Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

74 280. országos ülés 1898. április 18-án, hétfőn. Engem ezen kérdésben kizárólag a legális szempont vezérel. Hallottunk itt felszólalásokat, a melyekben — gróf Csáky Albin kivételével és ezt örömmel konstatálom — mindenki elmondta itt a házban

? hogy mi itt csak képviselők vagyunk és külön felekezeti érdekeket itt képviselni nem szabad. De a hányan felszólaltak ő előtte, mindegyik elmondta, hogy én az én konfessziómról beszélek, az egyik beszélt az evangélikus református egyház nevében és érdekei szempontjából, mint például Tisza Kálmán igen tisztelt képviselő úr, a ki hímet varrt magának még abból is, hogy ő egész életén át két nagy és magasztos elvet követett; az egyik az, hogy magyarnak, a másik az, hogy protestánsnak születeti. Gróf Apponyi Albertet elfelejtettem kivenni, pedig ő sem kezelte mint katholikus a kérdést, hanem kezelte mint országgyűlési képviselő. Én ezek után a dolgok után csak várom, hogy már legalább a zsidók részéről is szólaljon fel valaki, (Derültség.) hogy az 1848 : XX. törvényczikk 2. §-a legalább ezen kérdésben a a jogegyenlőség és viszonyosság szempontjából érvényesüljön. Én, t. ház, mindenkit értettem, a ki itt felszólalt, csak egyet nem értettem és az Fabiny Teofil igen tisztelt képviselőtársam volt. Kijelentem, hogy a mennyire feltétlen tisztelője voltam, vagyok és maradok, úgy Tisza Kálmánnak, mint Fabiny Teofilnak az ő egyéni jellemük és becsületességük tekintetében és a társadalomnak minden terén, épúgy csodálatos módon a politikai téren ezen két férfiúnál veszedelmesebb embert az én megítélésem szerint Magyarország rövid 30 éves történetében nem ismertem és nem ismerek. (Zaj. Élénk derültség.) Tisza Kálmán képviselő urnak az álláspontjáról — mert igen természetesen csak erről a politikai kérdésről akarok szólani — külön fogok megemlékezni. De nézzük meg Fabiny Teofil képviselő urat és megtaláljuk őt mai felszólalásában egész múltjával együtt egy örökös, önmagával való hamleti tépelődés, a mely mindig oda konkludál : én ezt nem helyeslem, de elfogadom. (Derültség a bal- és szélső halóidalon.) T. ház ! Egy régi barátomnak jó adomája jut eszembe. Ne vegye magára sértőnek senki, még az a t. képviselőtársam sem, a kiről szólok, de azt hiszem, semmivel sem tudnám jobban jellemezni, mint ezzel az adomával, a melyet tisztán és kizárólag az ő személyére vonatkoztatok, mert egyházával szemben, melyhez tartozik, feltétlen tisztelettel viseltetem, a tréfát sem akarom magamnak megengedni. Az a barátom azt mondta nekem egyszer: Ha elmégy egy községbe és meg akarod tudni, hogy kik laknak a községben, katholikusok, kálvinisták, vagy lutheránusok-e, tudod, hogy mire kell figyelni? Mire? Hallgasd meg, hogyan harangoznak ! Ha a harang azt mondja: bimbimbim, ott katholikusok laknak; ha azt mondja, hogy bambambam, ott kálvinisták laknak; ha pedig azt mondja, hogy bimbambum, bimbambum, bimbambum, akkor bizonyos, hogy ott lutheránusok laknak. (Hosszantartó, zajos derültség.) Fabiny Teofil mélyen tisztelt képviselőtársam ma elmondja itt a képviselőházban, hogy mennyi aggodalma, mennyi tépelődése volt ezen javaslattal szemben, de azért elfogadja azt. A legczifräbb azonban az a bimbambum-féle elmélet, a melyet gróf Apponyi Albert határozati javaslatával szemben véghez visz, midőn elismeri, hogy ezen törvényjavaslatnak csak úgy van és csak úgy lehet jogosultsága, ha igenis azon egyházakat, a melyek híveiket jobban adóztatták meg, mint a többiek, méltányosan kiméli és egy helyes adókulcs alapján adja meg az állami dotácziót. Ezt ő elismeri, el is fogadja helyesnek, sőt: Vigyázz te kormány, mert ez az egyedül helyes és daczára annak, hogy ez nincs benne a törvényjavaslatban, mégis elfogadja azt, de ajánlja a kormánynak, hogy őrizze meg az irattárában ezt a határozati javaslatot. Ilyen módon a parlamentben elveket, egyházakat védelmezni talán nem egészen szerencsésen megválasztott út. Nagyon sajnálom, hogy fel kell illetéktelenül is talán tolakodnom, úgy mint gróf Zichy János képviselő úr tette, — s ennél szintén eszembe jut, hogy mikor gróf Zichy János képviselő úr védelmezi a reformátusok autonómiáját, egy kicsit én is aggodalomba esem és körülbelül úgy gondolkozom, hogy azt legalább is úgy kel! fogadnunk, mint mikor gróf Tisza István a katholikus lelkészeket dicséri a képviselőházban. (Derültség balfelöl.) Én, t. ház a kettő közé állva, — mondom — talán illetéktelenül, de mint képviselő talán mégis illetékesen feltolakodom majd arra, hogy annál a bizonyos ominózus 9. § nál úgy a magas kormány, mint azon t. képviselőtársaim figyelmét, a kik felszólaltak, és különösen a függetlenségi és 48 as párt figyelmét felhívjam arra, hogy lehet-e nem az autonómia szempontjából csupán, hanem lehet-e a jogrend, törvényalkotás szempontjából egy, magát jogállamnak fitogtató államban ilyen törvényjavaslatot megszavazni, igen vagy nem ? (Mozgás jobb felöl. Felkiáltások : Lehet!) Méltóztassanak megengedni, hogy tudom azt, hogy rövid idő áll .rendelkezésemre, csak a fődolgokra szorítkozzam; talán a részleteknél találok alkalmat, hogy bővebben beszéljek e kérdéshez. (Halljuk! Halljuk/ a szélső baloldalon.) T. ház ! Legyen ezen kérdésnek először is anteczedencziáival tisztában. (Halljuk! Halljuk!) Vita folyik itt: Tisza Kálmán képviselő úr az ő szent meggyőződésére hivatkozik, mely múltjának hagyó-