Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-281

281. országos ülés 1898. április 19-én, kedden. m Tisza Kálmán t. képviselőtársunk, hogy ő azért is elfogadja a törvényt, mert sem mint magyar, sem mint református nem fél tőle. Én meg azt tartom, hogy mint magyar és mint református egyaránt félhet ennek a javaslatnak igen sok rendelkezésétől. Itt van elsősorban az »államellenes« elasztikus szó, ott van továbbá »a lelkészi álláshoz nem méltó, nem illő súlyos erkölcsi vétség«. A református egyházról fel engedi ő tételezni, hogy ott külön kormány ingerenczia szükséges arra, hogy a papok egyáltalában súlyos erkölcsi vétséget ne kövessenek el ? Hogy lehet ezt neki, mint református embernek elfogadni ? Aztán meg mint magyarnak sem lehet azt örömmel fogadnia, mikor azt mondják, hogy nagyon furcsa dolog, hogy a nem kvalifikáltat nem akarjuk segélyezni; mikor nem arról van szó, hogy az illető lelkészeknek a helyzetét könynyítsék, hanem arról, hogy belelássanak a dolgokba ? Az ágostaiaknál nagyon könnyű belelátni, mert ott minden nyilvánosan történik, minden közgyűléseken történik; de vannak oly felekezetek, a melyeknél semmi sem történik nyilvánosan. No már most, ha államellenes szempontból veszi ezt, hát azzal akarja megszerezni az államnak őket, hogy a kormány időnkint egiyknek-másiknak segélyt ad? Ha ily módon akarja megszerezni magának az állampolgárok hűségét, nem pedig szabadsággal és jogokkal prozelitákat csinálni a magyar államnak, akkor azt fogjuk elérni, hogy azok egyszerűen zsebreteszik a pénzt, de olyanok maradnak, mint voltak. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) De azt mondja azután, a református egyháznak nincs oka félni. Furcsa álláspont azt mondani : ám féljenek a többiek, mi nem félünk. Ez gyanúsítás színében tűnhetik fel, mert ez annyit jelent, hogy mi hiszen jó magyarok, jó állampolgárok vagyunk, hű hazafiak vagyunk, de baj van a többieknél, azoknak kell vigyázni a körmükre, azért szükséges az állami ingerenczia. Én nem beszélek ilyen irányban. Én elismerem az ő hazafiságukat, elismerem, hogy dús érdemeket szereztek a haza körül, de azért nem tagadom meg másoknak hazafiságát sem. Itt van az ágostai hitv. evang. egyház. Azzal szemben, hogy a reformátusoknak nincs okuk félni, jogom van mint képviselőnek is, ismerve ezen egyházat, hivatkoznom arra, hogy nincs oka félni ennek sem. A törvényjavaslat ez irányú rendelkezését megelőzte már az ágost. ev. egyház a maga zsinati törvényeiben. Abban nem államellenes dolgokról vagy súlyos erkölcsi vétségekről, hanem egészen másról van szó; azt mondja például az egyik pontban, hogy (olvassa) : »Büntetendő és fegyelmi vétséget követ el az, a ki az egyház ügyeiben való szabad közreKÉPVIL NAPLÓ. 1896 — 1901. XV. KÖTET. működés jogát vagy tisztviselői állását a magyar király, a magyar haza és a magyar nemzet ellen izgatásra használja fel.« (Helyeslés balfélöl.) Hát ezt méltóztatnék belevenni, t. ház, a javaslatba. Ennek egészen más és határozottabb jelentősége van. Azt mondja azután e zsinati törvény egy másik pontban (olvassa): >A ki az egyház békéjét saját egyházbelije vagy más vallásúak elleni izgatással veszélyezteti vagy viszály előidézése által zavarja*, ez veszedelmes vétség és büntetendő. Tehát az ágostai evangélikusoknak nincs mit félniök attól, hogy államellenes dolgokat követhetnének el lelkészeik, mert ha kebelükben történik ilyesvalami, csirájában elfojtják az ilyen tendencziát. Az ágostai evangélikus egyház felosztotta magát más kerületekre és megtette ezt óriási költséggel, teherrel nem a maga érdekében, hanem a haza érdekében. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ilyen hivatkozásokkal tehát ne jöjjön senki, hogy nem féltem egyházamat. Egyik sem féltheti, mert mindenik gondoskodik arról, hogy ha baj van, ezt kellőképen orvosolhassa. Igaz, előfordulhat az a református egyházban is, a mit gróf Bethlen András t. képviselő úr mondott, hogy ezen a réven, ha majd nem tetszik valaki a szolgabírónak, államellenesnek nyilvánítják. Tisza Kálmán t. képviselő úr tekintélye és befolyása meglehet, oda fog hatni, hogy ez ne történjék, mert a képviselő úr ott van azon a párton és vigyázhat, hogy ilyen ne forduljon elő; de ennél a törvényjavaslatnál ezt előtérbe i állítani oly szempontból, hogy azért fogadja el jónak a javaslatot, nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgy vagyunk tehát ezzel a dologgal, hogy a mint méltóztatnak látni, nagyon sok kifogásolni való van a törvényjavaslaton. Azt hiszem, a kifogások alaposak is és hogy sikerült megczáfolnom azon dolgokat, a melyeket felhoztak, mintha ezek az intézkedések nem volnának veszedelmesek különösen az egyházak autonómiáját illetőleg. Az mondatott, hogy nincs veszélyeztetve az autonómia, mert hiszen megtarthatják azt a lelkészt. De méltóztatnak látni, hány olyan paragrafusa van ezen törvényjavaslatnak, a hol az korlátoztatik; például a hol az van mondva, hogy ennyi idő alatt nem jelentik be, akkor nem kap segélyt, vagy ha a miniszter elfogadja, csak akkor kap. Mindenütt a miniszter akaratától tétetik függővé a segély és csak egy esetben van orvoslás, a mikor fegyelmi esetben nem büntettetik meg valaki államellenes vagy súlyos erkölcsi vétségért, ebben az esetben a közigazgatási bírósághoz vihető az ügy. Igen ám, de van egy másik, még veszélyesebb dolog, a mely igen nagy kárt tehet az 19