezeteknek. Ez erkölcsi szuppoziezió, melyet elejteni nem lehet. Tehát Csupán azoknak fogja megadni, a melyeknek fizetési képessége, megbízhatósága minden kétségen felöl