Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-291
310 2í>1, °ra z *S* s fll « s 1898. április 30-án, szombaton. sék ezt csak olyan ellenzéki kötözködésnek tekinteni, de megint tapasztalatból beszélek. Méltóztatnak emlékezni, hogy a pénzügyigazgatóságok felállítása alkalmából milyen hajsza indult meg a városokban : valóságos árlejtés és árverés, a mely mindenkinek használt, csak azoknak nem, a kik ezeken az árveréseken résztvettek, a mely árverések épúgy voltak folyamatban a törvényszékek, táblák stb. elhelyezése alkalmából ; és én azt hiszem, hogy ez elég erős bizonyíték volt már arra nézve, hogy ilyen módon a városokat tönkre lehet tenni; hát ezen újabb hivatalok részére szeretném, hogy ne maradjon meg a javaslatban a mostani intézkedés, hanem legyen konstatálva, hogy »ennyi területnek, ennyi holdnak a kezelésére állami erdőhivatal állíttatik fel.« (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szükségesnek tartanám ezt azért is, mert hiszen ha ez megállapíttatik, akkor a pénzügyi eredménye is meg lesz állapítható ennek a költségvetésnek, holott az eddigi adatok szerint és a dolgok jelen állásában a pénzügyi eredményt megállapítani nem lehet, mert minél több hivatalt fognak felállítani, annál több lesz a költség, és minél kevesebb hivatalt fogunk felállítani, természetesen annál inkább apadnak a költségek. A törvényjavaslat egy általános intézkedése az egyenlő teherviselés elvénél fogva az én nézetem szerint sérelmes. E tekintetben az előttem szólott t. képviselőtársamnak, azt hiszem, jól értettem az állásfoglalását; de én egy kissé kibővítem; én nem tudom megérteni, t. képviselőház, hogy hogyan jut egy alföldi ember, a kinek erdeje nincs, a ki legtölebb egy ákácz: fának az árnyékában húzódhatik meg, a mikor teheti, ahhoz, hogy az egyik vagy a másik hifcbizomány kezelése czímén csak egy krajczárral is növekedjék HZ Ő adóterhe. Nem tudom megérteni azt sem, hogy, mikor egy község pótadó nélkül fedezi az összes szükségleteit, teljesen rendezett viszonyok között, a mellett erdőtulajdonos is. (Egy hang: Ritka esdí) VHU olyan is; nagy erdőbirtoka lévén, erdőbirtokának és földbirtokának a jövedelméből képes fedezni a háztartást; nagy ritkaság; de ha rirkán fordul is elő, mi szüksége van egy ilyen községnek arra, hogy más olyan községeknek, a melyek a száz százaléknál magasabb pótadóval vannak megterhelve, szintén hozzájáruljanak? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon könnyű dolog azt mondani, hogy hiszen ebből a hatszázezer forint költségből egy rész meg is térül, de ha megtérül is, akkor is kérdés tárgyát képezi, hogy mennyi apró fillérek jutnak ebből egy-egy embernek. Hogy megtérül, azt elhiszem, de nem lehet kiszámítani, hogy hány ilyen fillérből alakultak azok a terhek, a melyek alatt a nép már is roskadozik. Én azt hiszem, hogy erre a túlterhelt szekérre többé már egy atomot sem szabad feltennünk. Különben én az egyenlő megadóztatás elvénél fogva nem tudom megegyeztetni elveimmel azt, hogy a százezernyi jövedelemmel dúslakodó hitbizományi tulajdonosok vagyonának kezeléséhez egy fillérrel is hozzájáruljanak a nép rétegei és így kijelentem, hogy én ebben az egyenlő adóztatás elvét megsértve látom. (Helyeslés balfelől) Nem akarom a t. ház figyelmét továbbra igénybe venni és kijelentem, — bár nagy sajnálattal, — hogy ezen javaslat nem elégíti ki várakozásomat és mindazon kitűnő intézkedések daczára, melyek bennefoglaltatnak, különösen az úrbéresek szervezkedése szempontjából, nem vagyok hajlandó azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadni és ragaszkodnom kell azon határozati javaslatomhoz, hogy a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Meizer Vilmos! Melzer Vilmos: T. képviselőház! Azt tartom, hogy az a törvényjavaslat, a mely most tárgyalás alatt áll és voltaképen tisztán egy szakkérdést akar szabályozni, külön szakszerű jelentősége mellett bir általános politikai horderővel is, mert a mint abban a kongrua-vitában, mely a közelmúltban ebben a házban lezajlott, az állam és az egyház közötti viszonyról táplált nézetek szolgáltatták a tárgyalás anyagát, úgy ennél a javaslatnál az állam és az erdő közötti viszony képezi a kérdés sarkpontját. S ha ehhez a tárgyhoz hozzászólok, némileg talán egy bizonyos parlamenti elszigeteltség érzésével s hozzászólok azon szakműveltség teljes hiányával, a mely műveltséggel a f. előadó úr olyan kiváló mértékben rendelkezik, s ha épen általános elvi indokokból nem mindenben kedvező bírálatot akarok mondani a tárgyalás alatt levő javaslatról, méltóztassék vállalkozásomat tulajdonítani azon meleg érdeklődésnek, a melylyel az erdő fontos ügye iránt mindenkor viseltettem. Ez nálam természetes dolog. Hiszen ha az utam hazafelé visz azon vasúti vonalon, a mely az ország erdélyi részeit közepén átszeli, jobbfelé és balfelé bosszú órákon keresztül szemlélem azon erdő elén, vízmosásos, ránezos vidék szomorú képét, melynek földje a kopár hegyoldalakon az eső lezuliogó vize pusztító hatásának és a szelek kiszárító leheletének védtelenül kitéve van, mivel hegyeinek ormait és gerinczét megfosztották az erdők oltalmazó, a földet újra és újra megifjító áldásos hatalmától. S csak ha szűkebb otthonom hegyei felé érek, látom azon ősi hagyomány örvendetes működését, a mely a hegyeket borító erdőségek felett a múltban oltalmazólag őrködött és a jelen
