Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-291

306 2&1, országos ülés 1898. április 80-án, szombaton. be nem hajthatók, a hátralékok szaporodnak és helyenként nagy összegre nőnek. A javaslat törvénynyé válása esetén a járulékok nagyobbak, a költségek nézetem szerint tetemesen felül fogják múlni a mostani kezelési költségeket. A miniszter úr indokolásában ugyan kijelenti, hogy nemcsak ez ország pénzügyi szempontjait, de az erdőbirtokosok anyagi helyzetét is szem előtt tartva, csak öt évi időszak lefolyása után fogja a költségek teljes megtérítését az erdőbirtokosoktól követelni, s a községi közadók módjára a vármegyéktől behajtani, azt hiszem, hol az állam és a törvényhatóságok között szerződések jöttek létre, csakis ezen szerződések lejárta után. Minden reform nézetem szerint akkor üdvös, ha annak életbeléptetésénél a konkrét tényleges viszonyok tekintetbe vétetnek. Nem szólok most arról, hogy a reformok életbeléptetésénél mindenkor tekintetbe vettük konkrét, tényleges viszonyainkat, de ezt szem előtt tartva czéiirányösnak tartanám, ha az erdők kezeléséről szóló töivény közigazgatásunk államosítása, községeink rendezése és adórendszerünk szabályozása, módosítása előtt nem lépne életbe. Mert kétségtelen, hogy a nagyobb járulékokat és költségeket azon erdőbirtokosok és községek fogják viselni, a kiknek, és a melyeknek kopár területeik és erdeik vajmi keveset, helyesebben mondva épen semmitsem jövedelmeznek, melyeknél a községi és pótadó már ma az államadónak 100—110°/o-át képezi. Mindezek után közgazdasági, társadalmi és politikai okoknál fogva, ezen községekre nagyobb teher nem róható. Köztudomású dolog, t. ház, hogy a Felvidéken és az ország erdős vidékein lakó népünk a legnehezebb gazdasági viszonyokkal küzd. És ezért a leggondosabb figyelem fordítandó arra, hogy az állami közköltségek terhei ne emelkedjenek, hogy az átalányok kiszabásánál a legigazságosabb eljárást kövessük. A mint a t. miniszter úr a földmívelésügyi bizottság ülésében ki is jelentette, hogy a járulékok csak ott fognak emeltetni, a hol az állami kezelés segélyével a jövedelem is növekedik. A t. miniszter úr üdvös intézkedései által nem egy tanújelét adja annak, hogy hazánk közgazdasági viszonyai iránt érzékkel bir és ismerve a miniszter úrnak a Felvidék gazdasági erejének fejlesztésére és emelésére irányzott törekvését és gondoskodását, hiszem és remélem, hogy megnyugtató kijelentései lehetővé fogják tenni a javaslatnak részemről való elfogadását. A javaslat szerint az állam sok oly intézkedést és teendőt vesz át, a melyek eddig az erdőtulajdonosokat illették. Erre én nem terjeszkedem, valamint arra sem, hogy a javaslat az államhatalom jogkörét nagy részben kibővíti. Mindez a magyar állam érdekében történik. Ezzel befejezem rörid felszólalásomat. A t. előadó urnak úgy a költségekre, mint a legeltetésre vonatkozó észrevételeit és megjegyzéseit magamévá teszem és ajánlom úgy az előadó úr, valamint PZ általam fel hozottakat a t. ház és a t. miniszter úr figyelmébe. (Helyeslés jobb/dől.) Rakovszky István jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön T. ház! Én nem mentegetődzöm, a miért a t. ház figyelmét igénybe veszem; hiszen ez a ház minden tagjának kötelessége és joga, a melylyel minden aggodalom nélkül élhet. Kubinyi Árpád t. képviselő úr hálára kötelezett bennünket, hogy arról az oldalról is felszólalt és kifejezte azt az aggodalmát, hogy az e javaslatban kontemplált xVjabb adóterhek oly néprétegeket fognak érinteni, melyek ezek elbírására abszolúte nem rendelkeznek elég erővel. Megjegyzem előzetesen, hogy a budgetjog szempontjából a javaslat mai tárgyalása határozott sérelem. Nem tartanám helyesnek, ha ez az — úgy látszik — mind gyakrabban ismétlődő preczedens állandó gyakorlattá fejlődnék a tekintetben, hogy oly javaslatok, melyek az állampénztárnak nagyobbmérvű és állandó rnegterheltetésével járnak, a pénzügyi bizottság meghallgatása nélkül kerülnek a ház elé. Nem vitatkozom az előadó úrral a felett, hogy e javaslat elfogadása által mily teher fog az állampénztárra háramolni, csak konstatálom, hogy az előadó úr a miniszteri javaslatban -őszintén feltárt tételek legkisebbikét vette alapúi és úgy jutott rá a 96.000 forintos megterheltetésre. Azt hiszem, senkisem vonja kétségbe, hogy ez a t. miniszter úr indokolásában elfoglalt állásponttal sem egyeztető össze. Méltóztassék a javaslat indokolásának 33. lapját megnézni, melyen a számok meglehetős redukeziója útján és csak egy nagyon erős számtani művelet útján jött ki ez a legkisebb összeg. Itt voltaképen az államnak 618 000 forinttal való állandó megterhelésérő! van szó. Hogy abból a miniszter úr mit tart levonandónak, az nem változtat a javaslatnak pénzügyi fontosságán, mert ez a 618.000 forint most már állandó évi terhot fog képezni, melyet megtagadni a törvényhozásnak nem lesz módja; a 618.000 forintbói pedig levonni nem lehet azt, a mi az ezelőtti években különböző czímeken úgy adatott, hogy e;:en javaslat keretében most beille3zthetőnek látszik. Mikor tapasztaltuk azt, hogy egyes tontos, akár kulturális, akár közgazdasági czélokra való javaslatoknál, midőn akár az egyik, vagy másik árnyalata, vagy akárhonnan felszólalt képviselők az illető dotáczió bármi csekély fölemelését kérték, mindig arra történt hivatkozás, hogy az állam pénzügyi helyzetével kell szá-