Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

m 280. országos ülés 1898. április 18-án, hétfőn. midőn az állain viszonyainál a pénzügyi helyzet kedvező voltánál fogva méltán várjuk, hogy mireánk is kerüljön a sor, hogy mi most talán követelőleg is léphetünk fel. És bocsássanak meg, ha csekély személyemet is fölemlítem. Én is azok közé tartoztam, a kik az egyházpolitikai törvényeket megszavazták és mondhatom, hogy teljes meggyőződésből szavaztam meg azokat. Megszavaztam különösen a kötelező polgári házasságot, mindamellett, hogy előző tevékenységemben épen azért, mivel a vallás iránti kegyelet vezetett engem, mivel százados tmdicziókkal kellett volna szakítani, első sorban azon iparkodtam, — és e tekintetben talán itt a házban levő tanukra is hivatkozhatom, — miként lehetne egységes alapon, a nélkül, hogy a kötelező polgári házasság létesüljön, a házassági jogot szervezni? Polónyi Géza: Ott is beadta a derekát! (Zaj.) Fabiny Teofil: A jogegyenlőség és viszonosság mellőzésével igenis lehetett volna ezt eb érni, de merem állítani, hogy a házassági jognak egységes, és így olyan rendezési módozatát, a mely ezeket a nagy elveket nem sérti, nem találtam. Én csak akkor léptem arra a térre, a mely most a túloldaltól diffikultálutik, mikor láttam, hogy nem lehet másképen az ügyet helyesen, az állam érdekeinek megfelelőleg és mégis úgy rendeznünk, hogy semmiféle hitfelekezetnek belső hitéletébe támadólag bele ne nyúljunk. {Igaz ! Úgy van! a jobboldalt,n.) Végül még felemlítem, — a mi, azt hiszem, szintén méltán érint minket kellemetlenül, — hogy felhozatott a t. túloldalról az, hogy annak a néhány száz forintnyi lelkészi fizetés pótlásának az lesz a következése, hogy a lelkészek a kormánynyal szemben függő helyzetbe jutnak. Én nem hiszem, hogy ezt csakugyan komolyan állíthatná valaki, de ha mondja itt a házban, ennek nagyon rossz hatása lehet. Én, a ki a vallást tekintem az állam egyedül biztos alapjának, azt kívánom, hogy azok, ;i kik az egyház szolgái és lelkészei, sok nélkül meg ne támadtassanak becsületükben és tekintélyükben; (Általános helyeslés.) mert hogy várhatjuk akkor tőlük, hogy oktató és vezető szerepet vigyenek és példaadásúl szolgáljanak a híveknek, ha már előre lerontjuk azon tekintélyt, a melylyel birniok kell? (Úgy van! Ügy van!) Ezen két támadás ellen, azt hiszem, mindegyikünknek, a ki vallását szereti, a ki azt kívánja, hogy annak lelkészei hivatásuknak megfelelő eredtnénynyel működhessenek, nyiltan és határozottan tiltakozni kell. (Úgy van! Úgy van!) Én el nem akarván mulasztani, ismételten kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Meltzl Oszkár! Meltzl Oszkár: T. képviselőház! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A vita jelen stádiumában nem kívánok a t. ház türelmével visszaélni, tehát lehető rövidséggel elő fogom adni az előttünk fekvő törvényjavaslat elleni súlyos aggodalmaimat, a mit annál is inkább tehetek, mert lényegében nekem is ugyanazon ellenvetéseim vannak, (Zaj Halljuk! Halljuk!) mint a melyeket már előttem felszólalt t képviselőtársaim felhoztak és a melyeket még a közvetlenül előttem szólott, különben általam igen tisztelt képviselőtársam, Fabiny Teofil szép rendben és sorban előadott, csakhogy ő egyik aggodalmára nézve egy-egy kis flastromot talált, a mely őt megnyugtatja engem pedig nem. El nem fogadhatónak tartom ezen törvényjavaslatot szintén azért, mert felfogásom szerint ellentétben áll a felekezeteknek egyenjogúsága, autonómiája és önkormányzatával, és mindenekelőtt óvást kell tennem azon szellem ellen, a melyből ezen törvényjavaslat született 8 a mely szellem majdnem minden egyes intézkedésében kizárólag van kifejezve. Én, t. ház, legelőször is sajnálom, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nem tartotta szükségesnek ezen törvényjavaslatot előzőleg a felekezetekkel közölni, mielőtt a törvényhozás elé bocsátotta, és a felekezeteket megkérdezni véleményük felől az iránt, hogy miként lehetne, tekintettel a különböző felekezetek sajátságom, sp czíális helyzetére és viszonyaira, leglegc.élszerübben elérni azon czélt, a melv a törvényjavaslat által elérendő s a melyre nézve ismételten hnngsúlyoztatott, hogy a törvényjavaslat egyedüli czélja: hogy tudniillik a roszszúl javadalmazott lelkészek anyagi helyzetén segítve legyen. A felekezetek előleges megballgitására pedig azért fektetek olyan nagy súlyt, mert ha az megtörténik, a miniszter úr meggyőződést szerezhetett volna magának arról, hogy a különböző felekezetek viszonyai, különösen azok, a melyek ezen kérdésben mérvadók, olyannyira eltérnek egymástól, hogy a fenforgó kérdés rendezése mindegyikre nézve egy sablon szerint lehetetlen. A mit gróf Apponyi Albert a vita első napján felhozott, ha jól értettem, csak az egyes községekre vonatkozólag, hogy tndniillik az egyes községek között valamely felekezeten belül igen nagy különbségek vannak abban a tekintetben, hogy minő mérvben adóznak egyhizi czélokra, ugyanaz áll nagyban az egyes feleke zetek egymáshoz való viszonyára is. Ha a t. miniszter úr az egyes felekezeteket előzőleg meghallgatja, úgy felteszem, hogy elkerülte volna azt az igazságtalanságot, mély