Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-291

291. országos üléa 1898. április 30-án, szombaton. g[y fekszenek az erdőpusztítások, kérem, hogy helyeselje, ha azokat megakadályozni és lehetetlenekké tenni akarjuk, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) mert én, megvallom, nem fogadhatom el Melzer Gyula képviselő úr okoskodását, hogy akkor jöjjön az állam, a mikor hibák már megtörténtek, akkor jöjjön az állam intézkedésekkel talán, a mikor az erdők már letaroltattak. Én az igen tisztelt képviselő úr érvelését nagy figyelemmel kisértem és iparkodnám előzékeny lenni iránta, de eső után köpenyeget törvénybe igtatni, erre nem vállalkozom. (Tetszés és helyeslés jobbfelöl.) Különben miben is áll a magánjogok e hallatlan sérelme? Az első czímnél abból, hogy bizonyos közjcllegű erdők állami kezelésbe vétetnek, s hogy más hasonló, de mégsem magán erdők tulajdonosai köteleztetnek szakszerű erdőtisztet tartani. A második czímnél eddig úgy állott a helyzet, hogy nem egy ilyen úrbéres birtokosságba vagy közbirtokosságba betolakodott egy élelmes ember, néha a volt úrbéresek kösáíi egy jobb módú hatalmas ember; az kezébe vette a dolgot, csinált, a mit akart, jövedelmet adott, ha akart, elkallódott az egész és azok a kisemberek, a kikről oly gyakran hallunk beszélni, mire voltak utalva? Arra, hogy rendes per útján a bírósághoz folyamodjanak. No már, a ki nemcsak papirosról ismeri az életet, hanem tudja, mit jelent az, ilyen úrbéres közbirtokossági ügyben a rendes biróhoz menni akarni annak a kisebbségnek, a mely ott el van nyomva, a mely az ő joga után nem kap esetleg semmit, az méltányolni fogja ezen törvényt, a mely nem tesz egyebet, mint hogy szabályozza a kezelést, tehát nem a tulajdont, nem érinti az elidegenítést, nem a megterheltetést, nem a felosztást, csak egyedül a kezelést, és e mellett módot ad arra, hogy panaszszal élhessen a kisebbség. És ki intézi el ezt a panaszt ? Talán a miniszter azzal az állami onmipotencziával, a melyet, a mint mondják, mindenhova be akarunk vinni? Nem a miniszter, hanem a közigazgatási bíróság fogja legfőbb vonalban elintézni, tehát igenis bírói úton maradnak még ezek a dolgok is, csakhogy gyorsabb, expeditivebb úton, mint eddig voltak. A másik a költségek kivetése. Itt is, ha az egyéni felosztás helytelen volt, fentartatik a közigazgatási bíróság, oda mehet, mindenki élhet panaszával. Azt mondja Kubinyi Árpád képviselő úr Ruffy Pál képviselő úrral együtt, hogy vigyáznunk kell, hogy a költségek különösen a községeket s a volt úrbéreseket túlságosan ne terheljék. Ebben tökéletesen igazuk van. Ezért van a törvényjavaslatban oly intézkedés, hogy öt éven át ezen költségek nem emelhetők fel. Sőt kijelentettem a bizottságban, és kiemelem itt is, hogy öt éven túl is csakis az esetben lesznek azok emelhetők, ha az állami kezelés segélyével sikerült több jövedelmet elérni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert ha az állam több jövedelmet tud produkálni, akkor igenis helyes és méltányos, hogy az illető érdekeltek is hozzájáruljanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig az állam fog több jövedelmet produkálni, a tekintetben példikra hivatkozhatom. Itt van például a Naszód-vidéki erdők példája, a hol az állami kezelés óta kétszeres jövedelmet kapnak az illetők, és a hol az állami kezelés folytán az érdekelt községek igen kedvező vagyoni helyzetbe jutottak. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Azt mondja Kubinyi Árpád t. képviselő úr, hogy talán mégis jó volna várni mindaddig, míg a közigazgatás államosíttatik, a községi adóügy és az egész adóreform elintéztetik. Hát én teljesen osztanám a t. képviselő úr nézetét, mert alakilag szebben nézne ki a törvény, ha a közigazgatás ügyével kapcsolatosan oldatnék meg; talán a költség kérdését is jobban lehetne megoldani a közse'gi adózás reformjával; de ki biztosít engem arról, hogy a községek s a volt úrbéresek a közigazgatás szervezéséig és az adóreform elintézéséig az erdőpusztításokkal is várni fognak, (ügy van! Űgy van! a jobboldalon.) Ha engem valaki erről biztosítani tudna, akkor igenis kész volnék várni, de a nélkül nem, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Felvettetett még egy kérdés, — és ezzel beszédemet befejezem, — tudniillik az a fináncziális kérdés, hogy miből fogjuk mi azon több költséget fedezni, (Halljuk! Halljuk!) a mely 96.000 forintra van számítva, sőt Barta Ödön képviselő úr odáig ment, hogy a pénzügyi bizottsághoz kívánta ezen ügyet pénzügyi szempontból visszautasítani (Mozgás a szélső baloldalon.) és még olyat is mondott, hogy talán bizony az alföldi ember fogja fizetni azt a költséget, a mit a felvidéken az erdőkre költünk? Azt is mondta, hogy talán az egyik község fogja a másik község költségét fizetni; sőt a latifundiumokról is beszélt. De méltóztassék megengedni, a latifundiumokhoz ezen törvényjavaslatnak alig van köze, mert talán két és fél millió holdnyi erdő van állami kezelés alatt, de azok között alig emlékszem, hogy hitbizományi birtok volna. Legyen meggyőződve, hogy ezen törvény alapján se jönnek állami kezelés alá és pedig azért nem, mert azok szakszerű eidőtiszttel vannak ellátva; ha pedig jönnek, az állami kezelés költségét fizetni fogják. Arra tehát, mikor mi a nép érdekében egy közel százezer forintnyi évi áldozatot hozunk, úgy reflektálni, mint hogyha mi a latifundiumok