Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-281

281. országos ülés 1898. április 19-én, kedden. g j mondom kedvezményeket, de javadalmakat ad a felekezeteknek. A kormány intézkedése teljesen birói védelem alatt áll és mikor már sokan attól félnek és némi joggal, hogy a garaneziák sokasága súlyosodik ezen törvényjavaslatra, akkor én ennél tovább nem mehetek, sőt kijelentem, hogy a törvényjavaslatban biztosított felügyeleti és ellenőrzési kormányzati hatáskört oly kardinális pontjának tekintem a törvényjavaslatnak, a melyért úgy vállalom a felelősséget, hogyha ez kimaradna, a politikai felelősséget én a magam részéről nem tartom fenn. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Melyiket? /) Vagy pedig azt fogadjam el, hogy maradjon minden úgy, a hogy eddig volt, azaz évenkint a költségvetésbe vegyünk fel segélyezési összegeket, a mit több felszólalt képviselő úr ajánl? Polónyi Géza képviselő úr is oda konkludál, hogy a költségvetésbe vétessenek fel az összegek és osztassanak szét a felekezetek között úgy, a hogy eddig volt. Sokszor kifejtettem nemcsak a házban, hanem a házon kivül is, mikor erről szó volt, hogy az egész törvényjavaslat genezisét az képezi, hogy a bevett vallásfelekezetek kérték, gyűléseiken hangoztatták, hogy abban találnák az igazi garancziát, ha nem a budgetbe, a változó kormányok szeszélyeitől függőleg vétetnének fel a segélyezési összegek, de intézményes biztosítékként a törvénybe. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Engedelmet kérek, de akkor csak nem fogadhatom el azokat a javaslatokat, a melyeket több oldalról hallottam. Nem fogadhatom el Meltzl Oszkár képviselő úr, vagy Polónyi Géza képviselő úr tanácsát, kik egyet értőleg a budgetre akarják, úgy — a hogy eddig volt —- ezt a feladatot ruházni. Vagy azt a tanácsot fogadjam el, hogy bontsam elemeire az egész törvényjavaslatot? Külön törvényjavaslatot nyújtsak be a protestánsokról, külön a görög-keletiekről és a zsidókról nec mentio fiat, mert azok nem voltak recepta relegio 1848 ban, mert ezt is méltóztatott azokról a padokról hangsúlyozni. Olyan tanácsot, hogy külön törvényjavaslatokat nyújtsak be, én soha nem fogok követni; hogy miért nem, azt igen bőven kifejtettem megnyitó beszédemben; megmondottam, hogy külön törvényjavaslatoknak csak akkor van helye, ha különféle viszonyokról van «zó. Méltóztassanak azonban figyelembe venni, hogy itt arról van szó, hogy az állam a lelkészek létminimumát akarja kiegészíteni azon határig, a melyen alul a közügyre nézve, tehát állami szempontból veszedelmesnek tartja a lelkészek javadalmazását, hogy én tehát ily körüb menyek közt egy darabokra tört törvényjavaslattal jönnék elő, ez igazán megsértése volna az 1848 : XX. törvényczikk 2. §-ának. A most nemrég bevett vallásfelekezetet, a zsidó felekezetet pedig nem hagyhatjuk ki azzal az ürtigygyel, hogy nincsen szervezetük, mert ez tulajdonképen nem áll; úgy az úgynevezett neológoknak, mint az orthodoxoknak, valamint a statusquonak igenis van szervezetük: az első kettőé miniszteri rendeleteken nyugszik, az utóbbi, a statusquo pedig hitközségi alapszabályait beterjeszti és a kormány jóváhagyásától függ az alapszabályok jóváhagyása, vagy jóvá nem hagyása. Egyáltalában, t. ház, én itt ismét egész határozottan kijelentem, hogy sohasem vállalkoztam volna ilyen — mondhatnám — reakczionáris irányú törvényhozási alkotás kezdeményezésére; de igenis vállalkoztam olyanra, mely megfelel a jogegyenlőség, a bevett vallások viszonossának és a magyar közjog szellemének is. Most áttérek arra a határozati javaslatra, a melyet Apponyi Albert t. képviselőtársam tett. El kell ismernem, hogy a legteljesebb objectivitás és a lehető legjobb akarat vezérli ezen határozati javaslat beterjesztésénél. Engedje meg a t. ház, hogy mindenekelőtt teljes örömmel konstatáljam azt a nyilatkozatát, hogy az állami felügyeletnek a javaslatban meghatározott eszközeit nem akarja gyengíteni, mert az az igazságnak és a mellőzhetetlen politikai szempontoknak megfelel. (Helyeslés jobbfelőh) A tekintetben tehát konstatálhatom köztünk a teljes egyetértést; és itt méltóztassék megjegyezni azoknak, a kik folytonosan autonómiai sérelemről beszélnek, hogy Apponyi Albert gróf úr — meglehet, hogy talán jelentéktelenebb módosításokat fentartva magának — de szórói-szóra úgy nyilatkozott, a hogy én azt felolvastam. Második nyilatkozata az, hogy a törvény intenczióival és legnagyobb részével egyetért. A harmadik az — a mit örömmel konstatálok és ezt szükséges itt újra hangsúlyoznom —• hogy a katliolikusok anyagi helyzete az, a mely az egyházat abba a helyzetbe hozza, hogy ezt a feladatot a maga körében oldja meg. Teljesen egyetértek az igen 1 képviselő úrral, természetesen azzal a különbséggel, hogy mint méltóztatnak tudni — és ennél a pontnál alkalmat veszek erre a nyilatkozatra is, a melyet több oldalról vártak is tőlem — hogy a katholikus kongrua tekintetében az úgynevezett összeirási eljárást a kormány kezdeményezte, de sohasem mondotta a kormány azt, hogy a kongruát maga akarja megoldani, még pedig az állam eszközeinek igénybevételével, hanem igenis mindig úgy kontemplálta azt, hogy a katliolikusok a saját vagyoni helyzetük keretén belül fogják azt megoldani. És Polónyi Géza képviselő úr erős tévedésben van, midőn a törvényjavaslat í. §-ra hivatkozással az mondja, hogy mi itt már előre Ígéretet teszünk; mert abban mi nem teszünk 12*