Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-281

gg 281. orszkgm ülés 1898. április 19-én, kedden. úr is azzal surrant rajta végig, hogy ezt nem lehet rögtön megcsinálni. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy nem is olyan munka az, mert nem annak végrehajtásáról vau szó, hanem arról, hogy például visszautasíttatván e törvényjavaslat a bizottsághoz, ott jöjjön bele az a szakasz, a mely ezt lehetővé teszi; e szakasz kellő megszerkesztése pedig nem tart annyi ideig, hogy e miatt maga a segély elodáztassék. Hiszen az egyik ok, a miért a bajon e törvényjavaslat is segíteni kivan, épen az, hogy a segélyre gyors szükség van. Én részemről is semmi halogatást, vagy elodázást nem tartok helyesnek. És épen azért nem is pártolhatnám ezt a javaslatot akkor, ha ez az elodázásra vezethetne. De mert nem vezethet arra, épen azért tartom helyesnek. Azután azt mondta gróf Csáky Albin t. képviselő úr, hogy mit beszélünk mi olyan nagy árról. Hát mit csinálunk mi egyebet — úgymond — mint azt kívánjuk, hogy az a lelkész ne tegyen államellenes dolgot és hogy állásához nem méltó súlyos vétséget ne kövessen el? Hiszen egyebet nem kívánunk. T. ház! Nem tehetek róla, de mi az utóbbit illeti, én már magában véve roppant sajátságos dolognak tartom azt, hogy egy törvényjavaslatban az fordul elő, hogy a lelkész állásához nem méltó súlyos erkölcsi vétséget ne kövessen el. (Jjgy van ! Úgy van! a szélső haloldalon. Mozgás és ellenmondások jobbfelől.) Hát bocsánatot kérek, van olyan erkölcsi vétség, mely a lelkész állásához méltó volna? Hiszen a nem súlyos vétség sem méltó aljhoz, mert egyetlen erkölcsi vétség sem méltó hozzá. Mihelyt erkölcstelenséget követ el az a lelkész, azt a méltó büntetésnek sújtania kell. Thaly Kálmán: A Zelenyákok és a Zimándyak ! Győry Elek: Azokat is! Ilyen körülmények között magában a törvényjavaslatban olyas valami van, a mi csak megbélyegző, és ez ott mint egyik feltétel szerepel. De tegyük fel, hogy nem ily rosszul lenne ez kifejezve; hogy csak az mondatik, hogy a közerkölcsiség ellen vét, a mit én mindig elégségesnek tartottam. Hát ugyan méltóztassék megmondani, van-e sajátosabb tere bármely egyháznak, mint az erkölcs terén való bíráskodás? Hát fel lehet-e azt tenni bármely egyházról, hogy ha ott valaki az erkölcsiség ellen vét, a kormánynak kell beavatkozni, mert különben meg nem büntetik ? Ez oly feltevés, hogy ha ez áll, akkor már a feltevésnél fogva se adjunk egyetlen egyháznak egyetlen egy krajczárt se, mert ha még azt a kötelezettséget sem tudják teljesíteni, hogy az erkölcs felett őrködjenek, akkor ezeket az egyházakat ' el kell pusztítani, nem pedig egy ilyen javaslatot előterjeszteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Van egy dolog, a mit én szükségesnek és helyesnek tartok, (Halljuk! Halljuk!) a mi már csak a főfelügyeleti jognál fogva is megilleti mindig az államot, hogy sehol semmiféle társulatban, semmiféle felekezetben, semmiféle testületben ne történhessék olyasmi, a mi államellenes. (Ügy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Megvallom őszintén, hogy jobb szeretném, hogyha nem ez az elasztikus szó volna a törvényjavaslatban, hogy »államellenes«. Mert igaz, hogy hivatkozás van egy törvényre, a mely a tanítókra vonatkozik és megmondja, hogy mi az államellenes, de az ott úgy körül van klauzuláivá, hogy akárhány dolog, a mi hazafiatlan, mégis belekerülhet. Én pedig azt tartom, hogy hazafiatlanságnak nem szabad belekerülni, mert a magyar haza iránti hőség az első kötelesség, (Élénk helyeslés balfelöl.) a magyar embernek ezt hangsúlyozni kell, s a magyar hazának hangsúlyozását nem ezégyelketi sem a kormány, sem senki, sőt azt hangsúlyozni egyenesen kötelessége. De ez az »államellenes« szó még azért is nagyon elasztikus, — bár, sajnos, nehezen lehet rajta segíteni, —• mert annyi idő óta itt is nálunk, de megvallom más országokban is látjuk azt, hogy oda fejlődtek a dolgok, hogy lassanként állam • ellenes annyit jelent, mint a hatalmon lévő párt ellenese. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most Magyarországon ez a tapasztalat nagyon dúsan megszerezhető; — sajnos akárhány dolog államellenesnek tekintetik, mihelyt a kormány ellen van, ha nincs ellene, akkor nem államellenes. Tudnék én nagyon sok esetet czitálni arra nézve, hogy például nálunk egyházakhoz is fordultak az állam részéről, hogy panszlavisztikus tendencziák miatt valaki ellenében járjon el, mert az államot sérti. Tehát az állam volt megsi'rfcve, és még sem az állam tette meg a királyi ügyész útján a lépéseket, hanem az egyházat szólította fel, mert nagyon buzgó kormánypártiak jöttek onnan rendszerint a képviselőházba. Ilyen dolgok megtörténtek. Végre is egy törvényjavaslatnál fel kell tennem azt, hogy nem fog ez a kormány és pártja örökké élni, de azért ki kellett ezt mondanom, mert nekünk annyival nagyobb őszinteségre van szükségünk az ilyen dolgoknál, annyivalis inkább óvakodnunk kell, hogy a kormány ingerencziája ne legyen illetéktelen, mert ha nem is ez a kormány, de egy másik igen könnyen akadhat, a mely hatalma terjesztése végett minden tért felhasznál, hogy az egyházaknak a szabadságát korlátozva, a lelkészekből korteseket csináljon. Ez az államellenes szó nagyon különösnek tetszik előttem, különösen a mikor még azt is felhozzák a mi aggodalmainkkal sz mben, például