Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-291
312 ä91 * országos Ülés 1898. hatósági beavatkozás kiterjesztése nélkül is tényleg eleget tett és eleget tesz a törvény követelményeinek. Tudom, t. ház, hogy az a messzebbmenő rendszer, a melynek alapján a javaslat áll, s a melynek az egész vonalon való megvalósítása felé a dolgok fejlődése, úgy látszik, törekszik, más államokban, például Franeziaországban és Belgiumban és Németországnak egyes részeiben is fennáll; de viszont az utóbbi ország nagy része és a szomszédos Ausztria is — talán Tirolt kivéve — lényegben elegendőnek tartja a mi erdőtörvényünk: a szigorú és hatályos állami felügyelet és ellenőrzés rendszerét. S én e részben azon az állásponton vagyok, hogy az állana részéről az erdőgazdaságokkal szemben gyakorlandó jogok szempontjából magában ve've teljesen elegendők az érvényben álló erdőtörvény rendelkezései: a kormányhatósági jóváhagyás alá tartozó rendszeres üzemterv és a minősített erdőtisztek alkalmazásának követelménye, valamint az erdőfelügyelő és a kormány felügyeleti és ellenőrzési hatásköre. Ennél tovább menni és a kormánynak jogát elvileg annyira kiterjesztem, a mennyire azt ez a javaslat teszi, csak ott tartom indokolhatónak, a hol az erdőbirtokos a törvény követelményeinek meg nem felel, vagy jogainak további megszorítását önmaga kívánja, és nem tartom indokoltnak és üdvösnek sem ott, a bol az erdőbirtokos súlyt fektet mostani személyzeti hatáskörére is és felsorolt törvénjes kötelezettségeinek e részben is tényleg eleget tesz. Úgy vélem, hogy ezen eljárás akkor is, ha az állami kezelés, a mint a javaslat czélbaveszi, csakis a szakteendők ellátására szorítkozik, az önkormányzatnak állami szükség Léikül való megcsorbítása, és azt tartom, hogy tisztán erdőgazdasági tekintetben is sokkal lazább lesz az állami közeg és az illető erdőterület közt az összeköttetés, mintha az illető erdőbirtokos — adott esetben szövetkezés útján is — választja meg erdőtisztjét. Habár ettől eltekintve a javaslatnak irányzatát annyiban helyeslem, a mennyiben kívánatosnak, sőt szükségesnek tartom, hogy a most szerződési alapon álló állami kezelés törvény útján szabáljoztassék, a beterjesztett javaslathoz általánosságban csak azon feltevésben járulhatnék hozzá, ha a javaslat 1. §-ának f) pontjában az egyházi és ott megnevezett egyébb erdőkre nézve az erdőtisztek alkalmazása tekintetében megadott feltétlen jog kitérjesztetnék a többi erdőbirtokosokra, nevezetesen a községekre, városokra és törvényhatóságokra is és ha fentartatnék mindezekre az erdőtörvény 21. §-ában körülírt szövetkezés lehetősége. Csak ily feltétel alatt fogadhatnám el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a kösépen.) április 30-án, szombaton. Molnár Antal jegyző: Ruffy Pál! Ruffy Pál: T. ház! Rövid időre kívánom a t. ház türelmét igénybe venni, és már előre is kijelentem azt, hogy kizárólag a Felvidéknek úrbéres és községi erdeivel kívánok rövid felszólalásomban foglalkozni. Épen azért reflektálni kívánok Barta Ödön t. képviselőtársamnak azon kijelentésére, mely szerint hogy jut az az alföldi gazda, kinek — ha jól emlékszem, úgy mondta — egy akáczfája sincs, ahhoz, hogy adójával a felsőmagyarországi erdők kezeléséhez hozzájáruljon. Mi azért képezünk egy önálló országot, hogy az országos érdekek megvalósítása az egész ország közönségének feladata legyen. Hiszen felhozhatnám azt is, hogy Felső-Magyarország a társadalmi kérdésekben mindig helyt állott, és sokszor megtörtént, — csak a nemzeti közművelődés ügyét említem, — hogy ez nem találkozott a gazdag alföldnek azon rokonszenvével, melyet különösen a magyar nemzeti politikának fejlesztése érdekében talán jogosan várni lehetett, és ha Felső-Magyarországon annak az úrbéres gazdának, olyan termékeny talaja lenne, mint az alföldi gazdának van, úgy gazdaságát bizonyára saját erejéből rendezné és nem lenne szükség ezen törvényjavaslat tárgyalására. Én ezen törvényjavaslatot úgy tekintem, hogy az tulajdonképen kiegészítése, vagy jobban mondva, betetőzése magának az erdőtörvénynek. Magyarország termőföldjének 30o/».-a erdő, tehát gazdasági szempontból nagy jelentőséggel bír, hogy ezen erdőtalajt jól kihasználjuk és ne csak konzerváljuk azt, mi megvan, de egyszersmind arra is törekedjünk, hogy minden talpalatnyi földet, mely egy erdőmagnak életet adni képes, megmíveljünk. Az 1891 : XII. törvényczikk mezőrendőri törvény intézkedik a kopár területeknek és a vízmosásoknak beíásítása tárgyában, tehát oly szellemben rendelkezik, mint a hogy rendelkezik az erdőtörvény, 8 mint a hogy rendelkezni kiván*a tárgyalás, alatt levő törvényjavaslat is. Ezen törvényjvaslat czélja, hogy az erdőtörvény 21. §-ának, a mely a szakszerű kezelést mondja ki, a reális tartalmat és alapot megszerezze. Körülbelül két millió kataszteri holdra tehető az a teriilet, a melyet az úrbéresek részben erdők, részben beerdősítendő legelők czímén nyertek. Áz i\rbér rendezése előtt az úrbéres teljesen anyagi és erkölcsi függésben volt földesurától, de különben akkor az erdészet maga is fejletlen volt, és így ne csodálkozzunk azon, hogy az erdőtörvény megalkotásáig tulajdonképen az erdőkonzerválás érdekében intézkedés alig történt. Ennek kell tulajdonítanunk, hogy az úrbéres, a ki előbbi osztályrészét a földesúr birtokából elnyerte, mert pénzre és legelőre volt
