Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-291

291. országos ülés 1898. április 30-án, szombaton. 309 ján, hogy az az 5000 hold katasztrális erdő bíínös kezek által letaroltatott és elidegem'ttetett. Hát arról az abszurditásról nem is beszélek, a mi abban foglaltatik, hogy 5000 katasztrális hold erdőt egy évi kezelés után elpusztítottak; hiszen ha az egész vármegyének minden apró gyerekét rábocsájtották volna, se tudtak volna 5000 katasztrális holdat egy év alatt elpusztítani. Ha tehát áll, hogy elpusztították, — és én ezen állásponton állok, — mert hiszem, hogy elpusztították, azt kérdem, hogy ki van eddig felelősségre vonva ezen elpusztításért? Méltóztassék megengedni, t. ház, mikor arról van szó, hogy a jogkör kiterjesztessék és hogy hatályosabb ellenőrzést gyakoroljanak a közvagyon felett, akkor bővebben megmagyarázom, hogy miért nem látok ebben elég garancziát? Az erdőtörvény eddig is megadta a jogot nemcsak, de egyenesen kötelességévé tette annak a hatóságnak, melynek most itt az a tág jogkör adatott, hogy a legerélyesebb ellenőrzést gyakorolja. Legyen elég e tekintetben hivatkoznom az 1879 : XXXI. törvényczikk 34. §-ára, a melyben vi'ágosan meg van mondva, hogy feltétlenül teljesítendő azon kötelezettség az erdőfelügyeletben, hogy az erdők állapotáról a felügyelő magának legalább évenként egyszer meggyőződést szerezzen és tapasztalatairól jelentést tegyen. Ugyanezen kötelességek az erdészeti bizottságnak ugyanazon törvény 23 — 26 §-aiban vannak megszabva. De hiszen felesleges ezt bővebben fejtegetni. A ki ez erdőtörvénynyel foglalkozott, tudja, hogy jóformán összes rendelkezései a hatóságok jogait, kötelességeit írják körül, mert az egyesnek alig marad joga. Hát, t. ház, ha egy ily adminisztratív testület évek hosszú során át elmulasztja azon kötelessségét, hogy évenként a minisztériumhoz jelentést tegyen ; ha a felügyelő, ki tisztán e ezélra alkalmaztatik, és a kit mi most az állami erdőhivatal vezetőjével kipótolunk, abszolúte nem teljesíti kötelességét; az adminisztratív hatóság feje pedig 1894-ik évben a birtokosság részéről egy írásbeli panaszt kap és annak megvizsgálására két embert küld ki, — a kik ha szemüket, be nem hunyják ; ha nem vakok vagy ha nem vettek részt azon mulasztásban, melyért őket a felelősség terhelte, lehetetlenség, hogy egyebet jelentettek volna, minthozgy itt devasztáczió folyik, nem láttam ezen urak jelentését, — de tény, hogy 1894-ben beadott egy ilynemű jelentés alapján főkép 1897-ig még csak hajaszála sem görbíüt meg senkinek, (Egy hang a szélső laloläálon: No lám!) akkor, t. ház, azt kérdem én, mi czélból adunk mi most állami hatáskört azon közegeknek, a kiknek eddig is megvolt, csakhogy nem éltek vele és ezeknek hatályosabbá tételét én itt nem látom. Nem mondom, hogy ez általánosságban így volt, de azt tartom, hogy ily komoly példából okulni kell és én ezen felelősséget alkalmazva nem látom. Nem látom pedig azért, mert ha 1897-ben egy közigazgatási vizsgálat azt konstatálta, hogy itt egy ily nagymérvű erdőpusztítás esete forog fenn, ennek következményéül nem volt elég egy erdőőrnek elmozdítatása; nem alulról kell kezdeni ilyenkor a purifikácziót, hanem felülről. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és a szélső baloldalon.) és megnyugvást csak akkor találhat az a fellázadt közvélemény, hogyha a purifikáczió az egész vonalon megtörténik. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Szerettem volna látni, hogy a közigazgatási bizottság összes tagjainak és a főispánnak a vagyonára a zárlat elrendeltessék azon károk biztosítása végett, melyeket azután polgári úton fog az egész birtokosság érvényesíteni. Szerettem volna látni, hogy az erdőfelügyelőség, a melynek kizárólagos feladati, hogy v.z erdők állapotát tüzetesen vizsgálja, arról jelentést tegyen, minden legkisebb eltérést, a mely az üzemtervvel szemben konstatálható, jelentse fel, felelősségre vonassék, mert lehetetlen, hogy azt sem vette észre, hogy az úrbéri birtokosságnak részben még az üzemterv sincs átadva. Ha így végeztetik ez a nagy állami kezelés és így fog továbbra végeztetni ezen törvény keretében, akkor a törvény nem lesz elég. Ha azonban arról van szó, hogy az egyesek jogait konfiskáljuk és elvegyük, akkor, mielőtt ilyen jogot akarunk a háztól, czélszeríí volna legalább példaadás kedvéért megmutatni, hogy ott pedig, a hol az állam által nyújtott hatalommal az illetők úgy élnek vissza, hogy abból másoknak káruk származik, a szigorú példaadás meglegyen. Ennek alapján, t. képviselőház, nem vagyok azon helyzetben, hogy általánosságban ezt a hatáskörkiterjesztést ilyen nagy mértékben hajlandó lennék a közigazgatási bizottságnak megadni. Sérelmesnek tartom a második fejezetnek egy inkább negatív részét, azt tudniillik, hogy nem határoztatik meg, hogy hol, mennyi erdő lesz egy olyan komplexum, mely feletti felügyeletre egy állami erdőhivatal állítandó fel. Nem tartom ezt megnyugtatónak azért, mert ha törvénybe iktatjuic az új hivatalok felállítását, hát legalább az országban általában uralkodó és ilyen irányú kezdeményezésekkel szemben elég hangosan nyilvánuló bizalmatlanság elhárítása végett talán czélszeríí volna azt mondani, hogy »ennyi erdőhivatal szükséges« a mostani adatok szerint. Hiszen adatnak kell lenni. Hát ezt miért szabad korteskedés tárgyává tenni, hogy melyik vármegye területén és hány vármegye területén hol állíttassák fel az az erdőhivatal?! Ne méltóztas-