Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

7g 280. országos ülés 1898. április 18-án, hétfőn. séges arra, hogy a kongruát a saját vagyonából rendezhesse ? Sem Tisza Kálmán, sem gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim, •— mindketten, felteszem, komolyan vallják — így egymással homlokegyenest ellenkező két álláspontot a törvénybe ezzel az indokolással fel nem vehetnek. Hanem itt térek rá, hogy mi ez a törvényjavaslat: az eklézsia spekulánsoknak paktálása az államkormány hatalmával és kormánypárti képviselő által kiszolgáltatása a protestáns autonómiának az államkormány részére. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert mi történik itt, t. ház? Önök előállnak egy elmélettel, — és ez az, a miért feliratkoztam, hogy ellene a képviselőház előtt tiltakozzam — és azt mondják nekünk: az 1848 : XX. törvényezikk 2. §-a maradjon szentírás, az jó, helyes dolog, de a 3. § a, azt már nem lehet végrehajtani, hanem Tisza Kálmán szerint annak szellemében cselekedjünk. A t. előadó úr már sokkal őszintébb, mert kimondja és az előadói székből hirdeti nekünk azt, hogy ez a törvényjavaslat a létező törvény 3. §-ának nemcsak szellemével nem egy, hanem azzal egyenesen ellenkező. Hallom tehát a magyar parlamentben azt, hogy van kormány, van előadó és vannak képviselők, a kik egy létező, élő törvénynyel szemben arra az álláspontra helyezkednek, — a nélkül, hogy azt módosítanák, hogy azt megváltoztatnák, — hogy azt nem tiszteljük, azt végre nem hajtjuk, hanem annak szellemével ellenkező settenkedést iktatunk a törvénybe, és pedig nem így, mint Tisza Kálmán mondja, hogy annak szellemében, hanem úgy, a mint az előadó úr mondja: annak szellemével homlokegyenest ellenkezőleg. Mert ennek az 1848 : XX. törvényczikknek mi a szelleme ? A felekezetek közötti egyenlőség és teljes viszonosság szelleme, továbbá a 3. § nak az, hogy a felekezeteknek egyházi és iskolai szükségletei a közálladalom által fedeztessenek. Erre azt mondják: igen ám, de ez azt jelenti, hogy ez az egyházi javaknak állami kézre való vonása és hogy az egyházi tisztviselőkből, a lelkészekből állami hivatalnokokat csinál. Milyen szép szavak Tisza Kálmán ajkáról! Hogy ő nem akarja ilyen törvénynek a végrehajtását. Mily nagy őszinteség! Elhiszem, jól van, t. ház; de addig, a mig törvény, addig nekem nem parancsol Tisza Kálmánnak akár igaz, akár nem igaz őszintesége, hanem egyedül a törvény, melynek végrehajtását követelem. Vagy tessék előállani azzal, hogy azt módosítom, hatályon kívül helyezem! De azzal állanak elő, hogy a törvény e rendelkezése az egyház szolgáját állam- j hivatalnokká tenné. Mi volt az 1848 : XX. törvényezikk 3. §-ának intencziója ? Semmiesetre sem az, — ezt Kossuth Lajos és társai sohasem intendálhatták és történelmi hamisítást követ el, a ki az ellenkezőt állítja — hogy konfiskálja a protestáns egyházak autonómiáját. Hanem akarta azt, hogy az uralkodó vallás megszűntével legyen a felekezetek között egyenjogúság, oldassék meg a vagyoni kérdés is, s ha az megoldatott, tessék a felekezeteket egyformán állami dotáczióval ellátni. Ebből nem következhetik az, hogy az államnak konfÍ8kálom a felekezetek jogait. Mert tudok én felekezeti lelkészeket nobilisabban is dotálni, mint e törvényjavaslat, a nélkül, hogy a felekezetek autonómiáját legkevésbbé is csorbítanám. De a negyvennyolezas törvények szellemében benne van az, a mit önök eltakarnak, meghamisítanak : hogy az nem a lelkészeken, hanem a hívőkön, az egyházi adózókon akart segíteni, önök pedig megcsinálták az állami anyakönyvezést, melynek összes költségeit a hívőkre hárították, s most a lelkészeknek ez által előállott veszteségét ismét új állami adókkal akarják pótolni. Előállanak azzal az 1. §-ban, hogy önök tudják, hogy a katholikus egyháznak megvan a vagyona, hanem minden liberális elv ellenére, s ellenére a protestáns egyházaknak, melyek hosszú századokon át küzdöttek ez irányban, mégis úgy járnak el, hogy egyik felekezetet a másiknak javára adóztatják meg. Emlékezzenek csak vissza, hogy a legutolsó húsz évben is mily harezok folytak a kegyúri jog miatt, hogyha az ilyen joggal ellátott birtokok protestáns vagy zsidó kézre kerültek ? Milyen harezok voltak a párbér miatt. Akkor hangoztatták, hogy nem jogos, hogy egyik felekezet a másik adóját viselje. És ma önök előállanak egy törvényjavaslattal, a mely a vagyon kérdését meg nem oldja; az egyházi vagyont hagyja a püspöki kar és a katholikus egyház kezében ; az eddig senki által meg nem adóztatott katholikus hívőket pedig megadóztatják más felekezetek javára is s megadóztatják magukat a protestáns hívőket is saját lelkészeiknek állami adóval való fentartása czéljáből. Ez, t. ház, feltétlenül arra fog vezetni, ennek a törvénynek nem lehet más konzekvencziája, mint az, hogy seregestől fognak kitódulni felekezetükből a protestáns felekezeteknek azon férfiai, a kik egyházi adót nem akarnak fizetni, és izgatni fognak a lelkészek ellen — talán nem is egészen jogtalanul. Ezek a dolgok nem vezethetnek a vallásbékére, a melynek én minden törekvésemet őszintén és igazán alá akarom rendelni és alá is rendelem. Az, hogy az egyházi vagyont settenkedve érintetlenül hagyjuk, ahhoz hozzányúlni nem merünk, sőt azt hirdetjük, hogy a katholikusokra nézve, persze megint a felekezetek között fennálló viszonosság és egyenlőség szent nevében, azért, mert nagyobb vagyonnal bírnak, az államnak nagyobb befolyással kell bírnia,