Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

280. országos ülés 1898. április 18-án, hétfőn. 63 nem lehet kerülni, hogy az egyes vallások hitélete az államhoz való viszonyában különösen Szóba ne jöjjön, és ennélfogva én a magam részérő!, ismerve főleg a magara egyháza viszonyait, ne méltóztassanak ezt szűkkeblfíségnek venni, ha én elsősorban vagy leginkább evvel foglalkozom. Azt hiszem, hogy ez minden képviselőnek feladata és joga, és csak egy kötelesség kell hogy vezérelje: hogy az állam érdekének a vallás, a hitfelekezet érdekét felébe helyezni ne akarja. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Nem tagadom, hogy az az egyház, a melyhez tartozom, a mely egyház a beterjesztett javaslat felett nyilatkozott, sok fontos aggodalmat fejezett ki, a melyek nagy részéhez én is hozzájárultam. Nem is csoda, t. képviselőház, ötven év telt el azóta, hogy a törvény kimondta a jogegyenlőség és viszonosság elvét és harmincz éve annak, hogy alkotmányunk helyreálltával önrendelkezési jogunk megvan, és épeD abban az irányban, a mely az egyes felekezeteknek leginkább fájt, bizony alig történt valami, vagy legalább nem annyi, a mi az egyes hitfel ékezeteket kielégíteni képes volna. Szándékosan említettem azt, hogy a jogegyenlőség és viszonosság alapján kívánom az áílamsegélyezést az ágostai evangélikus egyház és általában természetesen a bevett egyházak javára. Azért hangsúlyozom ezt, mert én az 1848 : XX. törvényezikk 3. §-át itt alapúi elfogadni nem kívánom. Én, t képviselőház, azt hiszem, hogy a jog és méltányosság alapján elvárhatjuk az áílam segélyét a nélkül, hogy más egyházaknak legszentebbül megőrizendő tulajdonjogát a legtávolabbról is érintsük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt különösen azért említem, mert épen az előttem szólott t. képviselő úr ezen irányban olyan húrokat pengetett, (Úgy van! jobbfelöl.) a melyek, ha visszhangra találnak, azt hiszem, az országban nagyon rossz vért fognának csinálni, és mert én a békés megoldásnak vagyok embere, nem pedig az erőszaknak. (Elénk helyeslés a jobboldalon, helyeslések a szélső baloldalon.) T. ház! Mint említem, egyházam csakugyan mindenféle aggodalmakkal volt a beterjesztett törvényjavaslat iránt. Egyik foaggodalma az volt, hogy a törvényjavaslatban magában, de még annak indokolásában sem lett felemlítve az, hogy azon fölül, a mit a lelkészi dotáczió kiegészítésére ezen törvényjavaslat nyújtani akar, az egyes bevett vallásfelekezeteknek eddig budgetszerííleg adott segélyösszegek jövőre érvényükben fen ma maradnak. Ez irányban egy nagyon kedvező változás állt be, (Mozgás a szélső baloldalon.) és én hálátlan volnék, ha a t. kultuszminiszter úrnak ez irányban tanúsított jóakaratát külön ki nem emelném, mert hiszen nemcsak a bizottságban és itt a házban tett az irányban kijelentést, hogy ez nem szándékoltatik, hanem magának a törvénynek egyik szakaszában ez világosan kifejezést nyert. Azt hiszem tehát, hogy ezáltal hitfelekezetem egyik nagy aggodalma megszűnt. De nemcsak ez nyert kifejezést, hanem az is, hogy ezen segély, mint törvényen alapuló, évről-évre, a fokozódó igényekhez és az állam pénzügyi viszonyaihoz mérten fog a jövőre megadatni. Ez oly megnyugvást kelt bennem, hogy azt hiszem, hogy a ki már most elfogulatlanul akarja a törvényjavaslatot bírálni, ez irányban legalább nehézségekre, aggodalomra okot nem találhat. A másik aggodalom, a mely hitfelekezetemet eltölti, s a mely bennem is él, az, hogy tulajdonképen a szóban forgó kérdés rendezésénél az a nézetem szerint helyes alap, nem tartatott meg, a melyen az igazságos, méltányos rendezés sokkal teljesebben lett volna elérhető, mint azon alapon, a melyre a törvényjavaslat fektetve van. Ebben csupán a lelkészek dotáeziója és helyzetük javítása czéloztatik, — magában véve egy dicséretes és szükséges czél — azonban, nézetem szerint, épen olyan fontos az, hogy a hívek azon túlterhelt részének, a mely az egyházi adókat egyháza, szükségletei fedezésére kénytelen fordítani, túltermeltetésén is lehetőleg segítsünk. És itt egész őszintén bevallom, hogy az a mód, a melyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk itt ftlemlített, ezt a czélt sokkal tökéletesebben valósította volna meg, mint az a mód, mely a törvényjavaslatban van lefektetve. Azonban, t. ház, bár azt kívántam volna, hogy ezen ügy rendezésénél követett tárgyalások ezen alapra fektettettek volna, azért gróf Apponyi Albert képviselő úr indítványát gyakorlati szempontból rno^t el nem fogadhatom. Nem ismerem minden bevett vallásfeleke zetnek belső életét annyira, mint azon hitfelekezetet, a melyhez én tartozom. Nagy illúzió volna és csodálom, hogy olyanok, a kik az egyházunk terén működnek, azt a lehetőséget fenforogni látják, hogy rövid idő alatt arra az alapra állva lehetségesen legyen rendezni a lelkészek fizetését. Bocsánatot kérek, hogy mint előre bocsátottam, azon egyház viszonyaival foglalkozom leginkább, a melynek viszonyait leginkább ismerem. Méltóztassanak me<rengedni, mi volna ahhoz szükséges, hogy gróf Apponyi Albert f. képviselő úr indítványa elfogadtatván, a törvényjavaslat visszamenjen a bizottsághoz, vagy bizottságokhoz újabb tárgyalás végett? Jelenleg arra, hogy a lelkészi dotáczió megállapíttaSsék, nem volt egyébre szükség, mint az egyes lelkészeknek fennálló jövedelmeit kutatni és össze-