Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-280
280. orsüágos illés 1898, '. április 18-án, hétfőn 6S a rendszert, a melynek iszonyú járma alól az európai emberiség hosszú küzdelemben és vérpatakok árán szabadult meg. Ez az a justicia lueus anon lucendo, mely a »kabiiut-justicia« elnevezése alatt a népek átkával örök időkre van megbélyegezve. És ez a justiczia magyar applikácziójában abból áll, hogy oly cselekedetért, mely az általános polgári büntető törvény szerint bűntelen, a mely sehol törvényben szabatosan, preczize és minden visszaélést kizárólag körülírva, definiálva nincs, a rendes bíróság, valamint a rendes bírói eljárás mellőzésével lehet bűnösnek találni hivatalnokot, tanítót, lelkészt, lehet azt állásától megfosztani, lehet családjával együtt a nyomornak átszolgáltatni, vagy legalább is anyagilag súlyosan megrövidíteni. (Úgy van! Úgy van! balfelőL) Elfogulatlan ember, ha ezeket hallja, bámulva kell, hogy kérdezze, hogy hát nincsenek-e törvényeink, melyek az államel'enes cselekedeteket szabatosan és tisztán definiálják, és hogyha törvényeink e tekintetben hézagosak, hát miért nem pótoljuk azokat? (Úgy van! Úgy von ! halfelöl.) Valóban szomorú dolog, hogy ma, 1898-ban, tehát 109 évvel a declaration des droits de riiomrae kihirdetése után. mi kénytelenek vagyunk azt az emberi jogot követelni, hogy senki illetékes bírájától el ne vonassék, valamint a/.t a másikat is, hogy: nul ne dóit étre inquiété pour ses opinions. De, t. képviselőház, mindez nem egyéb, mint kifolyása annak a szellemnek, a mely hova-tovább aggasztóbb mérvben nyilvánul egész kormányrendszerünkben és terjeszkedik. Kubinyi György: És a melyet ő oly híven támogatott! (Derültség.) Meltzl Oszkár: Az állami omnipotenczia, az eszélytelenségig vitt czentralizáczió, a mindenbe való beavatkozás és gyámkodás karöltve jár azzal a gyanakvó, üldöző, gyűlöletes szellemmel, mely a régi rendőri államot jellemezte, és melyről, nem tehetek róla, trotz allé dem und allé dem, azt kell, hogy mondjam, hogy nem magyar, karöltve jár azzal a rendszerrel, a mely csak brutális retorziót ismer, de a mely nem ismeri a higgadt, körültekintő és előregondoskodó prevencziót, azzal a rendszerrel, a mely a zsandárral áll, államügyészszel, szuronynyal, czenzurával és fekete kabinettel kormányoz . . . Rakovszky István : É* szavazatsikkasztással ! Meltzl Oszkár: Idáig jutottunk az 1848 as törvényhozás ja'iláris évében. Nincs ország széles e földgömbön, hol az állampolgár minden oldalról, kezén lábán annyira volna megkötözve az állam polipkarjai által, mint nálunk, hiszen nincs, a szó szoros értelmében nincs életviszony, melyben az ember ne találkoznék és összeütközésbe ne jön ie az állam ijesztő hatalmával. Nincs ország, még Francziaországot sem véve ki, hol a polgári exisztencziák oly iszonyú nagy száma az államtól, illetve az azt képviselő kormánytól függne, s azzal szemben valóságos rabszolgai helyzetben volna, mint nálunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarom tovább fűzni ezt a nagyon is szomorú thémát. (Felkiáltások balról; Bálijuk!) Mindent megfontolva, azt hiszem, legczélszerübben cselekszem, ha nem is teszem kritika tárgyává a t>ibbi t. protestáns felekezet m gatartását e törvényjavaslattal szemben. Szorítkozom arra, hogy a t. ház figyelmébe ajánljam a következő határozati javaslatot, melynek indokolása az eddig általam elmondottakban foglaltatik (olvassa) : »Határozati javaslat. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 338. számú törvényjavaslat a napirendről levéte tik és a lelkészi javadalmazás végleges rendezése mindaddig" elhalasztatik, míg a kormány képes lesz az összes hazai felekezetekre nézve, ezeknek elő/etes meghallgatásával és a felekezeti egyenjogúság és autonómia épségben tartása mellett (Helyetlés balfélöl.) törvényjavaslatot előterjeszteni. Addig is a kormány utaBÍttatik előterjesztést tenni az iránt, hogy a lelkészi jövedelem kiegészítése czímén eddig fizetett állami segélyösszeg az állam pénzügyi helyzetének megfelelő összeged kiegészítve, az eddig alkalmazott felosztási kulcs szerint és az eddigi módozatok mellett a felekezetek rendelkezésére bocsáttassék.« (Élénk helyeslés balfelöl. Szónokot s.dmosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Perczel Béni jegyzői Gróf Csáky Albin! Gr. Csáky Albin: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Élénken érzem azt, hogy tulajdonkép nem könnyű hozzászólani egy törvényjavaslathoz, a mely magában véve nem igen t.íg keretet ölel fel és melylyel, daczára annak, mégis a szónokok egész sora már foglalkozott és a pro és kontra argumentumokat majdnem mind kimerítette, úgy hogy tulajdonképeu igen kevés mondanivalóm marad hátra, hogyha tisztán magához a tárgyhoz akarok ragaszkodni. Daczára ennek, remélve, hogy az ismétléseket lehetőleg kikerülöm és hogy talán mégis egypár új momentumot is hozok a vitába, méltóztassék megengedni, hogy elmondjam, miként ítélem én meg azt a javaslatot. (Halljuk! Halljuk!)
