Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-281

281. országos ülés 1898. április 19-én, keiden. «7 érdekében, hogy meg ne szűnjék sürgetni állandóan és állhatatosan az 1848 : XX. törvényczikk végrehajtását, hogy követelje folytonosan azt, a mi joga és ne tíírje azt, hogy mindenféle czímek és theoriák révén ki akarják forgatni legszentebb jogaiból. És mivel így vagyok meggyőződve, épen azért vagyok azon a nézeten, hogy az égető szükség meglévén, meglévén az az áliapot, hogy elestek a felekezetek nagymérvű jövedelemtől, nekünk ezt a támogatást jogunk van igénybe venni és semmi olyan feltételt a képviselőház nem fogadhat el, épen az egyházakra való tekintette] sem, a mely azoknak jogait csorbítaná, a mely azok függetlenségét bántaná, a mely egyik vagy másik irányban azt az eredményt szülné, a melyet szültek az államosítások mindenféle téren, sajnos, ebhen az országban, hogy valahány állami dotáczió vagy bármi jött létre, ott mindig pártkortesek jöttek létre evvel egyúttal. E szerint, t. képviselőház, azt, a mi a törvényjavaslat czélja, a mit ez a törvényjavas lat elérni akar, azt én őszintén pártolom. Pártolom annyival is inkább, mert nem zárkózhatom el az elől a tény elől, hogy nem csak az egyházi adók oly nagyok, hogy alig bírják már elviselni az illető egyházközségek, hanem olyan óriási mérvben szaporodtak az államiak is, hogy épen azért annál kevésbbé viselni az egyháznak a terheit. Hiszen, t. képviselőház, ha abba a helyzetbe juthatott volna Magyarország, hogy eléri függetlenségét, hogy erőiről, vagyonáról teljesen szabadon, saját czéljaira, saját érdekében rendelkezhetik, ha nincs kitéve örökösen idegen befolyásnak és annak az óriási árnak, a melyet azért az idegen befolyásért fizet, akkor nagyon kevés kiegészítésre volna szükség, mert akkor egy virágzó országban a nagy vagyonosság megteremné azt, hogy a nagy terheket is könnyebben viselik. De a hol ez a rendszer éveken keresztül és évtizedeken keresztül csak az elszegényedésre vezet, a hol már az elszegényedés tüneteit mindenütt előidézi, alig elhárithatólag, a hol ezen szegénység által a proletarizmusnak és a szocializmus veszélyesebb irányának táplálékot adott, ott már, t. képviselőház, bármennyire kárhoztasam a módjait ennek a törvényjavaslatnak, bármennyire óhajtottam volna, hogy a megfelelő módon legyen a segítség megadva, ott nem birom lelkemre venni, hogy ezt a segítséget visszautasítsam, ha legalább a felől tudok módosítások útján garancziákat nyerni, hogy nem fog az egyházak autonómiája, függetlensége az állami omnipotencziának áldozatul esni. (Helyeslés a szélső báloldalon.) így állván a dolog, méltóztatnak látni, hogy bizony nekem is sokféle kifogásom vau ez ellen a törvényjavaslat ellen. Elsősorban voltam már bátor utalni arra, mikor a szász egyházra vonatkozólag nyilatkoztam, hogy nagy, de nagy hibája ennek a törvényjavaslatnak az, hogy itt most a jogegyenlőség jelszava révén egészen más állapotokat, egészen más tényezőket, egészen más történeti fejlődést egy kalap alá akar vonni, és nem a jogegyenlőséget kultiválja, hanem a nivellirozást. Ez egy nagy hiba, t. ház, annyival inkább, mert meg lehetett volna igenis mindennek figyelembevételével tenni, hogy csakugyan az 1848-iki törvény hajtassék végre, úgy, a hogyan kifejtettem és az egyházakkal egyetértőleg történjék a javaslatnak előterjesztése. Megvallom azonban , hogy egyrészt nem csodálom, hogy odáig jutottunk, hogy a jogegyenlőség és visszonosság czégére alatt kináltatik folytonosan egy ilyen javaslat. Tisza Kálmán t. képviselő úr is az 1848 : XX. törvényczikk 2. §-ára hivatkozik ennél a javaslatnál melynek semmi köze nem lehet ehhez a javaslathoz. De mondom, nem csodálkozom ezen, mert ha látom azt, hogy Magyarország oda jutott, hogy magukat az 1848-iki törvényeket is azért jubilálják, mert megcsonkíttattak; és kijelentetik az, hogy azért üdvös hatásúak azok, mert azokból mindaz, a mi az ország függetlenségére és erejére vonatkozik, elveszett: (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ha olyan elferdítését, olyan kifacsarását látom a törvények értelmének, mint az 1848-iki törvényeknek a sajtóra vonatkozó intézkedéseinél is : akkor valóban nem ejt csodálkozásba az, mikor a 3. §-t épen ezen 2. §. köpönyege alatt akarják kikerülni, hogy ne mondjam, kijátszani. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Azt is lehetetlen figyelmen kivííl hagyni, a mire már utalás történt ebben a képviselőházban többek részéről, hogy micsoda felfogás az, a melyből az a törvényjavaslat kiindul, a mikor lehetővé teszi azt, hogy olyan egyházak, a melyek erejöket megfeszítették, azért, hogy tisztességes jövedelmet nyújtsanak lelkészeiknek, jobban sújtatnak, mint azok, a kik ezt nem tették, hanem lelkészeik fizetését elhanyagolták. Pedig ennek orvoslására kínálkozik egy igen helyes mód még e törvényjavaslatnál is,; az, a mely felhozatott, hogy nagyon egyszerű dolog egyenletes vonalat megállapítani az adózásra nézve ; például megállapítani azt, hogy az egyházi adózás legfölebb 10 vagy 20°/o ár. érheti el az állami gyökadónak; a mi azon túl van, az már nem számíttatik be arra nézve, hogy valaki ne kapjon segélyt. Ez igen egyszerű, könnyű dolog. Hiszen nem is tudta ezt érdemileg kifogásolni senki. Tisza Kálmán t, képviselő