Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-280
280. országos ttlés 1898. április 18-án, hétfőn. öü figyelmen kivül, az, hogy a javaslat belenyál egy oly autonóm körbe, melyben eddig az egyházak önállóan mozogtak s így az egyházak autonómiáját is sérti. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ha vau olyan egyház a be\ett egyházak közt mely megtett mindent, hogy erkölesellenes, államellenes cselekvények megtorlás nélkül el ne követtessenek: valóban az ágostai evangélikus egyház az. Zsinattörvényeildi oly preczizióval és szigorral állapítják meg az úgynevezett kanonikavétségeket, melyek közé épen az állam- és erkölcs elleni botlások is tartoznak, hogy az egyház teljes mértékben képes volna megtorolni mindazt, mit e javaslat a miniszter úr hatáskörébe kivan utalni. Egyházam ismételten hangsúlyozta azt az aggodalmat, hogy ezzel az autonómia egy része ellen támadás van intézve. Nem ÍB tagadom, hogy ágy van. De az állami hatalomnak az egyház önrendelkezési jogába való c beavatkozása meddig terjed? Terjed addig, hogy elvonhatja azt a fizetést, a melyet kiegészítésül ad, de egyéb tekintetben egyáltalán nem érinti az egyház beléletét és annak viszonyait. Azonban mindamellett, hogy ezt az aggodalmat én is táplálom, mégis azt hiszem, kötelességem, hogv el ne zárkózzam azon indok elő], a mely kétségtelenül kell, hogy vezesse a miniszter urat és a törvényhozást, a mely szerint az állam, ha dotáeziót ad, biztosítékot kénytelen szerezni arra vonatkozólag, hogy a dotáezió oly ezélokra ne fordíttassék, melyeket nemcsak nem támogat, hanem sújtani kivan. Azt hiszem, a ház budgetjogát támadná meg, ha nem volna eszköze az államkormánynak, a mely azon összegekről, melyek e czímen megszavaztattak, a törvényhozás előtt felelni kénytelen, és ezen budgetjoga a háznak megkívánja azt, hogy a kormány megnyugvást szerezzen magának arról, hogy azon czélokra fordíttatik-e azon összeg, a mely ezélokra meg van adva, és ennélfogva én, még ha az autonómiának bizonyos tekintetben való érintését látnám is, ezen oknál fogva a törvényjavaslatot elutnsítliatónak nem tartanám. T. ház! Azt hiszem, azokból, melyeket kijelenteni szerencsém volt, magától következik, hogy én a javaslatot úgy, amint a bizottságok által be lett terjesztve, általánosságban és részleteiben is elfogadom. (Hdyeslés a jobboldalon.) Elfogadom abban a meggyőződésben és abban a reményben, hogy ez az első lépé.?, melyet a kormány törvény útján tesz abban az irányban, hogy a bevett hitfelekezeteknek a jogegyenlő ségen és a viszonosságon alapuló jogai érvényesüljenek. Ez vezérel engem és ennélfogva a t. miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom, hogy lehetőleg arról gondoskodni méltóztassék, miszerint azon igények, melyek idáig kielégítést fcÉFVH. NAPLÓ. 1896- 1901. XV. KŐTCT. nem nyertek a törvényben, nyerjenek mielőbb kielégítést. Addig is azonban egy további kérésem van és az épen hitfelekezetemre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Ha méltóztatnak megtekinteni azon összegeket, a melyek az egyes hitfelekezeteknek a fizetéseknek 800 forintra való felem élése folytán jutni fognak, bizonyosan méltóztatnak csudálkozva látni, hogy épen az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak mily csekély ö-szeg jut. Kérdem a t. házat, ennek mi az oka ? Ennek oka az, hogy egy bevett egyház sem adóztatta meg annyira híveit, mint épen az ágostai hitvallású evangélikus egyház, és ha idáig sikerült is azokat a szükségleteket, melyek e czélból megkívántatnak, ezen az úton beszerezni, azt hiszem, méltóztatnok tudni, hogy a megélhetési viszonyok mindig súlyosabbakká lesznek, s méltóztatnak elhinni, hogy az egyházi adó sok egyházban 60 — 70 százaléka az állami adónak, — ezt csak addig lehetett fentartnni, a meddig a híveket abban a reményben nem láttuk megingatva, hogy az állam is, a mit lehet, a 48-iki törvény alapján meg fog tenni. Kérem tehát az igen t. miniszter urat, hogyha itt, midőn a lelkészi dotáczióról tett javaslatot a lélekszám arányának mellőzésével tette, azon külön segélyeknél, melyek további fenmaradása biztosítva van, ne a lélekszám legyen az, mely az összeg meghatározásánál arányúi vétetik. (Helyesés a jobboldalon.) Ezzel nagyjában elmondtam volna mindazt, a mit a törvényjavaslattal szemben elmondani szükségesnek láttam, mert szavazatomat egyszerűen beadni, a nélkül, hogy azt kellőleg indokoltam volna, kötelességmulasztásnak láttam volna a magam részéről. Vannak azonban még egyes megjegyzések, a melyeket nem mellőzhetek, s melyekre nézve valóban azt kell kijelentenem, hogy mély fájdalommal érintettek engem. (Halljuk! Halljuk!) A túloldal két tisztelt szónoka fölemlítette, hogy a protestáns egyház-felekezetek ellenérték biztosítása mellett fogadták el és támogatták az egyházpolitikai törvényeket. Abból, hogy a protestáns egyház ismételve sürgette az államsegélynek törvény útján való rendezését, azt méltóztatnak következtetni, hogy ez az egyházpolitikai törvényekkel van összeköttetésben? Az én egyházamnak a 70-es évektől fogva van egy állandó bizottsága, mely csak ezen ügygyei foglalkozik, a mely bizottság iäüiételve feliratokat készített és terjesztett fel. Hogyha talán sürgősebben kérjük, merem mondani, követeljük ezt a segélyt, annak természetes oka az, hogy egyházunk addig, míg az állam viszonyai mostohák voltak, míg az államháztartás egyensúlya helyreállítása be nem következett, szerénykedett, most azonban,