Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-279

5i> 279. országos ülés 1898. április 16-án, szombaton. tiszteletben tartani az emléket és esetleg a környékét is megcsonkíthatják — pajkosságból, nem a tisztek, de a katonaság közt akadhat olyan ember — s így nagyon féltem ily viszonyok között a nemzet kegyelete által azon dicső emlékű helyre emelt emlékoszlopot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen okokból kellett nekem, t. ház, mindkét miniszterhez intézni interpelJácziómíit. Nem tudom, melyik érintkezik a hadügyi kormánynyal, melyik fog felvilágosítást adni az igazság ügyminiszter úr-e, a ki mulasztást követett el az által, hogy a telekkönyvet rendbe nem hozta, vagy a pénzügyminiszter úr-e, a kit a várnak jelenlegi kezelése megillet Én, a mint a dolognak hirét vettem, azonnal írtam, de csak mint privát ember, semminemű más befolyásom nem lévén, hogy legalább annyit tegyenek meg, hogy a mikor berukkolnak a katona urak, azt a hat termet, a melyek a millenáris emlékoszlophoz vezetnek és tökéletesen szeparálhatók a többitől és a melyekre nézve ez volt a terv az esetre is, ha fegyház marad a vár, hogy különíttessenek el és valamely muzeális vagy ehhez hasonló, alkalmas czélra, a mely összefügg lényegileg és tervileg is a millenáris oszloppal, használtassanak fel; hogy legalább ezt a hat termet, a fejedelem termeit, Loránffy Zsuzsanna, Báthori Zsófia, Zrinyi Ilona termeit kimélje meg a katonaság a beszállásolástól, mert a millenárisoszlophoz csak ezen termeken keresztül lehet menni. Erre kértem az ottani közegeket, hogy ha beszállásolnak, ezen termeket kíméljék meg. Van ott annyi helyiség, hogy nem 600 ember, hanem ezrek is elférnek. A mint értesülve vagyok, annyi eredménye lett az én szerény közbenjárásomnak, hogy az ottani tiszt a két legutolsó termet csakugyan üreseu hagyta, hogy a látogatók ezen két termen keresztül oda juthas-anak a millenáris oszlophoz; de a hat teremből négyet okkupálni méltóztatott a császári és királyi hadfiaknak, holott tömérdek egyéb hely van még rendelkezésükre, hanem épen a fejedelmi termeket méltóztatott okkupálni. Ez az ügy magát a törvényhozást is, a mely emlékoszlop felállítását rendelte el, érdekelni fogja. Hogy miben áll ez az ügy és hogy az az emlékoszlop a katona uralom alól mentessék fel és a neki szánt czélnak megfelelhessen és hogy a látogatók annak megszemlélésétől vissza ne utasíttassanak, a következő interpel lácziót bátorkodom benyújtani, kérvén az igen tisztelt miniszter urakat, méltóztassanak minél előbb intézkedni s nekem minél előbb választ adni. Interpel!áczióm így hangzik (olvassa) : »Interpe]láczió az igazságügyi és pénzügyi t. miniszter urakhoz: 1. Van e tudomásuk a t. miniszter uraknak arról, hogy a munkácsi várnak és pedig az ezelőtt fegyházul használt felvárnak a magyar államkincstár tulajdonát képező épületei legnagyobb részét folyó évi április 1-én császári és királyi közös hadseregbeli katonaság, nevezetesen az ungvári 65. számú gyalogezred 600 katonája szállotta meg? 2. Miután Munkács várjellegét még 1855-ben ő Felségének Laxenburgban, ezen év Julius 1-én keh rendeletével elvesztette és azóta folyton poljrári czélokra szolgált S épületei egész a legutóbbi időkig a magyar kincstár költségén tartattak fenn, sőt azok a most is még bent lakó igazságügy miniszteri hivatalos közegek gondviselése alá tartoznak: hogyan és minő czím alatt foglalhatta el ideiglenesen-e, avagy állandóul foglalta el azokat a császári és királyi katonaság számára a közös hadügyminiszter? 3. Miként óvták meg, v. gy törekszenek megóvni e nevezett közös miniszternek Munkác3 vára birtokára netalán emelt állítólagos igényeivel szemben a magyar államkincstár jogait a fent czímzett t. miniszter urak ? 4. Minthogy a törvényhozás az ezredévi emlékoszlop egyikét a munkácsi vár egyik bástyáján, az úgynevezett Zrinyi Ilona terraszán emeltette, a melyhez a följárat a nevezett fejedelem-asszony uak országos múzeumi vagy más ily közművelődési czélra szánt termen át vezet: gondoskodtak-e a t. miniszter urak arról, hogy legalább a) e most jelzett hat terem a katonaságtól megszállott ne legyen? b) hogy a kegyeletes látogatók az emlékművet a nappali órákban bármikor szabadon megszemlélhessék, a várbeli katonaság által vissza ne utasíttassanak és hazafias szemlélődésükben ne háborgattassanak? Végre intézkedtek-e az iránt, és ha igen, tehát miként, hogy c) az országos emlékmű és közvetlen környéke a várban tanyázó katonaságtól meg ne csonkíttassék, be ne mocskoltassék, hanem érintetlenül és tisztán tartassák.« (Helyeslés balfelől.) Elnök: T. ház! Az interpelláczió ki fog adatni az igazságügy- és pénzügyminiszter uraknak. Hock János jegyző: Molnár János! Molnár János: T. ház! Van Magyarországban egy tanár, neve Posch Jenő, ki azelőtt Szolnokon működött. Hogy mily eredménynyel, — mert a fát a gyümölcséről ismerjük - - kitűnik abból, hogy azon gimnázium növendékeinek egyike találkozván a szentséget vivő pappal, kalapját sem emelte meg, noha római katholikus és gúnyosan azt mondta, hogy mivel az az Isten neki bemutatva nincs, annak ő köszönni nem tartozik. A másik ugyancsak katholikus ifjú megáldozván a templomban, ki-