Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-291
308 291. országos ülés 1898. április 30-án, szombaton. és törvénybe iktatni, másrészről pedig, a menynyiben, a javaslat rendelkezései szerint a közbirtokossági dolgokról való esetleges sérelmes intézkedéseknek a felíílbirálata ez eddigi bírói út mellőzésével a közigazgatási útra tereltetik át, szabad-e és van-e arra kellő ok, hogy - • holott mindnyájan mindig arra hivatkozunk, hogy a polgári és vagyoni jogok sérelme szempontjából nagyobb gf.rancziát látunk a bíróságban — ilyen állapot mellett mi a nagyobb garancziát odadobjuk és azt mondjuk, hogy nagyobb biztosíték és remedium van abban, hogyha az esetleges sérelmek orvoslása érdekében az illető közbirtokost— kisebbséget vagy egyebeket — nem a bírósághoz, hanem a közigazgatási hatósághoz utasítjuk. Nem szándékozom bármi nagyobbméntí rekrimináeziókba bocsátkozni a felett a rendszer felett, a mely eddig uralkodott, és pedig azon testületek körében, a melyek ezentúl óriási nagy hatalmi kört nyernek ezen javaslat áital, értem az erdészeti bizottságot T. ház! Azt hiszem, hogy szerzett tapasztalatainknak itt való feltárása nemcsak jogos, de kötelességszerű is, mert tapasztalatokból okulni lehet. Méltóztatnak igen jól tudni, hogy a fennálló erdőtörvény, a melynek hatálya most a kopár területekre is kiterjesztetik, olyan értelemben, a mint eddig nem volt, tehát az 1879 : XXXI. törvényezikk kiterjesztéséről lévén szó, talán alkalomszerű és jogos ezen törvénynek eddigi alkalmazása keretéből szerzett némely tapasztalatokat itt előadnom. (Halljuk!) T. ház! Méltóztatnak emlékezni arra, hogy hónapok óta rendkívüli nagy port. vert fel az úgynevezett majdánkai erdei pusztítás. Én ismertem annak az ügynek minden fázisát és a legképtelenebb híresztelésekre, a melyek a lapok hasábjain tért foglaltak, abszolúte nem reagáltam, inert nem tartottam helyesnek, hogy az a kérdés, a mely annak idején elintézés alatt állott, a hírlapok útján mintegy preokkupált közvéleményt csináljon. Méltóztassanak megengedni, hogy én a felelősség szempontjából említsem fel ezt az esetet. Mert az 1879 : XXXI. törvényezikk kiterjesztésénél a földmívelésí miniszter úr a javaslat indokolásában azt hozza fel, hogy a törvényhatóságok által szervezett intézmények, a melyek eddig is felügyeletet inauguráltak, nem feleltek meg a várakozásnak, mert a járulékok behajtására is képteleneknek bizonyultak a törvényhatóságok. hm kívánatosnak tartanám, ha az igen tisztelt miniszter úr nekem a felelősség szempontjából megmagyarázná azt, hogy mi történt voltaképen Majdánnáji? Az én tudomásom szerint történt a következő ; 1889. évben a majdánkai közbirtokosság 5000 kataszteri holdnál jóval nagyobb kiterjedésű erdejének üzemterve elkészült. Ezen erdő az erdőlörvéDy 17. és 21. §-ai szerint, de különben is jogi természeténél fogva a hatósági felügyelet tárgyát képezte. Ezen erdőt az általam imént hhatolt különböző időkben kibocsátott és különbözőleg interpretált és különböző forrásokból keletkezett rendeletekkel úgy kezelték, hogy voltaképen mint községi vagyont adminisztrálták egészen 1895-ig, és mint községi vagyont kezelvén, arra mindenkinek volt befolyása, csak annak a tulajdonosnak nem, a ki mint telekkönyvi tulajdonos volt bevezetve a telekkönyvbe egyénileg. Azt kérdem, hogy ha 1889 tői 1895-ig egy ilyen nagy erdőbirtokot, a melynek bizonyára van valamelyes jövedelmezősége, legalább értékének csekély perczentuális arányában így kezeltetnek, hol van az a közeg, a ki ilyenkor felelősségre lesz v.onandó ? 1895 ig ezen erdő községi adminisztráczió alatt állott, tehát az én legjobb meggyőződésem szerint ennek az adminisztrácziónak keretében a közbirtokosság egyes tagjai által bármi czímen szenvedett károsodásáért már csak a jogtalan foglalás jogi theoriájából véve is a dolgot, azok a közegek és annak fölöttes hatóságai felelősek, a melyek az ellenőrzést ezen községi vagyon kezelése keretében elmulasztották. De, t. ház, 1895-ben ezen közbirtokossági vagyon autonóm szervezetet nyert, mert Máramaros vármegye általam emlékében is tisztelt alispánja egy akta alkalmából rájött arra, hogy ez nem községi vagyon s ehhez nekünk semmi közünk nincs; elrendelte tehát az autonóm szervezkedést. Ennek első kelléke lett volna, hogy az 1889-ben megállapított üzemterv a mely meghatározza, hogy milyen méretekben és dimenziókban szabad itt a kihasználás és milyenben nem, átadassék az autonóm testület képviseletének. És minthogy a hatóságok tudták, hogy jogtalanul használták másoknak jogát; illetéktelenül kezelték mások vagyonát, legalább, azt hiszem, a helyes vagyonkezelés és a felelősség érzetének minimális mértéke szerint s az lett volna kötelességük, hogy azt mondják : rájővén a tévedésre, ime megállapítjuk, hogy kezelésünk alatt hiba nem volt és átadjuk leltárilag ezt a vagyont, az autonóm testületnek. Ez nem történt meg. Aktaszeröleg meg vagyok róla győződve, t. ház, és nem hiszem, hogy valaki megezáfolná ezen állításomat, hogy az úrbéres birtokosság vagyouának a község jogtalan kezeléséből az autonóm birtokossági választmány kezébe történt átjutá 4 ával sem leltározás, sem az üzemtervnek a választmány kezéhez történendett átadása nem történt. És most előállanak az erdőbizottság tagjai 1896 —97-ben és konstatálják egy jelentés alap-
