Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-291

314 291. országos ülés 1898. április 30-án, szombaton. többi erdei haszonvételeket; az igaz, hogy azon erdőrész, a melyet neki kihasítottak, az az ő kizárólagos és korlátlan tulajdonát képezi, de ez az erdőrész nem képes kártalanítani őt mindazért, mit elvesztett, a midőn az uradalmi erdő haszonvételétől megfosztatott. De magával az úrbéri törvénynyel áll ellentétben az erdőtörvény akkor, a midőn feltétlen erdőtalajnak mond ki oly területet, a melyet az úrbéres faizásra használt, a midőn beerdősítendő legelőterületnek mond ki oly területet, a melyet azelőtt legelő fejében kapott. Ily körülmények közt meg vagyok arról győződve, hogy a kölcsönösség alapján az úrbéres, — a mi rá nézve a legfontosabb — a legeltetéstől el nem tereltetik és a kincstári erdészet meg fogja találni az útját és módját annak, hogy azon kincstári szálerdőben, a mely eddig a legeltetés szempontjából hasznavehetetlen volt, a legeltetést mérsékelt díjazás mellett gyakorolhassa. (Helyeslés jobbfelöl.) Befejezem, t. képviselőház, rövid előterjesztésemet. (Halljuk! Halljuk !) Én, t. képviselőház, két szempontból üdvözlöm ezen törvényjavaslatot. Én nem vagyok képes elzárkózni azon meggyőződés elől, hogy ezen törvényjavaslatnak intencziója az, hogy a szegény gazdaemberen és különösen Felső-Magyarország szegény gazdaközönségén segítsen és mert e törvényjavaslatban az első, határozott lépést látom arra nézve, hogy az igen tisztelt kormány Felső-Magyarország gazdasági viszonyainak rendezését erős kézzel kívánja organizálni. (Helyeslés a jobboldalon.) És ezen tudatban a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyesles jobb/elől.) Molnár. Antal jegyző: Jónás Ödön! Jónás Ödön: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Engedelmet kérek, hogy daczára annak, hogy a javaslat valami különösen támadva nincs, mégis hozzászólok. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt különösen azért, mert Barta-Ödön t. képviselőtársam épen azt a sokszor hangoztatott és nagy port felvert majdánkai esetet említette fel, s így én, mint azon vármegye képviselője, kötelességemnek ismerem szavaira röviden reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Először is bátor vagyok kijelenteni, (Halljuk ! Halljuk !) hogy az a kártevés, a mely ott Majdánkän tényleg megesett, egyáltalában nem olyan arányú, hogy oly nagy megütközésre adhatna okot, mint a minőnek azt különösen a lapok feltüntették, s mint talán a képviselő urak is arról tudomást vettek. Megjegyzendő, első helyen, hogy azon úrbéres községi vagyon — bár, ismétlem, igaz, hogy bizonyos devasztáczió előfordult azon erdőségekben — nagyjában biztosítva van és így nem veszett kárba, nem pusztult el ez az erdővagyon. (Halljuk! Halljuk!) A mi a t. képviselő úrnak különösen azon észrevételét illeti, hogy a hatóság a visszatérítéseknél nem járt el kellően és hogy mulasztást követett volna el, erre nézve először is megjegyzem, hogy 1894dien, midőn az ottani devasztácz'óra vonatkozólag az első feljelentés megtörtént, a főispán intézkedésére az illető szakközeg kiküldetett, az pedig azon jelentéssel, hogy erdőáthágás nem történt, elintézte az ügyet, úgy, hogy az, miután a törvény szerint egyéb joga az úrbéres vagyonkezelésével szemben való beavatkozásra a főispánnak úgy sincs, ad akta tétetett. Később azután, midőn ezek a visszaélések nyilvánvalókká lettek, és ezekről a főispán és a hatóság biztos tudomást szereztek: azonnal nemcsak fegyelmi, hanem bűnvádi úton is megtörténtek a lépések; az illető tisztviselők és alkalmazottak részben felfüggesztettek, részben áthelyeztettek, a bíínösök pedig mindenesetre meg fogják kapni méltó büntetésöket. •a Barta Ödön: Csak az erdőfel ügyelő nem ! •a Jónás Ödön: Büntetésből az is áthelyeztetett ! T.ház! A mikor igy röviden reflektáltam Barta Ödön t. képviselőtársamnak ezen esetre vonatkozólag felhozott tényeire, engedje meg a t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy miután én, mint a hegyvidék egyik képviselője, különösen érdeklődöm ezen törvényjavaslat sorsa iránt, ehhez rövid szavakkal hozzászólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Azzal kezdem felszólalásomat, hogy őszinte szíves köszönetet és hálás elismerést mondok az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter urnak (Halljuk! Halljuk!) azon kiváló buzgalmáért és fáradhatatlan tevékenységéért, a melylyel úgy a múltban sok más intézkedésével, mint különösen ezen törvényjavaslattal kimutatta, hogy a szegény hegyvidéki lakosság iránt különösen érdeklődik, és hogy minden tekintetben gyámolítani iparkodik azt a heg) vidéki lakosságot, a mely a legszegényebb állapotban éli bár életét, mégis a legtürelmesebb magaviselettel s a legszerényebb igényekkel szenvedi azt végig, és távol állva minden olyan mozgalomtól, a mely esetleg a társadalmi rend ellen irányulna, vagy a szoczializmus karjaiba hajtaná. A közbirtokossági erdőbirtokokra vonatkozó része e javaslatnak különösen Mármaros vármegye hegyvidéki lakosságát érdekli, azt a derék rutén és román népet, mely tántoríthatlan hazafiságáról az egész ország meg van győződve és iránta a legnagyobb elismeréssel viseltetik. Ha tehát a t. miniszter úr ezen jóravaló népnek anyagi érdekeit támogatni és gyámolítani iparkodik e javaslattal is, úgy mindenesetre jó szolgálatot tesz a hazának, mert erősíti ott a keleti határon azt a szegény,