Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

280. országos ülés 1898. április 18-án, hétffin. 71 lyeslés jobbfelől. Elénk mozgás a báloldal hátsó padjain.) De, t. képviselőház, mindezekkel csak azt akartam fejtegetni, csak azt akartam bizonyítani, hogy a t. miniszter úr szerintem igen helyes alapelvből indult ki, mikor felismerve annak szükségét, hogy a felekezeti lelkészek bizonyos létminimummal elláttassanak, ez iránt törvényt akart létesíteni, törvénybe akarja a megfelelő rendelkezéseket foglalni. De ez az alapelve a törvényjavaslatnak tulajdonképen nem is támr.dtatott meg. Azt gondolom, mindegyikünk átlátja, hogy az illetőknek, a kik a saját lelkészi jövedelmeikből nem tudnak megélni, bizonyára igen jól fog esni, ha az állam őket segélyezi és másrészt az illető felekezetek érdekeinek is csak megfelelhet az, ha lelkészeik oly helyzetbe jutnak, hogy legalább félig-meddig tisztességesen meg tudnak élni. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk !) Az utóbbi napokban hallott kifogások é-; támadások, t. ház, tulajdonképen csakis azon feltételek ellen irányultak, a melyek a törvényjavaslatban benfoglaltatnak, és ha e támadásokat és kifogásokat sorba tekintjük: azt gondolom, igen könnyen két osztályba sorozhatjuk azokat. Az egyik osztályba azok esnek, melyek szerint egyáltalán nem kell feltételhez kötni az ilyen állami intézkedést, a melyek szerint semmiféle kikötést nem szabad tenni és az állam által e czélra szánt összegeket egyszerűen ajándékképen kell az illető felekezeteknek adni, a nélkül, hogy az állam vagy annak képviselője, a miniszter ellenőrizné, hogy az illető felekezet ez összegekkel mikép bánik el, mikép használja fel azokat. (Mozgás a sséhőbalon.) Ezt az irányzatot a t. házban a jelen vita folyamán leginkább gróf Zichy János t. képviselőtársam képviselte. Megvallom, f. ház, hogy engem rendkívül meglepett (Felkiáltások bálfelöl: Miért? Mozgás. Halljuk! Halljuk!) a képviselő úrnak ezen felfogása. Madarász József: Annál jobb! Gr. Csáky Albin: Meglepett azért, mivel én úgy látom, hogy ezen állásfoglalása, ezen felfogása ellentétben áll a fennálló hagyománynyal. (Mozgás balfelöl.) Gróf Zichy János t. képviselő úr itt e házban ismételten a konzervatív irányzat képviselőjeként mutatta be magát és ezzel nem igen tudtam összeegyeztetni azt, hogy épen gróf Zichy János ilyen radikális szert kivan (bben az esetben ajánlani, . . . Rakovszky István: Hisz ez nem konzervativizmus ! Ez jozefinizmus! (Mozgás és saj ba

1 felől. Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Albin: . • • nem tekintve azokat, a mik hasonló esetekben a múltban történtek. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ha visszatekintek, t. ház, a múltra, csak azt látom, hogy úgy a a régi időkben, mint a legújabb időkben is, ha az állam az egyházakat vagy vallásfelekezeteket jelentékeny előnyben, vagy vagyonban, adományban részegítette, ezt rendszerint feltételekhez kötötte. (Ügy van! jobbfelől.) Hiszen a régi időkben azok a nagy javadalmak is, a melyek királyi adományok útján katholikus püspököknek és érsekeknek adattak, feltételekhez voltak kötve, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) és pedig példának okáért bandérium bemutatásának, úgyszintén végvárak fentartásának feltételéhez. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Sőt mi több — és ez jellemző körülmény — a temporaliák megszüntetésének királyi joga'mindig fe nállott és fennáll még mostanig is; (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) is metélten foganatba vétetett és igen jól emlékszem, még a század folyamán is, a 40-es évek elején, egy rozsnyói püspökkel szemben is alkalmaztatott. Ujabb időben természetesen más feltételeket szab az állam akkor, midó'n az egyházaknak, vagy vallásfelekezeteknek valamit juttat. Ott van a középiskolai törvény; a tanítók fizetését szabályozó törvény, a melyet annak idejében nekem volt szerencsém e házban képviselni, ott is feltételekhez kötötte a törvényhozás a maga intézkedését ágy, mint a múltban is történt. És megvallom, nem látom át, miért lenne ez most sérelmes, mikor a múltban nem volt az. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) De eltekintve, t. ház, ezen történelmi előzményektől, én a magam részéről azt hiszem egész általánosságban, hogy teljesen jogos, teljesen indokolt az az eljárás, hogy mikor az állam a közélet bizonyos tényezőinek kedvezményt vagy előnyt nyújt, ezt olyan feltétel alatt teszi, hogy ezen kedvezmény vagy előny ne az állam Iegvitálisabb érdekeinek kárára és ártalmára fordíttathassuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás bal felől.) De most már áttérhetek az ellenvetések és kifogások második osztályára, a melyek összefoglalva tulajdonképen csak azt jelentik, hogy elvben elfogadják az illetők a feltételhez kötést, hanem a törvényjavaslatban lévő feltételeket részint túlzottaknak, részint súlyosaknak, részhit bizonyos tekintetben még sértőknek is találják) Igen szorgosan és behatóan tanulmányoztam a törvényjavaslatot, részt is vettem a bizotti-ági tárgyalásos!, és ha ennek folytán össze akarom foglalni azt, hogy mi az a föltétel tnlajdouképen, a melyet a miniszter úr szabott, akkor semmi egyébre uem jutok, minthogy a miniszter úr kiköti egyszerűen a törvényjavaslatban azt, hogy z állam által segélyezett lelkész mállásához nem méltó súlyos vétséget ne kövessen el vagy államellenes magatartást ne tanúsítson «. (Helyes-