Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

380. országos ülés 1898 mánya, (Derültség.) s azt mondja: hogy beszélhetnek az urak olyat, hogy az egyházpolitika ennek a törvényjavaslatnak sorsára bárminő befolyással lehetett volna? Nagyon helyesen teszi, hogy olyan inszinuácziót visszautasít, ha az ezen házban egyáltalában elhangzott volna, mintha ez fizetés volna az illető egyházak részére, a melyek az egyházpolitikai törvényjavaslatokat támogatták. Nagyon sajnálom, hogy ez a szó kiejtetett, mert ebben a házban senkitől ilyet elmondani nem hallottunk; azt pedig, hogy a folyosón kivü] az új Zrinyiászban mit beszélnek, azt tartom, hogy ez még sem egészen való a képviselőház elé, és nem kell de strigis, quae non sünt, beszélni. De vitassuk meg a kérdést azon szempontból, hogy mennyiben helyes az, hogy az egyházpolitikai törvényeknek ezen törvényjavaslat sorsára semmi befolyással nem volt-e ? Azt mondom, a ki az ellenkezőt vitatja, az a felekezeti hipokrizis szemüvegével nézi az eseményeket és eltagadja a valót. T. ház! Feltétlenül helyesnek és törvényesnek tartam azt, hogy a históriai múlt szempontjából a protestáns felekezeteknek nem szükséges más alapra hivatkozni, mint azon tisztetre méltó, becsületes, őszinte törekvésre, hogy az 1848: XX. lörvényezikket a király esküjével biztosította, s most újonnan az 50 éves jubleumi törvényben biztosította nekünk azon jogot, hogy úgy, mint minden más felekezet, mi is a közálladalom javaiból fogjuk fedezni egyházi és iskobii czélokra szánt szükségleteinket. Az egy legális, históriai alap. De hogy ezen szerencsétlen korcsszülöttnek, a melylyel foglalkozni fogok, ennek a törvényjavaslatnak sorsára az egyházpolitikai törvények befolyással voltak és vannak, azt gróf Csáky Albin igen tisztelt képviselőtársammal szemben rögtön ki fogom mutatni. T. ház! Annak idején, mikor az egyházpolitikai javaslatok tárgyaltattak, a ki ezen itoli me tangere-nak deklarált javaslatokhoz hozzá mert szólani és meg merte mondani, hogy ennek ez a hibája, az az ultramontanizmus, a reakczió gyanúja alá került. Hát most már higgadtabbak vagyunk és nyugodtabban beszéljük meg magunk közt, hogy ki az ultramontán, a reakcziónárus, a konzervatív, a liberális? Mit csináltak önök az egyházpolitikai javaslatok által ? Proskribálták a lelkészeket, kimondván, hogy az anyakönyveket mindenki vezetheti, csak azok a lelkészek nem, a kik évszázadokon keresztül tiszteletet paranesoló módon vezették azokat. Tették ezt az olasz rcczepczió révén, gondolom Umberto árnyéka alatt, a ki akkor sürtíbben érintkezett velünk. Most jön a tisztelt felekezeti hipokrizis és azt mondja, mint Fabiny Teofil és Tisza Kálmán t. képviselőtársaim, hogy az állam fundamentuma a vallás, i. április 18.án, hétfőn. 75 ezt mi gyarapítani akarjuk az által, hogy több pénzt adunk a papoknak. Midőn önök az egyházpolitikai törvények által elvették a papoktól az anyakönyvvezetést, elvették az azzal járó emolumentumot is. Ámde azt mondja Tisza Kálmán t. képviselőtársam, hogy ez csak nagy egyházaknál jön figyelembe, ezeknél pedig számot sem tevő csekélység, mely nem lényeges. A ki az életet ismeri, tudja, hogy volt olyan eklézsia, melynek az anyakönyvek révén 1500 forint jövedelme volt. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol?) Ezek az adatok mind rendelkezésre állottak az egyházpolitikai törvények tárgyalásánál, a midőn kimutattatott, hogy ez a jövedelem 12—15.000 forint között variált. (Egy hang a jobboldalon: Ez most is megvan!) Csakhogy később nem lesz meg, ha az állami anyakönyvvezetés abba a stádiumba jut, hogy az emberöltők folytán azon bizonylatokra nem, vagy csak igen ritkán lesz szükség, a melyek a felekezeti anyakönyvekben foglaltatnak. Ez által ez az emolumentum feltétlenül elesik, különben is minthogy a kötelező állami forma mellett az egyházi kötést nem mindenki veszi igénybe, a stóla ez által, ha nem is lényegesen, de szintén csökken. De hát azt mondani, hogy ez csak a nagy egyházaknál veendő figyelembe, azért helytelen, mert a kinek volt 500 forintja, ezen a réven az elveszít 500 forintot, vagy 300 forintot, a kinek volt száz forint jövedelme, az elvesztett száz forintot, vagy elvesztett ötven forintot, de a ki ötven forintot vesztett el, az esetleg sokkal nehezebben nélkülözte azt az ötven forintot, mint az, a ki ezer forintot vesztett, mert amannak esetleg utolsó exisztencziáját képező forintjairól volt szó. Természetes dolog, hogy ennek következtében az elégületlenség folyton növekedik. De itt van a másik dolog. Tisza Kálmán képviselő úr is azt mondja: Neki két törvénye van: az egyik az, hogy a ki magyarnak született, őrizze meg a magyarságát; a másik az, hogy őrizze meg azt a vallást, a melyben kereszteltetett. Hogy ezen két minősége közül melyikben szavazta meg a felekezetnélkííliséget, azt én nem tudom; (Derültség a szélső baloldalon.) csak azt szeretném tudni, hogy hol van azok számára a vigasztalás, hogy maradjanak meg örökké abban a vallásban, a melyben kereszteltettek, a kiknek ő megszavazta, hogy felekezeten kivűl is lehessenek? (Tetszés a baloldalon.) Gróf Csáky Albin képviselő úr felhozza, hogy a felekezetnélktíliség a vallásosság szempontjából teljesen helyeselhető, a vallási kényszerrel szemben bizonyos előnyökkel bir, s ő felhozza itt a baptistákat és a nazarénusokat. Azt hiszem, hogy gróf Csáky Albin a termino10'