Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-279

279. országos ülés 1898. április 16-án, szombaton. tó sítését ennek daczára nem látszik ily égető szükségnek tartani. Mezei Mór: A törvényben az van, hogy rabbinus csak magyar állampolgár lehet. (Zaj.) Sághy Gyula A bizottsági tárgyalásban épen a közbeszóló képviselő úr volt az, a ki velem teljesen egyetértett abban, hogy a quaüfikáczió elejtése a segélyezésnél nem helyes, mert ő is átlátta, hogy sem kulturális, sem nemzeti, sem közgazdasági érdek nem indokolja az ilyenek segélyezését és indokolt csak az volna, ha már ;iz állami segélyezés minden felekezetre kiterjesztetik is, hogy csakis qualifikált lelkészek részesüljenek állami segélyezésben, az állam anyagi támogatásában azért, mert hiszen az az államérdeke is, hogy azok a lelkészek azt az üdvös hivatást, melyet a t. miniszter úr tegnapi beszédében olyan szépen jelzett, megfelelően töltsék be Erre pedig bizonyos magasabb képzettség mii denesetre szükséges; erre a kultúra azon alacsony fokán álló úgynevezett lelkészek, kik 400 forintig kapnának a javaslat szerint állami segélyt, nemcsak képieknek, de ezek támogatása kulturális, nemzeti és közgazdasági érdekből határozottan káros is. Az állam tehát csak ösztönözné a felekezeteket, ha a segélyzést egyedül az úgynevezett qualifikált, tehát valódi lelkészekre szorítaná, arra, hogy lassankint általánosan qualifikált lelkészekkel lássák el magukat. Azt tUflom, hogy a nem qualifikált lelkészek is megszerzik, amint könnyen meg is szerezhetik, a magyar állampolgárságot, de legtöbbje azért az állam nyelvét sem birja. Azért ha az állam ezeket is segélyezné, akkor a törvényjavaslatba okvetlenül be kellene venni, hogy ezek a jövőben — legalább bizonyos átmeneti időn túl — csak úgy részesülhetnek segélyben, ha legalább is az állam nyelvét birják. (Élénk helyeslés balfelől) Mert a qualifikált, az igazán művelt és képzett lelkészek, a kik tudniillik 800 forintig részesülhetnek államsegélyben a törvényjavaslat értelmében, legalább a jövőben egész általában birni fogják a magyar nyelvet, (Halljuk! Halljuk!) minthogy 800 forint segélyben csak azok részesülhetnek, a kik elvégezték valamely hazai intézetben a gimnázium nyolez osztályát, azonkívül a theologiát a papi képzettség igazolására. No már most, ha a nyolez középiskolát teljesen Magyarországon kell elvégezniük, alig képzelhető az, hogy olyan egyén, a !<i a nyolez osztályt itthon végezte, legalább az állam nyelvét ne birja. És ha egyszer az állam nyelvét birja, sok félreértés kiegyenlíthető és higyjék el, hogy a magyar állam egysége ellen való izgat.ls igen sokszor annak a kifolyása, hogy nem tudják egymást megérteni, s hogyha az a lelkész a magyar nyelvet birná, könnyebb lenne a kölcsönös megértés. Az állam érdeke tehát nagyon is a mellett van, hogy ez a két kategória elejtessék és csak a qualifikált lelkészek részesüljenek állami segélyben és ezzel az összefoglalás egyik nagy aggálya is jelentékenyen csökkentetnék. Itt van — hogy egy másik részletre térjek át — a szkat emlegetett 8. és 9., de különösen a 9. §-ban foglalt sérelem és annak alapján a kormánynak a hitfelekezetek életébe bizonyos tekintetben mélyen való benyúlásának lehetősége. Ez is tisztán a román nemzetiségű görög-keleti egyház lelkészei miatt történt, mert hisz a pro testáns egyházak kebelében egyáltalában nem találunk ilyen izgatásokat, ideértve mindig a.í unitáriusokat is, vagy a hol vannak is például pánszláv izgatások, ott is azt látjuk, hogy a protestáns egyházak saját maguk hatáskörén belül is a. leghatályosabban képesek elnyomni az izgatásokat, (Igaz! Úgy van! halfelöl-) mert azoknál kánoni vétséget képez az állam egysége, a magyar nemzeti állam elleni ingatás és háromszoros birói férumon megy az ügy keresztül és itt a legnagyobb szigorral intézkednek. Ezek felülbírálása az állam részéről teljesen fölösleges. Egész megnyugvással lehetne tehát ezt a kezükben hagyni. Hogy pedig a törvényjavaslat ezt nem teszi, az úgy látszik, tisztán a keleti román lelkészek és a román egyházi hatóságok c tekintetben való bizonyos mérvű megbízhatatlansága miatt történik. Azt méltóztattak mondani, hogy ha külön szabályozást és intézkedést teszünk a görögkeleti román egyházra nézve, az annak az egyháznak stigraatizálása. Azért, hogy ez stigmatizálva ne legyen, stigmatizáljuk^ tehát a többieket is? (Ellenmondás jobbfelöl.) En az ilyen törekvésekkel szemben mindig azt mondom, hogy az állam részéről a legjobb a nyílt fellépés. Az állam alkossa meg a garancziát és éreztesse hatalmát, a hol ilyenek vannak, de ne nyúljon az oly felekezet beléletébe, oly ürügy alatt, hogy ilyen izgatások államellenes tendencziák vannak, a hol ilyenek nincsenek. Vagy ha vannak, a leggyökeresebben orvosoltassanak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Félreértés kikerülése végett hangsúlyozom, hogy én nem akarom meggátolni, hogy az ilyen veszélyes tendencziákat az államhatalom sújtja. Ezért teljesen osztom e téren pártvezéremnek tegnap kifejtett nézetét. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: E-blig bizony nem igen osztotta. (Derültség jobbfelől.) Sághy Gyula: De erre elég garancziát nyújt a 7. §. Igaz, hogy itt én is csak egyéni nézetemet hangsúlyozom, a mint Tisza Kálmán t. képviselő úr, és mivel többször kijelentettem, hogy a rideg pártfegyelemnek nem vagyok