Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

64 280. országos Ülés 1898. április 18-án, hétfőn. ír.ii, illetőleg megállapítani. Úgy tudom, hogy több miut egy esztendőt vett igénybe, míg ezek a munkálatok elkészültek. Mi volna ahhoz szükséges, hogyha a jelen törvényjavaslat keretében azt vennék kiindulási pontúi, a mit gróf Apponyi Albert képviselő úr indítványa magában foglal? Az egyház minden egyes hívének az adóját és azon szolgálmányokat és pénzbeli fizetéseket, a melyeket az egyháza javára tesz, egyenkint meg kellene állapítani. Nagyon sajátságosak épen az én egyházamnak adózási, illetőleg az egyházi szükségletek fedezésére vonatkozó viszonyai. Elsősorban is nem az adózás van kontemplálva az egyházi szükségleteknek fedezésénél, hanem a zsinati törvények szerint az első forrás az, hogy a hívek adakozása vétessék igénybe. Az egyház azon kétségtelenül felebaráti szempontból indult ki, hogy: viseljétek kölcsönösen egymás terhét! Ennek az a következése, hogy a gazdagabb és vagyonosabb többet ád, mint néha EZ adója szerint szükséges volna és ez által könnyít a szegényen, a kinek még az is terhére esnék, ha annyit kellene fizetnie, a mennyi az adó arányában ő reá esnék. Már ennek felemlítése is bizonyára egy kis kétséget és nehézséget fog okozni abban az irányban, hogy miként lehetséges rövid idő alatt ezt az egész eljárást keresztülvinni. Azonban a szolgálmányok és pénzbeli adózások is milyenek az egyház terén? A legkevesebb egyházban van készpénzben kivetve az egyházi adó, kivált a régi törzs-, vagy anyaegyházakban, szolgáltatásokban prestácziókban történik, az egyházi czélokra való adakozás. Mennyi nehézséggel jár ezeknek az értékét megállapítani és itt milyen különbözőségek vannak. Méltóztassék elhinni, hogy a szerint, a mint az egyházak keletkeztek, — például az olyan vidéken, a hol lappangva és hogy az üldözéstől mentek legyenek, titkon tartották az istentiszteletet, — azokból a házi szerekből és a közönséges élet hez szükséges dolgokból dotálták az egyház papjait. Még most is fennáll az, hogy nemcsak búzában és borban, de hagymában és mézben is történik az egyházi adakozás. Hát mindezeknek a megállapítása oly könnyű dolog voln>, a mit talán egy pár hónap, vagy egy-két esztendő alatt el lehetne végezni? Nézetem szerint ez teljes ^lehetetlenség De, t. ház, ha még ez a szempont nem is forogna fenn, azt hiszem, hogy az, a mit gróf Apponyi Albert képviselő úr indítványa tartalmaz, oly messze terjedő utasítás, mely nem is lehet egy bizottságnak a feladata. Nézetem szerint tisztán a kormányhoz kellene visszautasítani a javaslatot; mert csak ez volna abban a helyzetben, hogy teljesítse mindazokat az előmunkálatokat, melyeket a politikai hatóságok közbenjöttével kell tenni, és valóban nem mondok keveset, ha évekről beszélek, hogy ezt a munkát el lehessen készíteni. És felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy hiszen a lelki dolgokat nálunk a lelkészeink végzik, de az egész egyházi adminieztráczió a világi elem kezében van, legalább osztozik abbau a lelkészi karral. Mi nem hivatalokat tartunk egyházunkban, minekünk egyházi tisztségeink vannak, nobile offtciumot gyakorolnak abban, épen azért csak annyit lehet az egyes egyházi tisztviselőtől kívánni, a mennyit méltányosan teljesíteni lehet. Hol volna az az egyházi tisztviselő, aki például egy fél esztendeig semmi egyebet nem tenne, mint azzal foglalkoznék, hogy összeírja az egyes hivek prestáczióít és kutassa, derítse fel, a mi nem sokkal kevesebb nehézséggel járna, az ő állami adójukat Én tehát a milyen nagy súlyt fektetek arra, hogy az az indítvány, melyet gróf Apponyi Albert t. képviseli) úr tett, figyelmen kivűí ne maradjon, ajánlanom kell a t. kormánynak, hogy midőn a végleges rendezése történik ezen viszonyokn >k, a melyek rendezésének én most csak az első lépését látom, hogy akkorra legyen birtokában mindazon adatoknak, a melyek nemcsak a lelkészek fizetésére vonatkoznak, hanem a melyek megállapítják azt a mérvét az adakozásnak, a melylyel az egyes hívek az egyház terheihez járulnak. Nem tagadom, hogy époly'fontosnak tekintem, hogy a túlterhelt híveken történjék könnyítés, mint azt, hogy a lelkészek létminimuma biztosíttassák, és ennélfogva a jövőben teendő lépésekre nézve ajánlom a t. vallásos közoktatásügyi mintszter úrnak figyelmébe a gróf Apponyi Albert t. képviselő úr által tett és a mi egyházunk viszonyainak megfelelő indítványt. Egy igen alapos, gondolom, senki által figyelmen kivíí! nem hagyható megjegyzés és aggodalom az eredeti törvényjavaslat ellen az is volt, hogy sok lelkésznek a helyzete nem hogy javult volna, hanem kilencz esztendő folyama alatt rosszabbá lett volna. Egyházunk azon külön segélyek által, melyeket most budgetszertíleg nyerünk, sok helyen képesek voltunk sokkal feljebb emelni a lelkészi fizetést, mint a mennyi most az első három évre minimumul meg van állapítva. És most a kultuszminiszter úr inicziativájára elfogadott javaslatnak gondolom 20. §-ában már ki van fejezve, hogy azon lelkészektől, a kik e külön segélyek igénybevételével most 600 forintnál nagyobb dotáczióban részesülnek, ez elvonatni nem fog; ez mindenesetre szintén oly változtatása az eredeti javaslatnak, mely lehetetlen, hogy legalább ez irányban ne szüljön megnyugvást. Egy [további oly aggodalom, mely szintén nem maradhat