Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-279
219. országos ülés 1898. április Ifi án, szombaton. iS az anglikán és a skót presbiteriánus egyházat, államilag támogassa. Ha már most ezzel szemben figyelemmel kisérjük a görögkeleti nem egyesült egyház és a zsidó-felekezet történeti fejlődését és az államhoz VÍIIÓ viszonyát, a következőket tapasztaljuk. A görögkeleti nem egyesült egyház a magyar állami érdekkel szemben mindig legalább is közömbös, sokszor ellentétes, sőt nem egyszer egyenesen ellenséges tendencziákat követ; legalább is soha szoros kapcsolatba az állami élettel nem lépett. Ha már most azt hi-zi valaki, hogy a görögkeleti egyházat, főkép a román nemzetiségűt — mert ezek egyúttal nemzetiségi egyházak is — talán anyagi érdekkel fűzhetjük a magyar állam érdekéhez, ebből az következnék, hogy e különleges helyzet rájuk nézve különleges szabályozást igényel. De félek, hogy az a szép remény, a melyet némelyek e javas lat ez irányban való hatásához fűznek, csak hiú ábránd, melyet keserű csalódás fog felváltani. Tartok attól, hogy azok a lelkészek, a kik nem kapnak semmit, mért már van 4, illetve 800 forintjuk, épen azért, mert az államhoz őket anyagi érdek nem fűzi, csak annál erősebben fognak agitálni; míg azok, kiknek fizetését az állam kiegészíti, el fognak ugyan hallgatni, de suttyomban folytatják a vakondak-munkát. így a mit a réven nyerünk, elvesztjük a vámon. Lett volna hatályosabb eszköz ezeket anyagi érdekkel kivétel nélkül az állameszméhez főzni. Az egyházpolitikai törvények megalkotásakor hiába hangsúlyoztuk ez oldalról, hogy hagyjuk meg az állami anyakönyvezést a lelkészeknél, de azzal a feltétellel, hogy a kik államellenes izgatást folyt itnak, vagy bizonyos határidőn beltíl nem szerzik meg a képesítést arra, hogy az állam nyelvén vezessék az anyakönyveket, azoktól ez megvon assék; viszont ez állami funkeziójukat dotálja az állam. Csekély 100—150 forint évi dotácziójával az egyes lelkészeknek el lehetett volna így érni, hogy ezen összes lelkészeket az államérdekhez fűzzük s nem kellett volna olyan mélyen belenyúlni az autonómiába más felekezetek rovására, mint ez e javaslatban történik. Ilyen problematikus eredménynye! szemben kérdem, érdemes-e az államnak azt a nagy anyagi áldozatot hoznia, mely ezen törvényjavaslatban épen ezek részére kontempláltatik, még pedig rovására azon felekezeteknek, melyek mindig hazafias magatartást tanúsítottak. Azt mondják ezzel szemben, hogy nem kell egy felekezetet vagy egyházat nyíltan olyannak deklarálni, mely hazafiatlan, államellenes magatartást tanúsít. Én nem azt mondom, hogy az egyház a maga egészében, mint olyan, tanúsít államellenes törekvést s azt egyházhatóságilag, hivatalosan támogatja; de az elől nem hunyhatunk szemet, hogy ezen egyház hivei közt igen nagy számmal vannak, kik államellenes tendenciákat követnek, papjaik közt igen sokan vannak, kik a magyar állam egysége ellen állandó izgatást folytatnak Ezzel nyíltan kell szembeszállni, mert a strucz-politika mindig megszokta magát bosszulni és önérzetes állam ily strnczpolidkára sohasem fog vállalkozni. Vehetünk példát Németországról. Nem szállnak-e ott nyíltan szembe a német egység elleni törekvéseket tanúsító lengyelekkel Posenben, a francziákkai Élzász-Lotharingiában? Azzal mi nem teszszük jobbá a helyzetet, ha tagadjuk; sőt ellenkezőleg, azt fogják mondani, hogy nincs elég bátorságunk a veszedelemmel szembeszállni s ezt gyengeségre magyarázva, annál inkúbb ellenünk fognak fordulni s az izgatások erősbödni fognak. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Nem következik ebből, hogy akármelyik egyházzal szemben, mint olyanná 1 ;, az állam ellenséges politikát folytasson, hanem garancziákat kell alkotni, hogy az államellenes üzelmek valamely egyház kebelében megakadályozva legyenek, és akkor szabad ily javaslatokkal előállani, mert az valósággal a különlegességi kiállításba tartozik, hogy egy állam saját belső ellenségeit anyagi támogatásban is részesítse és elősegítse az ő államellenes működésüket. A mi pedig a zsidó vallást illeti, hozzáteszem, hogy mindig a zsidó vallást, mint olyant, 9 nem annak követőit mint állampolgárokat értem, mert e között különbség van; azaz az államra nézve a múltban teljesen közömbös volt, nem is lehetett más sajátszerű, alárendelt, tűrt helyzeténél fogva. De mint vallásfelekezet az államra nézve a jelenben is teljesen közönbös, és pedig két okból: először azért, mert ma az egyházaknak és vallásoknak az állami intézmények alakítására való befolyása teljesen megszűnt, ez túlhaladott álláspont; de ha meg volna is, miután a modern államok és így a magyar állam is a kereszténység kultúrájában fejlődött, nagyon természetes, hogy arra visszahatással csak a keresztény egyházak lehetnének. Ehhez hozzájárul teljes szervezetlenségük, nemcsak egyházi, de felekezeti szervezettel sem bírnak, Tisztán elkülönített, izolált hitközségi életet folytatnak, úgy, hogy tulajdonképeni egyházi elöljáróságaik, sem felsőbbek, sem alsóbbak nincsenek, mert eg}diázi hatéságnak még az úgynevezett hitközségi elöljáróságot sem lehet tekinteni. Ezért, t. ház, legalább is addig, míg mint felekezet nem szervezkedik, míg szervezve nincsenek, legalább is korai a zsidó vallás lelkészéről gondoskodni, mert hiszen azt sem állapíthatjuk meg, hogy tulajdonképen kiket kell valóságban lelkészeknek tekintenünk, kiket nem. ö'
