Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-279

44 279. országos Ölés 1898. április 16-án, szombaton. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Annál inkább is áll ez, mert e tekintetben semmi égető szükség sem mutatkozik; eddig legalább nem hallottuk, hogy valami elviselhetetlen nagy egyházi adó terhelné őket a lelkészek fizetése miatt. De van még egy más körülmény is. Míg més felekezetek az állam kulturális feladatai egy jó részének terheit viselik, számos iskolát tartván fenn, addig a zsidófelekezet, legalább számbavehető iskolákat, még mint elemi, mint ipari népiskolákat sem tart fenn, egész praktikus érzékkel abból indulva ki, — a mit nem szemrehányáskép, hanem inkább életrevalóságukat elismerve emelek ki — hogy úgyis elhelyezhetik ifjaikat a már létező állami és felekezeti iskolákban. Jótékonyságukat inkább más téren gyakorolják, tudni illik humanitárius intézetek létesítése terén s ebbeli szükségleteiket, a melyeket hitsorsosaikra nézve más úton legalább nagyobb mérvben alig elégíthetnének ki, kórházak, árvaházak és más ily intézmények létesítése által igenis nagy mértékben törekszenek kielégíteni. És nincs is más állam, — ha más államok példáját akarjuk figyelembe venni — az egy Franciaországot kivéve, a hol a zsidófelekezet lelkészei^ mint olyanok, állami dotáczióban részesülnének. Sőt ha itt is a történelmi fejlődést nézzük, látjuk, hogy a zsidó vallás reczepeziója már 1804-ben következett be, időközben folyamodások évről-évre való megújítása mellett apróbb államsegélyeket kaptak, de nem állandó állami dotácziót, r

noha a többi felekezetek lelkészei már abbau az időben állandó fizetést húztak az államtól. Csak egy félszázaddal ezután, vagy valamivel későbben, miután Francziaországban minden felekezeti papság — hogy úgy fejezzem ki magamat — mint állami papság jelentkezett, jutottak ők is állami dotáczióhoz. Hozzáteszem még azt is, hogy a viszonyok Francziaországban egészen mások, mert ott mégis valami külső szervezettel bírnak, vannak valaminemíí hatóságaik, sőt bizonyos felsőbb hatóságuk is van : a párisi zsidó főrabbiban. De ezen állami dotáőzió tekintetében a többi bevett felekezetekkel, különösen a protestánsokkal való összefoglalás szükségszertíleg, logicze a reezepezióból sem folyik, mert a reezepezióban csak a más felekezetekkel szemben való teljes kölcsönösség és viszonosság van kimondva; az idevonatkozó akkori törvényjavaslathoz az oktatásügyi bizottság által fü'zött indokolásban csakis ennek kiterjesztése levén egyenesen kimondva. De nem folyik az 1848: XX. törvényczikkből sem, már azért sem, legalább is eddig, mert ezen törvényjavaslat épen nem akar az 1848: XX. törvényezikk megvalósítása lenni, sőt maga a kulturkormány protestált leginkább az ellen, hogy ez annak tekintessék ; mert hiszen maga a t. miniszter úr fejtette ki, hogy annak konzequens keresztülvitelét a maga szempontjából soha sem tudná javasolni. Madarász József: Elég helytelen! Sághy Gyula: Különben is az 1848: XX. törvényezikk csak az akkor reczipiált felekezetekre vonatkozik ; a későbbiekről azután a törvényhozás teljesen szabad kézzel intézkedik. És azt hiszem, hogy azon velleitásoknál fogva ÍK, a melyek itt a házban is olykor hangokat találnak, épen a zsidóság jól felfogott érdekében kívánatos lett volna, hogy ők protestáljanak ebősorban az ellen, hogy e törvényjavaslat keretébe belufoglaltassanak. Sokszor a rohamos előnyomulás épen nem kívánatos visszahatást szttl. Ha ők is meghozták volna már azokat a nagy áldozatokat, a melyeket a protestánsok egyházukkal szemben meghoztak és azok elégtelennek bizonyultak volna, és akkor jönnek a törvényhozás elé, azt hiszem, inkább találhattak volna felkarolásra. Ezekben, t. ház, objektíve igyekeztem vázolni a különböző egyházak és felekezetek történeti fejlődését és azon helyzetet, a melyet a a magyar állammal szemben elfoglalnak és ebből kimutatni, hogy a történeti alapot, a melyet pedig szintén mintegy irányt hangoztatnak, teljesen szem előtt tévesztették és azt következetesen keresztül nem vitték a javaslatban. Méltóztassék megengedni, hogy annak kimutatására, hogy a különböző felekezetek lelkészei állami segélyezésének egy kalap alá vonása mily visszásságokra és igazságtalanságokra vezet, egy-két részletre kitérjek. (Halljuk! Halljuk !) A segélyezendő lelkészek két kategóriára való osztása tisztán a görög nem egyesült keleti egyház, különösen a román egyház és másrészt a zsidó vallás lelkészei miatt történt. Mert a protestánsoknál a törvényjavaslat szerint segélyezendő lelkészek mindannyian bírnak a 4. §-ban előirt qualifikáczióval, csak a görög-keleti nem egyesülteknél és különösen az orthodox izraelitáknál vannak ilyen, a kultúra alacsony fokán sinylő úgynevezett lelkészek, főleg pedig az ide G-aliczia feló'l bevándorlók között. Pedig: sem a magyar állam, sem a zsidóságnak sincs érdekében ezen, a felvidékre bevándorló a felső, az ottani népet kiszipolyozó parazita elemekből kikerülő úgynevezett rabbik állami támogatása, a kik az ellenszenvet nem hogy enyhítenék, hanem azt csak fokozzák és a kik bevándorlása ellen —épen az ő körükből is történtek előbbi időkben felszólalások és a kormány |részéről tétetett is Ígéret, de az ideirányúló nagyon is sürgőben kívánatos törvényhozási alkotások léte-