Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-291

218 291. országos ülés 1898. április 30-áu, szombaton. érdekében cselekednénk, erre csak azt mondhatom, hogy »Difficile est satyraiu non scribere«. A dolog pénzügyi részére vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy a kedvezőbb konjunktúrák felhasználásával, de azáltal is, hogy az erdőket kisebb részletekben értékesítjük, az erdők bruttó bevétele 1899-től kezdve körülbelül évi 500.000 forinttal fog gyarapodni. Ezen törvényjavaslat terhei tehát, melyek szintén 1889-től kezdődnek, ezen többjövedelemben fedezetet bőven fognak találni. Azt hiszem, hogy ha én az erdőkből jelentékenyen több jövedelmet tudok produkálni, akkor csak igen méltányos, hogy azon többjövedelem egy része nekem ugyancsak az erdők jövőjének biztosítása és az erdőgazdaság felvirágoztatása érdekében rendelkezésemre bocsáttassák. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig nem egészen a levegőből beszélek és hogy számításaim a realitást nem nélkülözik, erre nézve csak annyit jegyzek meg, t. ház, hogy az elmúlt évben az erdők jövedelme a zárszámadási adatok szerint 242.000 forinttal több volt, mint a mennyi előirányozva volt. Barta Ödön: Az állami erdők jövedelme? Darányi Ignácz földinívelésügyi miniszter: Igen, az állami erdők jövedelme és e szerint azon hibáztatások, a melyek az erdők jövedelme és bevételi előirányzata tekintetében ellenzéki részről felhangzottak, a tények által czáfoltatnak meg. Miután azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslattal egy hatalmas lépést tettünk előre az erdőgazdaság, mint egyik legjelentékenyebb nemzeti vagyon fentartása és fejlesztése tekintetében, kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Rakovszky István jegyző: Barta Ödön ! Barta Ödön: T. képviselőház! Nagyon röviden akarok azokra, a miket a miniszter úr felhozott, reflektálni és csak azért teszem ezt, mert a miniszter úr, úgy látszik, engem alaposan félreértett. Egyáltalában nincs oka a t, miniszter úrnak arra a közszájon forgó közmondásra, hogy : difficile est satyram non seribere hivatkozni, mert semmi olyant nem mondtam, a mi felett satirát skribálni lehetne. A t. miniszter úr féheértése abbau van, hogy azt mondotta, hogy úgy állítjuk ide a dolgot, mintha a latifundiumoknak akarna kedvezni, — téved a miniszter úr, mert én azt mondottam: hogyha csak egy krajczárt is veszünk, a mivel a nép nagy rétegének adóterhe azon a ezímen gyarapszik, hogy a latifundiumok erdejének állami kezelésbe vétele törvénybe iktat'atik, akkor ez ellen az egyenlő adóztatás elvénél fogva fel kellett szólalnom. Ezt ne méltóztassék tréfának venni és ezt nem is lehet tréfával elütni. Én tudomásul veszem, hogy a latifundiumok nem mennek oda, mert nekik vannak erdőtisztjeik, de azt már csak megengedi nekem a t. miniszter úr, hogy ezen szakasz szerint tisztán tőlük függ, hogy menjenek és ennélfogva minthogy ott számítással dolgoznak, ők privilégiumban részesülnek a magán közbirtokossággal szemben, mert mig a magán közbirtokosokra reáoktrojáljuk ezt a jótéteményt, nekik kényük-kedvüktől függ, hogy elfogadják-e vagy nem. (Igaz ! Úgy van l a szélső baloldalon.) Már most, ha egy számítási alap olyan, a mely a másiknak előnyére van s a mikor azt látom, hogy az az én megterheltetésemmel jár, akkor azt törvénybe iktatni nem engedhetjük. Ebben pedig van egy ilyen intézkedés, lehet, hogy csupán csak a másiktól függ, hogy elfogadja-e az állami ingerencziát, s ha ezt látom, akkor joggal hivatkozhatom arra, hogy ebben az általános adóztatás elvének sérelmét ismerem fel. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Itt nem arról van szó, hogy hány milliót involvál ez, hanem az elvet kell védelmezni, ezekről a padokról pedig, azt hiszem, a miniszter úr mindig hallotta az elvek védelmét és mi teszszük is ezt akäi kis sérelemről van szó, akár nagy sérelemről, mert: gutta cavat lapidem. íme én is tudok egy olyan közönséges közszájon forgó közmondással élni. Akármilyen kis rés legyen is, de ha megvan, azon a kis résen a trójai lovat is be lehet hozni. Megmondtam, hogy nem ellenzéki kötölőzködésből diffikultálom én a javaslatot, hanem mert elvi sérelmet látok benne. A mi a majdánkai dolgokat illeti, evvel is igen röviden akarok foglalkozni. Ebben is alaposan félreértett a miniszter úr. Én nem azt mondottam és most sem azt mondom, hogy a t. miniszter úr elmulasztotta a maga kötelességét. Méltóztassék csak megnézni — ha esetleg akkor nem figyelt — a gyorsírói feljegyzésekből, hogy mit mondtam. Azt mondtam, hogy én is azon az állásponton állok, hogy ott pusztítás történt, sőt én még nagyobbnak fogom ezt állítani, mint a közigazgatási hatóság állította, mert én nagyobb felelősséget akarok reá oktrojálni, mert nagyobb is a sérelem. De nem 1897-től ered és azért azt kérdeztem, hogy miután azok az erdők községi kezelésben állottak, tehát az az eset forgott fenn, hogy a közigazgatási fórum konfiskálta a magántulajdonosnak, illetve korlátozta rendelkezési jogát; én & más vagyonának kezeléséből és pedig jogtalan kezeléséből egy fokozott felelősséget deriváltam és azt mondottam, és tudni óhajtom, minő intézkedések történtek azon közbirtokossági vagyoni sérelemnek biztosítása czéljából, melyet mások követtek el. Az, hogy az utolsó stádiumban az ott talált faanyag zár alá