Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-291

291. országos ülés 1898. április 30-4n, szombaton. 311 idő ?zükös gazdasági viszonyai, öregbedő pénzigényei, faeladási hajlamai, száraz józansággal számító tehetségei közt talán nem fogja elfeledni, hogy minő jelentőséggel bir az erdő emberre és vidékre nézve akkor is, ha nem tekinti csupán tűzi- és haszonfa-szükségletét. Gondolom, t. ház, jó és üdvös dolog ezen erdőszerető érzület fejlesztése és ápolása. A mezőgazdaság rövidéletű, gyorsan eltűnő növényeket termel, a melyeket ugyanegy évben felzöldülni, megérni és elhalni látnak, s a melyeknek mívelése alkalmas, hogy kifejleszsze az embereknek a czélszertíre, a gazdaságilag legtöbb hasznot hajtóra irányzott hajlamait. Az erdő fái túlélnek sok embernemzedéket s lombjukban arról beszélnek hozzánk, a mi előttünk volt s a mi utánunk lesz; a ki itt a magot elveti, az bizony nem dönti le a hasznot hajtó tölgyet. Nem fogok én, t. ház, itt belemélyedni azon közismereti! érdekek fejtegetésébe, a melyek az egészségügy, az égalji viszonyok, az árvizek elleni védekezés, a míyelés alatt álló föld termőképességének megóvása szempontjából az erdők fentartását, védelmét és ápolását az állami gondoskodásnak is kiváló tárgyává teszik. Csak jelezni akartam, hogy én íokonszenvvel fogadok az állam részéről is minden olyan szükséges intézkedést, a mely az említett czél biztos elérésére törekszik. S én készségesen elismerem az 1879. évi erdőtörvénynek országszerte tapasztalható üdvös eredményeit, helyesnek tartom különösen annak 2. §-áf, a mely a véderdőkre vonatkozik, 4. §-át, a mely a feltétlen erdőtalajt általában irtási tilalom alá helyezi, 17. §-át, a mely az ott felsorolt erdőbirtokosokra nézve a rendszeres üzemterv szerinti gazdálkodást teszi kötelezővé, és 21. §-át, a mely ezen erdőbirtokosokat kellő minősítéssel bíró erdőtisztek alkalmazására szorítja. Gondolom, hogy ezenfelül általában bevált a törvényben körülírt hatáskörében az állami erdőfelügyelők intézménye is, a mely ellen, noha csak az állami ellenőrzés közegének állami kinevezéséről volt szó, 1879-ben, az erdőtörvényjavaslat képviselőházi tárgyalása alkalmával az ellenzéki pártok részéről, nevezetesen báró Simonyi Lajos részérői főleg gyakorlati szempontból, Szederkényi Nándor és Almásy Sándor részéről e mellett főleg a törvényhatósági önkormányzat szempontjából súlyos kifogások lettek emelve, mely kifogásokln z, ha jól tudom, akkor hozzájárult Madarász József t. képviselő úr in. (Ügy van! a baloldalon.) A jelenleg érvényben álló erdőtörvény rendszerétől, a mely, ha jól vagyok értesülve, az illető szakkifejezéssel a messzemenő állami felügyelet rendszerének nevezhető, s a mely a törvény 21. §-ában foglalt egyik alapvető intézkedésében az illető erdőbirtokosoknak kötelességévé teszi, hogy szakképzett erdőtiszteket alkalmazzanak, de egyúttal meghagyja azt a jogukat, hogy ezen erdőtiszteket önmaguk válaszszák, sőt a kisebb erdőbirtokosokat feljogosítja arra is, hogy közös erdőtiszt alkalmazására szövetkezzenek, a jelenleg tárgyalás alatt levő javaslat át akar menni az úgyszólván teljes állami erdészítés, németül úgynevezett »Beförsterung« rendszerére, a mennyiben a javaslat 1. §-ában felsorolt erdők — lényegben ugyanazok, a melyek a mostani erdőtörvény 17. §-a alá tartoznak — az erdőgazdasági teendőket illetőleg majdnem feltétlenül az állam kezelésébe mennének át, kivételnek csak annyiban lévén helye, a mennyiben kis- és nagyközségek, valamint vagyonközségek, ha legalább 5000 holdnyi erdőterülettel birnak, továbbá törvényhatóságok és városok, ha erdőjük jövedelmezősége a miniszter úr véleménye szerint erre elegendő, csak külön törvényhatósági engedélylyel alkalmazhatnak erdőtisztet, s ezen kormáuyhatósági kényszer ily alakban csakis egyházi, alapítványi, hitbizományi és részvénytársulati erdőkre nincs kiterjesztve; ez utóbbiakra nézve is, valamint egyáltalában az 1. §-ban felsorolt erdőbirtokosokra nézve a jelen javaslat azonban, ha jól értelmezem, teljesen elejti a közös erdőtisztnek szövetkezés utján való alkalmazásának gondolatát, a melyet a mostani erdőtörvény 21. §-a megvalósítani akart és tényleg meg is valósított. Az indokolás, a melylyel a t. miniszter úr törvényjavaslatát beterjesztette, világosan mutatja, hogy honnan vette a bátorítást és az indokot arra, hogy az egyes erdőgazdaságokba való ily messzemenő állami beavatkozást vegyen kilátásba. Előadja az indokolás, hogy körülbelül 1Í.500 erdőbirtokos közül majdnem 8000 erdejét önként, szerződéses alapon, már tényleg át is adta az állam kezelésébe, s hogy csak mintegy 3500 erdőbirtokos kerek összegben 2,000.000 holdnyi erdőterülettel áll még azon, szerintem, elsősorban kívánatos és természetes állásponton, hogy a törvényben felállított és helyesen felállított kötelezettségek korlátai közt és szigorú és hatályos állami ellenőrzés alatt erdőgazdaságának vitelét, tehát első sorban saját ügyét a saját személyzetével önmaga intézze. Reámutat ezenfelül az indokolás azon mindenesetre figyelemreméltó és jelentékeny nehézségekre is, a melyekkel a minősített erdőtisztek alkalmazásának eddigi módozata sokhelyt járt, s a melyek az erdőbirtokosok nagy részét a kényelmesebb állami kezelés karjaiba terelték. Hát én értem és méltányolom ezen indokokat, de azokkal szemben kiemelem, hogy az erdőbirtokosoknak egy igen tekintélyes része igen jelentékeny területtel a kormány-