Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-291

291. országos ülés 1898. április 30-án, szombaton, g f 3 szüksége, kiirtatta az erdejét, hogy legelője legyen és egy pár év alatt az erdőből alakított legelő vízmosásos kőgörgeteggé alakúit át. Az erdőtörvény elrendelte ugyan az ily területek befásítását, s akkor láttuk, liogy megfelelő szakerő tényleg rendelkezésünkre nem állott, mint a hogy igen jól jegyezte meg a földmívelésügyi miniszternek ezelőtt néhány évvel megjelent jelentése, hogy kalandorok jöttek, kik minden községnek felajánlották szolgálataikat, az előlegeket fölszedték és a végzetlen munka után tovább állottak. A vármegyék szervezték azután a járási felügyelői tiszti intézményt; de a nagy szétdaraboltság lehetetlenné tette, hogy az erdők tulajdonképpen szakszerű művelés alatt álljanak s ezért a felsőmagyarországi vármegyék legnagyobb része örömmel ragadta meg a kínálkozó alkalmat, hogy állami kezelésbe bocsássa az erdőket és e tekintetben már tényleg szerződéses viszonyban is áll Magyarország legtöbb és különösen felsőmagyarországi vármegyéje. Meg kell még jegyeznem, hogy daczára annak, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat nem foglalkozik tulajdon képen az úrbéres gazdaközönség magán viszonyaival, a mennyiben az erdőjövedelem feletti rendelkezésre befolyni kivan, mindazonáltal azt tapasztaltak a gyakorlati életben, hogy nagyon sok felügyelet alatt nem álló erdőjövedelem teljesen elkallódott. Minden községben találkozott egy-egy — hogy erősebb kifejezést használjak — nagyszájú paraszt oligarcha, a ki azután úgy kezelte ezen úrbéres erdőket, hogy a közbirtokosságnak azok jövedelméből kevés jutott. Azért, t. ház, ezen törvényjavaslatot úgy fogom fel, hogy az nemcsak kezelni fogja azokat az erdőket, nemcsak rendszeres üzemterveket fog azon erdők kezelésére készíteni, de egyúttal oda is fog törekedni, hogy azon erdők hasznosításánál is lehetőleg a jövedelem arányosan elosztassák. (Úgy van! jobbfelől.) Maga az erdő, tekintettel az egyes fanemekre, úgy újíttassák fel, mint ott a talajviszonyok leginkább megkívánják. (Helyeslés jobbfelől.) Meg vagyok arról is győződve, hogy ilyképpen sikerülni fog mintegy több százezer holdat kitevő kopár terület befásítása iránt, habár nem is egyszerre, de mindenesetre czéltudatosan és következetesen eljárni. Ezen munkálathoz természerűleg az államnak is hozzá kell járulni azon áldozatkészséggel, a melylyel ezen törvényjavaslatban lépten-nyomon találkozunk, melylyel a földmívelésügyi miniszter által kiadott évi jelentések is foglalkoznak, mely jelentések szerint, ha jól emlékszem, az elmúlt években évenkint 20 millióra tehető facsemete osztatott szét ingyen, beültetés czéljábó!; találkozunk ezen áldozatkészséggel, a mely szerint ma már, mint a t. előadó úr is érintette, 92.000 forintra tehető azon összeg, mely KÉPVH. NAPLÓ. 1896—-1901. XV. KÖTET. lyel az állampénztár fog hozzájárulni ezen törvényjavaslatban felsorolt erdő kezeléséhez. (Úgy van! jobhfelől.) Mindez azonban — nézetem szerint — még nem elég és magam is teljesen osztozom azon kijelentésekben, melyeket különösen az úrbéres és községi erdők közbirtokosság érdekeire vonatkozólag úgy az igen tisztelt előadó úr, valamint Kubinyi Árpád igen tisztelt képviselőtársam előadni szíves volt és én teljes tudatában vagyok az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr humánus intenczióinak és meg vagyok arról győződve, hogy ő nekünk épen az úrbéres és községi erdők kezelése szempontjából a kellő megnyugtatást meg fogja adni. En magam sem kívánom azt, — és e tekintetben teljesen osztozom Barta Ödön t. képviselőtársam felfogásában, — hogy a nagybirtokosok állami segélyben részesíttessenek; de kívánom igenis segélyben részesíteni azt a szegény parasztot, a ki ezen állami segélyre igen nagy mértékben rászorult. Még csak azt vagyok bátor röviden megjegyezni, hogy ezen erdők állami kezelésbe vétele mellett két fontos közgazdasági faktor is nagyobb oltalomban fog részesülni : az egyik a vadászat, a mely évről-évre nagyobb jövedelemmel gazdagítja az államot, a másik pedig a halászni, mely nézetem szerint, a mi különösen a nemesebb halfajokat illeti, csakis Felső-Magyarország erdővidékein hasznosítható. Különösen a pisztrángtenyésztés fog nagyobb lendületet nyerni, ha az állami erdészet közegei a szakszerűség szempontjából figyelmöket ezen közgazdasági tényezőre is ki fogják terjeszteni. (Úgy van! jobhfelől.) Nekünk Felső-Magyarországon a nemzeti érdek szempontjából is nagyfontosságú ezen törvényjavaslat, még azért is, mert azt hiszem, hogy minden kétségen felül áll, hogy a magyar állami erdészet hazafiság szempontjából mindenkor teljesítette feladatát, és nagy megnyugtatásra fog szolgálni az, ha tudni fogjuk, hogy minden erdőtiszti lak a magyar nemzeti politikának lesz őrhelye, különösen azon a vidéken, hol hazafias, bár magyarul beszélni nem tudó népünk állandó nemzetiségi izgatásnak van kitéve. Még arról is meg vagyok győződve, hogy különösen azon vidékeken, a hol az erdőkincstárnak vannak nagyobb birtokai, egyrészt a volt úrbéresek, másrészt pedig az erdőkincstár között bizonyos szorosabb érintkezési kapcsolat fog létesülni, mely ezen két érdekeltségi szakkörnek .közgazdasági érdekeit jobban fogja kielégíteni. (Helyeslés jobbfelől.) Mielőtt az úrbéres az uradalmi erdőben elnyerte osztályrészét, az uradalmi erdőben gyakorolta a faízást, a legeltetést, makkoltatást, és a 40