Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

280. országos Ölés 1898. április 18-án, hétfőn. 77 kéznek ; be is következtek és hiába mondja nekem Tisza Kálmán képviselő úr azt, hogy az egyházpolitikai törvények nem befolyásolják ezen égető szükségesnek jelzett követeléseiket, mert ő nyomban utána teszi, liogy ő pedig azért nem fogadja el gróf Apponyi Albert t. képviselő úr javaslatát, mert januárins 1-jéig van szükség erre az új törvényre (Mozgás a szélső baloldalon.) Tehát proximus ardet Ucalegon és Ézsau nagyon jó helyre kinálja az ő lencséjét, (Helyeslés és tetszés oalfelöl.) mert, t. ház, az éhség nagyon nagy. Ez gróf Bethlen Andrásnak örök igazsága marad, mert tényleg így van; nem szabad ezt a kérdést más szinbe öltöztetni, mint a hogy áll. Önök tehát akkor, a mikor a felekezetnélküliséget törvénybe igtatták, a felekezeten kivtíl állókkal, azokkal a képviselőkkel együtt, a kik Tisza Kálmán szerint ma esküsznek arra, hogy abban a vallásban kell meghalniok, melyben kereszteltettek és Fabiny Teofil szerint, a ki hiszi és vallja, hogy a vallás fundameotuma az államnak, alkottak egy olyan törvényt, a mely épen a protestáns egyházaknak adózási alapon, egyházi prestáczió alapján nyugvó rendszerét és szervezetét megtámadta és pedig olyan mélyen, hogy természetszerűié^ előállott ezen szükség, a mely elől menekülni nem lehet s én hozzáteszem, az én álláspontom szerint nem is szabad. Most csak az a kérdés, hogy helyesen választották-e meg az utat és módot? Megtörtént az egyházpolitikánál az is, hogy a reverzálisok ellen hosszú évtizedeken át harczot folytatott protestánsok tömegesen állottak fel egy olyan törvényt megszavazni, a mely a reverzálisok révén tömegesen viszi ma már el a protestáns egyházak kebeléből a gyermekeket, az előzőleg kötelező reverzálisok révén. Madarász József: Úgy van, elég szégyen! Polónyi Gé/a: Ki akarja azt velem szemben vitatni, hogy ezek az egyházpolitikai törvények okszerííleg vonták maguk után azt a konzekvencziát, hogy igenis ez a helyzet előáll s hogy a protestáns papság helyzetén segíteni kell. Ha ennek a törvényjavaslatnak czímet akar nék adni, (Halljuk! Halljuk!) azt a czímet adnám és ezt vegye magára minden felekezet, a melynek szól, — persze, a kinek nem inge, ue vegye magára — hogy míg eddig foglalkoznunk kellett az eklézsia militánssal, ebben a törvényjavaslatban foglalkoznunk kell az eklézsia spekulánssal. De én ennek a törvényjavaslatnak még egy másik czímet is adhatok: ez az Ígérvények, a promessek törvényjavaslata és a mellett egy olyan illegális javaslat, a melyhez én a magam részéről soha hozzá nem tudnék járulni. Az ígérvények javaslata csodálatos harmóniában ígérettel kezdődik és Ígérettel is végződik, csak az a kérdés, hogy annak az Ígéretnek mi az értelme és azt majd kiekzekváíom a kultuszminiszter úrtól, hogy mit ért ő ezen Ígéret alatt ? Azt-e, a mit Tisza Kálmán vagy Fabiny Teofil képviselő úr, vagy azt-e, a mit a törvényjavaslat mond? A törvényjavaslat 1. §-ában, de az utolsóban is igéret foglaltatik, és ez az első és főoka, a miért el nem fogadhatom. Nem fogadhatom el, mint magyar ember, Tisza Kálmán képviselő úrnak a reguláját követve, nem fogadom el mint katholikus és akkor sem fogadnám el, ha felekezelen kivtíl álló vagy zsidó volnék is. — A latin, görög és Örmény szertartású katholikus lelkészek jövedelmének gyarapítására a t. kormány javaslatában, a mely nyilváuvalólag nem állott összefüggésben a 2. §-sal és már most azt is megtudtnk, hogy Kiss Albert képviselőtársunk retortáján keresztül újra lett szövegezve, azt igéri, hogy a mutatkozó szükséghez képest ezen lelkészek közül a legszűkebb anyagi viszonyok között lévők jövedelmének ideiglenes kiegészítésére a törvényhozás az állami költségvetésben megfelelő külön összeget fog fölvenni. ígéretekkel való kormányzás a budgetjog terhére! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Eddig is adtunk! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, nem Ígéretekkel, de költségvetési törvényekkel csináltak a, dolgot. Én ígéretekkel költségvetési jogát nem akarom soha befolyásolni. De nem ez az én főargurnentumom. Méltóztassék megnézni, hogy milyen kordiális egyetértésben van ezen pont tekintetében Tisza, Kálmán gróf Apponyi Albert t. képviselő úrral és — nagy megtiszteltetés reám nézve — véletlenül velem is, csak más konklúzióra jutunk. Gróf Apponyi Albert azt mondja, hogy a katholikus egyház javai az egyházat azon helyzetbe hozzák, hogy kongruáját maga rendezheti ; mindjárt egy lapszusára is rátérek Tisza Kálmán képviselő úrnak. Erre Tisza Kálmán képviselő úr azt mondja: azt a második részt, a közjogi részét — a mit külön akarok fejtegetni — azt nem veszi tudomásul, de odaszegzí gróf Apponyi Alberteta képviselőház előtt s azt mondja: nagy megelégedéssel veszem tudomásul, hogy a katholikus egyháznak egy ilyen kimagasló tagja maga konfesszionálja a képviselőház színe előtt azt, hogy a katholikusok képesek a saját vagyonukból kong máj ukat rendezni. Én beállok harmadiknak és azt mondom, hogy igen. És épen azért, mert igen, kérdem gróf Apponyi Albert és Tisza Kálmán képviselő uraktól, mily alapon szavazzák meg ezt az 1. §-t ? Mily alapon szavazhatok én meg egy oly törvényt, a melyben azt mondom, hogy a katholikus lelkészek szűkölködő részének állami segélyt fogok adni, holott magam vallom, hogy a katholikus egyházi vagyon elég-