Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-279

279. országos ítlés 1898. április 16-án, szombaton. 41 örülni fog az egész országban minden felekezet, a melyről a törvény szól, ha ezen törvény életbelép és létrejön, és az fenn fog állani — helyesen — mindaddig, míg az általam is jelzett alapokon és az ország pénzügyi helyzeténél fogva tovább is lehet fejleszteni azt, a mi — ismétlem — az 1848 : XX. törvényczikk 2. §-a szerint jogosan igényelhető. A magam részéről, t. ház, nem bánom, soha életemben nem bántam azt hogy helyeselnek-e, bántanak-e, szidnak-e, ütuek-e, a mit lelkiismeretem meggyőződése sugall, azt megteszem. Polónyi Géza Ismerjük! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Ügy van! Éljenzés a jobboldalon. Nagy zaj. Elnök csenget.) Tisza Kálmán: Meglehet, hogy van ember, a ki a lelkiismeret meggyőződését nem ismeri; én ismerem. (Tetszés és éljenzés a jobboldalon. Fllenmmdások a bal- és szélső baloldalon) T. ház! Egész életemben egy vezetett; (Halljuk! Halljuk!) egész életemben — talán ismét nehéz kimondást teszek — a szervilizmust utáltam és utálom, (Nevetés és zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mulathatnak önök jól, hanem én a szervilizmust egész életemben utáltam, mindig úgy tettem, a mint meggyőződésem sugallta, Imgy egyfelől magyar hazámnak, másfelől felekezetemnek szolgáljak. Mert arról vagyok meggyőződve, — bár megtennék minden felekezet és minden nemzetiségi különbség nélkül e hazának fiai, — hogy két dolgot nem szabad elfeltjteni: az első az, hogy az ember e haza polgárának született, (Éiénk tetszés jobb felől.) a másik az, hogy a mely felekezethez kérésziéiték, ahhoz tartozzék. Az ezen kettő iránti kötelességet összeegyeztetve kell teljesíteni. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon. \A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kiss Albert képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani, (Hosszantartó, nagy zaj. Felkiáltások: Öt perczet kérünk!) Csendet kérek ! (Folytonos zaj.) Kénytelen leszek névszerint megnevezni azoka'. a képviselő urakat, kik a csendet zavarják. (Halljuk! Halljuk!) Kiss Albert: T. ház! Személyes kérdésben és az igazság érdekében egy igen rövid kijelentés megtételét tartom kötelességemnek. Az előttem szólott t. képviselő úr két izben is hivatkozott arra, hogy én megbízatásom szerint a párthatározatot felolvastam. Mellőzve az ehhez fűzött összes kijelentéseket, a párt iránti kötelességemnél fogva csak azt jelentem ki, hogy a függetlenségi és 48-as párt, mint az országos minden más párt ez ügyben határozatot hozott, azon határozatot kötelességem szerint felolvastam. Az azonban egészen más dolog, és az lenne ellentétben az általam J KÉrVII. NAPLÓ. 1896 — 1901. XV. KÖTET. mondottakkal, ha ez a függetlenségi és 48-as párt ezen kérdést pártkérdéssé tette volna. Ezt a párt nem cselekedte. Hogy tette-e a szabadelvű párt, nem tudom, azt a következmények fogják megmutatni. Ezt volt kötelességem kijelenteni. Hock János jegyző: Sághy Gyula! (Felkiáltások : Öt perez!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést megnyitom. Hock János jegyző: Sághy Gyula! Lepsényi Miklós: Nincs miniszter! (Zaj.) Biró Lajos: Nem vagyunk negyvenen! (Zaj.) Kubik Béla: Lássuk a kormánypártot! (Zaj. Elnök csenget.) Sághy Gyula: T. képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr azon kezdte, hogy egyéni nézetet fog csak kifejteni és nyilvánítani, mert ő nem érzi magát párthatározat által kötve, mint az előtte szólott képviselő úr. Megvallom, hogy ezen kijelentésnek eleinte örülni kezdtem, mert ebben a közéletnek a túlsó oldalon is némi fellendülését láttam, hogy végre megtöri a generálisból lett közlegény azt a rideg pártfegyelmet, a mely ott, azon a párton az egyéni nézetek érvényesülését eddig gátolta és lehetetlenné tette. (Ugy van! a baloldalon.) De mikor azt láttam, hogy a törvényjavaslatot épen a kormánypárt által legelőször hozott párthatározat értelmében pure et simple, úgy a mint van, egészében és részleteiben elfogadni hajlandó, akkor beláttam, hogy föltevésemben csalódtam. A másik, a mit meg akarok jegyezni, mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára térnék át, az, hogy bár a t. képviselő úr kijelentette, hogy nem gróf Apponyi Albert képviselő úr tette azt a nyilatkozatot, hogy a jelen javaslat mintegy az egyházpolitikai törvények előre kialkudott folyománya lett volna, mégis igen hangsúlyozta ezt. A mivel szemben ki kell jelentenem, hogy legalább a mi részünkről ezt senki sem állította, mert nem szokásunk kétségbe vonni semmiféle felekezet jóhiszeműségét és azt, hogy meggyőződését objektív okokból érvényesítette az egyházpolitikában, a gyanúsítás nem a mi kenyerünk levén; de nem hallgathatom el azt, hogy nem egyszer történt az akkori kormány részéről biztatás arra, hogyha az egyházpolitikai törvények következtében anyagi téren szükség lesz rá, mielőbb pótolni fogják a beálló hiányt. Tehát legalább abban, hogy a törvényjavaslat már most, s talán aránylag kevés előkészülettel kerül a ház elé, talán mégis csak van valami része az egyházpolitika6