Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-280

; 280- országos ülés 1898. április 18-án, hétfőn. Ez lesz ezen törvénynek erkölcsileg pusztító hatása a protestáns egyházak életére nézve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És nagy tévedés az épen Tisza Kálmántól, s nagy por­hintés komolyan gondolkozó emberek között, ezt talán elmondhatja, valamelyik vidéki kálvinista presbitériumban, de a magyar törvényhozásban, a hol gondolkozó fők vannak, a hol ítélni képes elmék állanak szemben egymással, nem lehet hivatkozni arra, hogy mit mondtak neki akkor, mikor a gimnáziumok állami segélyezésére vo­natkozó törvényjavaslat megalkottatott; mert a magyar protestáns világ egyáltalában nem fogadta visázautasítással az iskolák állami segé­lyezését. Hiszen mindnyájunkban él az a tudat, — én legalább nyíltan vallom és hirdetem, — hogy az államnak elsőrendű feladata : az oktatás ; (Igaz! Úgy v/<n! a szélső baloldalon.) és ha az állam nem politikai hajszát és erőszakot hasz­nálva, hanem a maga igazi fenségében a magyar állam eszméjének megszilárdítása érdekében tör­vényt akar alkotni és magát érvényesíteni akarja, ez egyedül és kizárólag az iskolák államosításá­val vihető keresztül. (Igaz ! Ügy vm! a széhö baloldalon.) Ezen kérdésnél nem lehet figyelmen kivűl hagyni azt a rendkívüli abszurdumot, hogy a mig a kormány az iskolák egyrészét már az ország egyik másik községében államosította és így egyes egyházak, legyenek azok protestán­sok vagy katholikusok, vagy bármely hitíeleke­zcthez tartozók, ha akarják, az iskolák feutar­tásának költségei alól már felszabadultak, addig másrészt, hogyha nincs a község vagy kerület megfelelő protektor által képviselve, ha államo­sítani akarja a maga iskoláját, az államosítást nem érik el és az egyházak a költségek alól fel nem oldatnak. Hát van-e rendszer a mi nép­nevelésünkben és az egyházakkal szemben elfog­lalt álláspontra nézve komoly törvényhozási szempont akkor, a midiin teljesen a miniszterek elhatározására és jóakaratára van bizva, hogy itt államosítsanak, ott ne államosítsanak? Ennek a községnek meghozza az államkincstár ezt az áldozatot, a másik községnek nem. Tehát, t. ház, én a magam szerény körében, a ki mint kálvinista ember, szeretem úgy a magam egy­házát, mint akárki, sőt mint akár maga Tisza Kálmán úr, t. képviselőtársam is, megdöbben­tem, hogy e javaslat mellett egyházi szempont­ból talált valaki egyetlen egy védi) szót. Mert ha az eddigi törvényekkel és a mai rendszer által a hatalom mindent kezében tart és politikai eszközül felhasznál is : én a templom kulcsát nem vagyok hajlandó kiszolgáltatni semmiféle kongrua nevében. A 48-as törvények értelmében az államnak szekularizálnia kell az összes papi javadalmakat és végre kell hajtani azt a reformot, melyet beszédem kezdetén említettem. Ha nem csinálja ez a kormány, megcsinálja a másik, ez a haladó kornak az emberek lelkében élő törvénye, melyet útjában megállítani immár nem lehet. Tisza Kálmán t. képviselőtársamnak, a ki gróf Apponyi Alberttel szemben azzal argumentált, hogy azért nem rendezhetők az egyházi adók, mert különben a törvény a jövő év január 1-én életbe nem léphet, azt jegyzem meg, hogyha a magyar protestáns világ 300 esztendeig panasz nélkül tűrt, — legalább tudtommal egyetlen egy pro­testáns pap kérvénye sem volt itt a törvényhozás előtt, — kinek fog az sérelmet okozni, ha e törvényjavaslattal kapcsolatban az adózási kérdés is igazságos alapon megoldatik ? Szomorú dolog, hogy midőn fontos dolgokat újabb megfontolás tárgyává kivánunk tenni, akkor mindig azzal állnak elő, hogy nincs idő. Komoly törvényhozás előtt nem az a fő, hogy a törvény január 1 én életbelépjen, hanem az, hogy jó legyen. És miután ez a javaslat, akármiképen lesz is megalkotva, nemcsak jó nem lesz, hanem átka lesz a magyar protestáns egyházaknak, mint nyilt támadás a protestáns egyház autonó­miájával szemben és bevezetése a protestáns papságnak az államhatalom szolgálatába, és mert én a papot függetlennek, szabadnak akarom látni minden politikai hatalomtól, s mert ezen törvény ennek ellenkezőjét akarja, ennélfogva ezt sem átalánosságban, sem részleteiben el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Fabiny Teofil! Fabiny Teofil: T. képviselőház! A múlt hét két utolsó napján lefolyt és nézetem szerint mag:as színvonalon álló vita folyamán ismételve minden párt részéről kifejeztetett azon nézet, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat czélját tulajdonképen úgy fogja betölteni, ha az köz­megnyugvással fogadtatik. Én magam is azt hiszem, ezen törvényjavaslatnak egyik főkelléke az, hogy a békének és a megnyugvásnak szelleme hassa át ezen törvényjavaslatot rendelkezéseiben. Épen azért, mivel a törvényjavaslat irányában még mindig fenforognak kételyek, aggodalmak, épen azért, mivel nézetem az, hogy talán vannak olyan aggodalmak, a melyek a tények helyes felfogását nélkülözik, én is, a mennyire lehet, a magam részéről a megnyugvást lehetőleg elő­mozdítani kivánom. (Helyeslés jobbfelöl.) Kívánom egyszersmind azokat az aggodalmakat is, a melyek meg vannak keblemben, nyíltan kitárni. (Halljuk!) Osztom teljesen azt a nézetet, a melyet az előttem szóló kifejtett, hogy mi, itt helyt fog­lalva, országos képviselők vagyunk, nem egyes hitfelekezetek érdekképviselői. Mindamellett azt hiszem, hogy épen a jelen tárgy az, a hol el

Next

/
Thumbnails
Contents