Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-281

9Q 281. országos fllés 1898, április 19-én, kedden. egyháznak és ez a 17. §., a mely utal, hogy a segély nem lesz külön kiosztva, ha az egyház egyességre, közös megállapodásra jut a kormánynyal. Hátha nem jön létre ez az egyezség, vagy megszegik az egyezséget, ki bírálja ezt meg? Ha megszegik, arra az esetre a javaslat szerint az egész kezelés és egyességi eljárás megszűnik, vagyis teljesen a miniszter kegyelme alá jut a lelkész. Itt már nem folyamodhatik felekezet a közigazgatási bírósághoz. Ez annál veszedelmesebb dolog, mert itt csak arról van szó, mi történik, ha megszegi a felekezet, nem arról is, mi lesz, ha a miniszter szegi meg ? Erre azt mondják, itt van a miniszteri felelősség. Hát oly országban, a hol a minisztérium csinálja a többséget és nem a többség a minisztériumot, ez a felelősség üres buborék! (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ezen elvi kifogásaim lévén a javaslat ellen. De nem akarnám útját állani az égető szükségben való sürgős orvoslásnak, habár e javaslat épenséggel nem mondható a 48-iki törvények végrehajtásának. A felekezetek rá vannak szorulva. Mindamellett véleményem szerint mégis csak akkor vehetik igénybe az orvoslást, ha az orvosszer nem rosszabb a betegségnél, ha tehát a javaslat ez alaphibái megfelelő módosításokkal korrigáltatnak. Mert ha nem, sem az ország, sem a felekezetek irányában nem vehetnők magunkra a felelősséget, hogy ily kaudiumi igába hajtsuk őket s engedjük, hogy egy tál lencséért eladják jogaikat. Ennélfogva a beadott határozati javaslatok közül nem fogadhatom el sem Polónyi, sem Meltzl képviselő úrét, mert mindegyikben elhalasztatik az az alkalom is, melynél meg lehet óvni az egyes felekezetek érdekeit, természetesen a javaslat kellő módosításával. Sőt Polónyi Géza képviselő úr módosítását azért sem fogadom el, mert azt kívánja, hogy az itt pre liminált összeg állíttassák be a budgetbe. Ha egészen a minisztertől fog függeni, hogyan oszsza fel ezen összeget, akkor ott leszünk, a hol ma, a mikor a 40.000 forintból 16.000-et kapnak a szászok és egy evangélikus kerület csak 6000-et. Én ebbe nem megyek bele. Hanem igenis azt tartom helyesnek, a mit gróf Apponyi Albert képviselő úr ajánl, hogy küldjük vissza e javaslatot a bizottsághoz és csak ha attól visszajön, foglalkozzunk vele újra. Ez nem tarthat sokáig, mert komoly munka mellett igen rövid idő alatt meglehet. Csak egyetlen változtatást óhajtok tenni gróf Apponyi Albert javaslatán. Ott, a hol az van mondva, hogy bizonyos esetben a kormány közvetlen kezelésébe veheti vissza az alapot, szerintem ki kellene mondani, hogy legyen valami jogorvoslás is, mielőtt ez végleg megtörténnék. Ezt czélozza a következő pótlásom: »ha a felekezet panasza esetében a kormánynak a visszavételt kimondó határozatát a közigazgatási biróság is helybenhagyja.« E módosítással hozzájárulok gróf Apponyi Albert határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Tniajdonkép felmentve érezhetném magam a további vitatkozástól. Mert a ki figyelemmel kisérte a vitát megnyitó beszédemet, tudja, hogy iparkodtam abban lehetőleg minden felhozható kifogás ellen előre csatarendbe állítani érveimet. És bár készséggel elismerem, hogy a vita igen magas színvonalon és teljes tárgyilagossággal folyt, azt is bátran állíthatom, hogy a vita már a publiczitás terén megvitatott, általam is felhozott kifogások keretében mozgott. Mégis tekintettel a nagyszámú határozati javaslatokra és ama jelentékeny felszólalásokra, a melyek történtek, kötelességem, még a vita bezárása előtt is nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak a t. képviselő urak meggyőződve lenni arról, hogy én az érvek ereje elől nem zárkózom el a törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával és egyéni hiúság vagy indokolatlan előszeretet egyes rendelkezéseihez vagy annak konczepeziójához engem nem köt. Én mindig csak azt nézem, hogy a czélt, a melyet magam elé kitűztem, miképen érem el a leghathatósabban; ez az egyediili irányadó az én kötelességeim teljesítésében. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha bármely oldaláról e háznak oly megoldási módozatot hallottam volna, mely az állam és a bevett vallásfelekezetek egyetemes érdekeinek megfelel, az államczélt époly tiszteletben tartja, mint a felekezetek jogos érdekeit is, én készséggel elfogadtam volna ezt a megoldási módozatot, jött volna az a ház bármely oldaláról. De talán azt a tanácsot fogadjam el, hogy a kormánynak a jövedelmi kiegészítés adásában és elvonásában semmi befolyása se legyen ? Hogy megbénítva és tehetetlenül álljon a kormány a hazafiatlan lelkész esetleg a vele rokon gondolkozású fegyelmi hatósággal szemben ? (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek ez erős szóért, de ezt a képtelenséget és a magyar állam-raison ellen ilyen bűnt sohasem követek el, sőt azt minden erőmmel meg is akadályozom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az autonómiák legnagyobb figyelembevétele van a törvényjavaslatban lefektetTe. (Mozgás a szélső baloldalon.) Igaza van gróf Csáky Albin t. képviselőtársamnak, hogy messzebb már ezen a téren nem is mehetünk. Feltételeket ki kell kötni az államnak akkor, midőn bizonyos, nem