Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-280
280. országos ülés 1898, államnak is csekély lesz a befolyása (Mozgás balfelől.) és majd a jövő tapasztalataitól tehetik azután függővé azt, hogy vájjon nagyobb mértékben veszik-e igénybe äz állami segélyt? (Úgy van! jobbfelöl.) Legkevésbbé tudnék megbarátkozni azzal a kívánsággal, mely a házban ugyan csak leplezve, de a házon kivül magánkörben annál világosabban ismételten felhangzott, hogy tudniillik az egyes felekezetekkel külön-külön kellene elbánni, rájuk külön törvényt alkotni és külön dotácziót stipulálni, külön feltételekkel. Mert ha arról van szó, hogy a szűkölködő lelkészeket segítsük és azok létminimumát biztosítsuk, nem tudok különbséget tenni, magyar, német, tót, román, szerb lelkész között. (Helyeslés jobbról. Mozgás balfelöl. Felkiáltások: Pedig kellene!) S ha arról van szó, hogy e segélyezést ahhoz a feltételhez kössük, hogy az illető nem tanúsít államellenes magaviseletet: szintén nem tudok különbséget tenni a felekezetek és nemzetiségek közt. Szentiványi Árpád: Hát miért maradtak ki a katholikusok ? Gr. Csáky Albin: Sághy Gyula képviselő úr ugyan azt mondta, hogy a javaslatban a felekezeteknek bizonyos stigmatizálása volna. Ez csak akkor volna meg, ha a felekezeteket az állam megbízhatóság szempontjából kategóriákba osztanók. Akkor igenis azok, a kik a második és a harmadik kategóriába jutnának, ezt sértőnek találhatnák; de ha e feltételek általánosságban szólnak, megbélyegzésről és sértésről szó sem lehet. (Úgy van! jobbról) Hisz ha áll a képviselő úr felfogása, nem lehetne például büntetőtörvénykönyvet alkotni, mert ez a bűntények és vétségek egész sorozatát állítja fel azzal a felvetéssel, hogy ilyenek az országban el fognak követtetni; ez tehát sértő és stigmatizáló volna azokra nézve, a kik ily feltevésre eddig semmi okot sem szolgáltattak. (Úgy van! jobbról.) így befejeztem azokat, miket a javaslatra nézve elmondhattam. Röviden összefoglalva kijelentem, hogy én azt az alapelvet, melyből a miniszter úr kiindult, teljesen helyeslem, hogy szükséges szerintem az állami segélyezést feltételhez kötni és hogy a javaslatban foglalt feltételeket is indokoltnak tartom, s e nézetem alapján örömest és készségesen elfogadom a törvényjaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház ! (Felkiáltások: Holnap! Ma! Elnök csenget.) Én a magam részéről állok rendelkezésére a t. háznak, de köteles vagyok előterjeszteni, hogy legnagyobb sajnálatomra ismételten és ismételten jutok azon helyzetbe, hogy az ülés végén kerül rám a sor. raÉPVH. NAPLÓ. 1896—-1901. XV. KÖTET. április 18-án, hétfőn. 73 Tudom, milyen kinos helyzet az a szónokra és a házra is, ha kimerült figyelmet kell igénybe vennie. Nyíltan megvallom, hosszabban kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk! Holnap! Holnap/) Kérem a t. házat, kegyeskedjék megengedni, hogy holnap mondhassam el beszédemet. (Felkiáltások: Ma! Holnap! Elnök csenget.) Ha úgy méltóztatnak parancsolni, hogy most beszéljek, ma is készen állok; ez esetben csupán azt a kérelmet terjesztem elő, hogy méltóztassanak elkészülve lenni arra, hogy a szokott idő rövid lesz beszédem elmondására. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): A házszabályok értelmében a képviselő úrnak, a ki felszólalásra jelentkezik, ezt a kérelmet a házhoz intézni joga csak akkor van, ha felszólalása egy óranegyeddel előzi meg az ülés befejezésének rendes idejét. Miután most az idő csak fél kettőre jár, ennélfogva a házszabályok értelmében a képviselő úrnak beszédét el kell mondania. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy beszéde a szokott időn túl is terjedhessen. Polónyi Géza: Szivesén engedelmeskedem az elnök úr kijelentésének, mert a magam részéről nincs akadály, hogy beszédemet ma is elmondjam. Kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. Madarász József: Helyes! Polónyi Géza: S ezt kötelességemnek tartom megindokolni. Ezt a törvényjavaslatot azon szempontból, vájjon sérti-e a felekezetek számára biztosított autonómiát vagy sem, — eltekintve attól, hogy ezen kérdés felett elsősorban az illető egyházi hatóságok illetékesek nyilatkozni, — senki jobban nem jellemezte, mint gróf Csáky Albin. Ö azt mondta nekünk: hiszen abban, hogy aránytalanság áll be — a mit konczedál — a felekezetek dotácziójára vonatkozólag egy édes vigasztalás is rejlik az illető felekezet számára, tudniillik miután kevesebb lesz az áliam befolyása iö ő rajok. (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Ha! Ha volna!) Ha volna? Ebben mindenesetre az a szent konczesszió és konfesszió benfoglaltatik, hogy az aránytalanságot az előttem szóló igen tisztelt képviselő úr is kontestálja. Már most, ha van aránytalanság, a mit mindenki elismer, akkor az a kérdés, hol van az 1848 : XX. törvényezikk 2. §-a, mely a felekezeti jogegyenlőséget és viszonosságot írja törvénybe ; hol van az a jogok szempontjából, — a melyekről külön fogok megemlékezni, — de hol van csak az anyagi dotáczió kérdésében is, ugy-e nincs meg? A t. képviselő úr ezen konfessziója bizonyíték arra, hogy ezen javaslat az 1848 : XX. törvényezikk 2. §-ának sem képezi végrehajtását, hanem azzal homlokegyenest ellentétben áll. 10
