Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-280
68 •i80. országos ülés 189S. április 18-ái>, hétfőn. Hogy a jelen törvényjavaslat ellenkezik a felekezetek egyenjogosításával erre voaatkozólag azok után, a miket a t. előttem szólott képviselő urak — s különösen Schwicker Henrik t. barátom — felhoztak, igen röviden kívánok nyilatkozni. (Halljuk !) Tény az, hogy e törvényjavaslat a katholikus hitfelekezetekkel szemben másként intézkedik, mint a nem katholikus hitfelekezetekkel szemben. Amazoknak is ad ideiglenes segélyt, de más feltételek alatt, mint emezeknek. Én elismerem, hogy a katholikus kongnia teljes és végleges rendezése ez alkalommal, ebben a perczbeii lehetetlen volna, de ha ez áll és hogyha a kormány ezáltal csakis a katholikus felekezetek ideiglenes segélyezéséről gondoskodhatott a akkor (szerintem a legegyszerűbb és legigazságosabb mód lett volna a végleges szervezést a többi felekezetre nézve most napirendről levenni és mindazokat a felekezeteket mivel a szükséglet nagy, az eddigi mód szerint felemelt állami segélyben részesíteni. Most pedig alapos gravament képez az, (Mozgás balfelöl.) hogy a katholikus egyháznak rendelkezésére bocsájtandó ideiglenes segélyezés a felekezetink, mint olyannak fog átadatni, nem ped.g, mint a nem katholikus felekezetnél az ejryes lelkészeknek ad personatu. (Mozgás a baloldalon.) Mert épen ez a körülmény, hogy a törvényjavaslat 3. §-a szerint a segélyezési individuális jellegű és az egyes lelkészeknek fog kiszolgáltatni, egyik legnagyobb sérelmét képezi a protestáns felekezetnek. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: A lelkészséghez van kötve. (Mozgás.) Meltzl Oszkár: Bocsánatot kérek, méltóztassék a törvényjavaslat 4., 5. és 6. §-aira vonatkozó indokolást elolvasni; ott épen ellenkezője áll annak, a mit a miniszter úr most méltóztatott, felhozni, (Mozgás a baloldalon.) tudniillik, hogy a segélyezés nem az álláshoz, hanem a személyhez van kötve. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter: Ellenkezőleg, a lelkészséghez! (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Meltzl Oszkár: T. ház! Talán nem szükséges bővebben fejtegetnem, hogy az a lelkész, a ki az államtól, illetve a kormánytól ily segélyt ily módon igénybe vesz: az azontúl valóságos állami alkalmazottá fog válni; ez pedig a mi viszonyaink között és — sajnos — általános szegénységünk mellett nagyon is fontos és veszélyes, mert hiszen érinti az annyira érzékeny anyagi helyzetet és függővé teszi a lelkészt a mindenkori kormánytól. (Ügy van! balfelöl.) Páder Rezső: Paupeitasinaximameretrix! Meltzl Oszkár: Nem kevésbbé kifogásolható a felekezetek autonómiája szempontjából az sem, hogy a javaslat szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszternek beleszólása van nemcsak — a mint már említettem — a lelkészi qualifikáezióba, hanem az egyes lelkészi állomások újjáalakítása, továbbá a már meglevő egyházközségeknek affiliácziója tárgyában. Hanem mindezekbe nem bocsátkozom, ehhez már bővebben és részletesebben hozzászólottak az előttem szólott képviselő urak. Hanem egyről legyen szabad mégis kissé behatóbban szólani. Arról az intézkedésről tudniillik, a mely arra vonatkozik, hogy a miniszter felhatalmaztatik, hogy olyan lelkészek ellen, a kii súlyos erkölcsi vétséget követtek e], vagy a kik államellenes magatartást tanúsítanak, a fegyelmi eljárás megindítását követelhesse az illetékes egyházi hatóságtól, nemcsak a miniszter nincs hozzákötve a lelkészi hatóságnak fegyelmi határozatához, hanem azt kénye-kedve szerint ignorálhatja. Mindezeket nem lehet másnak qualifikálni, mint a felekezetek súlyos megsértésének. Vagy talán azt hiszi a t. miniszter úr, hogy ő, illetve közegei lelkiismeretesebben fognak a felett őrködni, hogy a lelkészek magaviselete erkölcsös legyen, mint az illető lelkész epryházi elöljárósága, vagy azt hiszi, hogy az ő közbenjárása nélkül a felekezetek talán felmentenének egy olyan lelkészt, a ki súlyos erkölcsi vétséget követett el? (Helyeslés a bahllalon.) Vájjon nem tekinthető-e egyenesen brutalitásnak, hogy a törvényjavaslat expressis verbis szól azon eshetőségről, hogy valamely egyházi hatóság hamisított adatok alapján nagyobb összeget akar kicsikarni az államtól, mint a mennyi a törvény értelmében a lelkészeknek jár. A mi pedig az államellenes magatartást illeti, erre nézve bevallom, hogy alig vagyok képes eléggé éles kifejezésekkel megbélyegezni az erre vonatkozó intézkedést. (Halljuk! Halljuk!) Hallatlan eset a 19 ík század végén, hogy van Európában egy állam, a hol két egymással éles ellentétben álló bűnügyi rendszer < gymás mellett van alkalmazásban. Az egyik bűnügyi rendszer az, a mely a jog, az igazságosság, a szabadság minden sánczaival és bástyáival körül van véve, a mely a bírák függetlenségében, az eljárás nyilvánosságában, szóbeliségben és a független polgárok köréből választott esküdtszékek bíráskodásában talál minden csak képzelhető garancziát. Ezen bűnügyi reüdszei mellett sikerűit a mi hires liberalizmusunknak egy más rendszert is feltalálni, vagyis jobban mondva nem feltalálni, hanem újból életre ébreztoni, (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) a melyről azt gondoltuk, hogy ez a rendszer, hála Istennek, már régen és örök időkre el van temetve, értem azt
