Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

280. országos ülés 1898, április 18-án, hétfőn. g| mondja a miniszter, hogy ez a hitvány fegyelmi bíróság alapos pauasz daczára mentette fel a vádlottat. Itt jön már most a komplikáczió. Nem is a lelkésznek, hanem a felekezeti hatóságnak van megadva a rekurzus a közigazgatási bírósághoz. Midőn ezt a bíróságot megalkottuk, volt-e, lehetett-e inteneziónk, hogy ellentétben az igazságszolgáltatást a közigazgatástól elválasztó 1869 : IV. törvényczikk ellenére egy legfőbb büntető és fegyelmi bíróságot alkossunk? Mert lehet, hogy valaki elkövetett egy bűntényt, a mely elévült. A fegyelmi hatóság, mint ilyen, azt mondja, hogy az illető nem vétkes, a miniszter pedig azt mondja, hogy a panasz alapos volt. Már most mi felett ítél a közigazgatási bíróság? A felett-e, hogy a miniszternek volt-e joga megvonni a segélyt, vagy a felett, hogy a lelkész vétkes volt-e vagy nem ? (Felkiáltások a jobbóldalon: Nem!) Nohát akkor köszönöm alássan. Hiszen ilyenformán a közigazgatási bíróság nem ítélhet másként, mint hogy elveti a panaszt, mert hiszen a törvény tényleg a miniszterre bizza a segély megvonását, ha a panaszt alaposnak találja. Vagy az a hivatása ennek a törvényszakasznak, hogy a közigazgatási bíróság bíráskodjék a fölött is, vájjon alapos volt-e a panasz vagy nem, mert hisz ez világosan kitéve nincs. Már most hová vezet az, ha a közigazgatási bíróság esetleg a felett lesz kénytelen határozni, hogy az egyházi hatóság-e az, a mely alapos panasz daczára felmentett valakit, vagy a miniszter volt-e az a rágalmazó, a ki ezt az egyházi hatóságra ráfogta? Az ilyen törvényalkotást az élet kineveti, t. ház. Itt van a súlyos erkölcsi vétség. Én tudom kodifikálni ezt a súlyos erkölcsi vétséget, csodálom, hogy a kormány kodifikátorai ezt nem tudják. Mert így kodifikálni: »lelkészhez nem illő súlyos erkölcsi vétség« aligha lehet, mert ki az a bíró, a ki meg tudja mondani, hogy Wlassics Gyula kultuszminiszter úr vagy bárki más, mi értett alatta?Mert hogy mit értünk államellenes magatartás alatt, azt legalább magyarázólag megmondják az 1893 : XXVI. törvényczikk 13. §-ára utalva, bár ez is ugyan merőben felesleges dolog, mert a ki megnézi a büntető törvénykönyvet, a felségsértésről szóló 127. és az izgatásról szóló 172. §-ban mindezeket megtalálja. Wlassics Gyula yallás- és közoktatás Ügyi miniszteri Nincsen benne! Polónyi Géza: Igenis benne van. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nincs! Polónyi Géza: Itt van a 127. §. második pontja: Felségsértés bűntettét követi el, a ki a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XV. KÖTET. magyar állam alkotmánya — itt van szó szerint az államellenes magatartás — ellen vét, vagy a magyar államot képező országok, stb. közti viszonynak erőszakos megváltoztatására törekszik. Iit van a 172. §., a mely azt mondja: »A ki a 171. §-ban meghatározott módon a törvény ellen, vagy a ki a hatóság, stb. rendelete ellen izgat.« Mást ért a t. miniszter úr az államellenes magatartás alatt, mint a büntetőtörvényt? Mert ha mást ért, akkor tisztelettel kérem a t képviselőházat, tessék a büntető törvénynek illető szakaszait hatályon kivűl helyezni, mert azt csak nem lehet megengedni hogy egy élő törvény az államban kétféleképen létezzék, és az az ember, a ki annak hatálya alá tartozik, ne tudja megmondani, hogy melyik hát az az intézkedés, a mely ő rá nézve irányadó. A súlyos erkölcsi vétség azonban még csak meg sem lett magyarázva. Ily módon alkottatnak és jönnek létre azon törvények, a melyek alkudozásnak eredményei, nem pedig elvi alapokon. Még csak egyet. Szóba hozták, hogy a katholikus egyház más közjogi helyzetben van, mint a többi felekezet. Azt hiszem, Tisza Kálmán képviselő ár gróf Apponyi Albertet merőben félreértette. Ugyanis ráfogja, mintha gróf Apponyi Albert azt mondta volna, hogy nincs közjogi differenczia, pedig, ha én jól értettem beszédét, azt mondta, hogy nem a közjogi differenczia akadályozza meg, hogy ez a törvény a katholikusokra is kiterjesztessék, hanem a vagyon kérdése. De, t. képviselőház, felveti Tisza Kálmán azt, hogy igen, van közjogi differenczia, s a közjogi differencziák közé sorolja elsősorban a legfőbb kegyúri jogot, másodsorban a vagyont. (Felkiáltás balfelöl: Hát a pápa!) A pápa, az más; az már tendenczia; az már nem közjogi kérdés. Nos hát, hogy a vagyon sohasem volt a világon közjogi kérdés: azt mindenki tudja. Másodszor a mit ő kiemelt, a legfőbb kegyúri jog, az sem volt közjogi differenczia; mert a legfőbb kegyuraság kérdésében — és itt nem akarok állást foglalni, mert nem akarok ebben döntő szerepet vindikálni — a katholikus egyházi irók azzal védekeznek, hogy itt nem az állam és az egyház közötti közjogi viszonyról van szó, hanem a fejedelem és az egyház közti viszonyról, a mely az egyházi állományozásban leli forrását. Ellenben nem vette észre Tisza Kálmán képviselő úr azt, hogy igenis vannak közjogi differencziák. Itt van az, hogy önök alkottak 1895 ben egy törvényt a vallás szabad gyakorlatáról, mely szerint vallását mindenki szabadon vallhatja és szabadon követheti, pedig ez nem igaz, mert a praginatica santio szerint ő Felsége, a magyar király, nem lehet más, mint csak 11