Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

gO 280. országos ülés 1898, l. április 18-án, hétfőn. — hogy addig, míg biztos tudomásom van arról, hogy az én egyházam számára fejedelmi donáezióval, nemes lelküséggel adott vagyon teljesen elég arra, hogy abban minden szűkölködő katholikus lelkész megtalálja az ő kongruájának fedezetét, akárki katholikus társaim, akár pedig más felekezetű polgártársaim számára, a kik pedig rászorulnak arra ;iz államsegélyre, mi ígéreteket tegyünk és elébe vágjunk egy nagy princzipiumnak, annak a princzipiumnak, hogy az állam a katliolikusok kongruájának kiegészítéséhez is hozzájárulni tartozik. Mert ha ennek az ígéretnek valami értelme és jelentősége van, úgy az annak a princzipiumnak elismerése ezen törvényben, hogy daczára annak, hogy a katholilikus felekezetnek megvan a maga vagyona, a melylyel magát fentarthatja, én állam mégis gondoskodom lelkészeid segélyezéséről. Én ahhoz a borravaló-politikához, a mely a püspöki kart azzal akarja megnyugtatni, hogy az állam pénzén segélyezi azokat az embereket, a kikek ők százezerekre menő dúslakodó jövedelmeikkel koldulni hagynak, soha hozzárúlni nem fogok, azt a politikát támogatni soha nem fogom és a hol mód és alkalom kínálkozik számomra, fel fogom emelni tiltakozó szavam úgy is, mint magyar ember, úgjds, mint katholikus. En ennek a törvénynek intenczióit a magam részéről nem fogadom el. Nem akarom hosszasan untatni a t. házat, még csak egy pontról, tudniillik a 9. §-ról akarok megemlékezni, bár nagyon sok mondanivalóm volna. Az igen tisztelt miniszter úr, és még inkább gróf Apponyi Albert képviselőtársam, de a háznak miden jogász tagját nagyon kérem, kegyeskedjenek még pár perczig megajándékozni türelmükkel Mi ez a§? Azt mondja ez, hogy ha egy lelkész büntetendő cselekményt követ el, vagy ha állam ellenes tevékenysége, va^y súlyos erkölcsi vétség okából az egyház fegyelmi hatósága által elítéltetett: akkor attól a lelkésztől megvonandó a kongrua. Idáig értem a dolgot, mert itt az állam által jogrendszerileg statuált bíróságnak és pedig átruházott hatáskörrel biró fegyelmi bíróságnak és az állam nevében ítélő állami bíróságnak ítéletével állunk szemben. Idáig teljesen korrekt a dolog. De tovább megyek. Rólam feltételezi bizonyára mindenki, hogy az államellenes üzelmek terén, a melyekre vonatkozólag szívesen konstatálom, hogy ez a törvény sürgősebb, mint maga a segély, ezen szempontból hajlandó vagyok elmenni a végtelenség határáig, hogy azokkal a gyalázatos üzelmekkel szemben, a melyeket Magyarország államisága ellen egyes felekezeteknél elkövetnek, a magyar államot meg lehessen oltalmazni. A mi most következik, az mi, t. ház? Jól méltóztassanak rnegénÉeni mindenkinek, azt mondja a javaslat, hogy ha az illető lelkészt — és most már nem a bíróság beszél — a fegyelmi hatósága panasz alapos volta daczára fölmenti, akkor megadja a miniszternek azt a jogot, hogy elvonhatja a kongrnát és az illető felekezeti hatóságnak adja meg azt a jogot, hogy a közigazgatási bírósághoz vigye az ügyet. Én rendkívül nagy tisztelettel viseltetem Wlassics Gyula igen tisztelt kultuszminiszter úr iránt, mert alkalmam volt jogászi tehetségéről ismételten meggyőződnöm, de szinte bámulatba esem, hogy épen ő miképen terjeszthetett ilyen konstrukczióban törvényjavaslatot- elő*? Mi ez, t. ház? Azt mondom, hogy én az, állam, a felekezetek számára biztosítok átruházott hatáskörben fegyelmi hatóságot, és itt nem beszélek az izraelita egyházról, mert erről külön kell beszélnem, a mennyiben ez az izraelitákra nem is alkalmazható, minthogy nincs államilag elismert fegyelmi hatóságuk; . . . Mezei Mór: De van! Polónyi Géza: . . . bocsánatot kérek, az izraelita felekezetnek nincs országos szervezete, és semmiféle olyan szervezett hatósága, melynek az állam fegyelmi hatóságot adott volna, nincs. Mezei Mór: Van! Polónyi Géza Volt egy kongresszusuk, melynek határozatait a király szentesítette, de a képviselőház sohasem fogadta el. Ez tehát Magyarországon nem törvény. Az orthodoxok pedig ezt sem fogadják el. Hát ki annak a rabbinak a fegyelmi hatósága, Schweiger Márton, vagy a központi izraelita iroda? Mezei Mór: Nem ez! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, ettől eltekintve csak azért, mert Mezei Mór t. képviselőtársam közbeszólt, ezt inczidentaliter jegyeztem meg. Mezei Mór: Mint jogászt tetszett kérdezni! Polónyi Géza: Mirői van szó? Én azt mondottam, hogy vannak felekezetek, ott vannak a protestánsok, a kiknek van államilag megadott egyházi fegyelmi hatóságuk, a mely ítél az egyházfegyelmi vétségek felett. íme lesz egy törvény, mely azt mondja, hogyha azon egyház — legyen az protestáns vagy bármelyik más — valakit fölment alapos panasz esetén is, tehát, dehonesztálva van az egyházi fegyelmi hatóság azzal, hogy ő az alapos panasz daczára valakit fölment, a bírói ítélkezésnek oly stigmatizálása, hogy ha én egyházi fegyelmi bíró volnék, ezen törvény megalkotása után ezen tisztemről rögtön lemondanék. Már most ebből következik a második punktum. Ki fog e fölött ítélni? Az a pártpolitikai exponens, a miniszter, ő határozza meg és senki más, hogy alapos panasz daczára mentetett-e fel ? Ezen autokratikus döntéssel azt