Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-278

1 278. országos ülés 1898. április 15-én, pénteken. vábbá az 1893: XXVI. törvényczikk után az, hogy ezzel eleget tett az állam az iskolai szükségletek fedezésére vonatkozó összes igényeknek, épúgy nem juthatott volna most sem eszébe senkinek az, hogy az állam a további támogatást ezzel akarta volna mintegy megváltani. Hogy minden tévedésnek eleje vétessék, a legnagyobb készséggel vettük fel a 21. §-t, a mely ezen elvnek kifejezést is ad. Előfordult egy igen jogos kifogás, tudniillik a következő : Minthogy a törvény kilencz esztendő alatt hajtja végre a jövedelem-kiegészítést, előállhatott volna az az eset, hogy mivel egyes hitfelekezetek az eddigi rendkívüli segély czímén kapott összegből már 800 forintig kiegészítették a lelkészi fizetést, az első három évben, midőn csak 600 forintra történik a kiegészítés, ezek a lelkészek kevesebbet kapnának, mint a mennyit az ideiglenesen adott segélyből nyertek. E kétségkivűl jogos kifogás következtében a legnagyobb készséggel is feleltem meg annak, hogy addig is, a meddig a fokozatos végrehajtással a 800 forintba jutnak, rendelkezésükre bocsáttassák a megfelelő összeg, ha igazolják, hogry 800 forintig ki volt egészítve a fizetés. (Helyeslés balfelől.) Felmerült az a kérdés is, — azért mondom ezt előre, mert lehet, hogy e tekintetben különböző módosítások és indítványok történnek, hogy tehát előre méltóztassék a kormány álláspontját ismerni — hogy a létminimum határa szűk. Én elismerem, hogy a bevett vallások lelkészei többet érdemelnének. Ez kétségtelen. De méltóztassék azt is tekintetbe venni, hogy így is sokra megy az az összeg, a melyet az állam nyxíjt; és lényeges segítség ez mindenesetre, ha méltóztatnak tekintetbe venni, hány lelkész sorsán fog javítani ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik. De nem is tisztán 800 forintnyi maximum ez, mert ha a fölszámítandó jövedelmek a s a levonandó kiadások mérlegét méltóztatik összevetni, bizonyára lényegesen több lesz az, mint 810 forint, mert a lakóház, udvar, kert, az önkéntes tehervállalások és bizonyos alapítványok a felszámítandó jövedelem keretébe nem is vétetnek fel. Azt is bizonyára fel fogják hozni, hogy a végrehajtást rövidebb idő alatt kellene teljesíteni, nem kilencz év alatt. Itt egyenesen és kizárólag az állam pénzügyi helyzete volt irányadó. Ez igen szorgos meggondolás, konszideráczió tárgyát, képezte. Ennél tovább az állam nem mehet. Hiszez ebben nem az vau mondva, hogy, ha esetleg -— adja az Isten — az állam oly pénzügyi helyzetbe jutna, hogy ezen a törvényhozásilag elismert égető bajon előbb tudjon segíteni, akkor a kilencz év előtt ne történhessék a segítés. A kilencz év csak azért van, hogy kötelezze a kormányt arra, hogy ennyi idő alatt mindenesetre hajtsa ezt végre. Azt is mondották, és bizonyára hallani fogjuk a vitában, hogy e javaslat bizonyos intézkedései az egyházi önkormányzatot sértik. Én előre akarom jelezni a magam és a kormány határozott és szilárd meggyőződését arra nézve, hogy ez a vád nem áll és bátorkodom álláspontomat a következőkben •preczizirozni. (Halljuk!) Az egyik intézkedés, melyet az autonómia sérelmének mondanak, az, hogy a lelkészi állásban előforduló személyváltozások bejeleutendők a kormánynak. Hát igen természetes dolog, hogy ha egyszer a lelkészi állás jövedelmének kiegészítése a qualifikácziótól függ, be kell jelenteni a változást, mert 400 vagy 800 forintnak az utalványozása attól függ, milyen qualifikácziója van az illetőnek. (Helyeslés jobbfelöí.) É nélkül a rendezést egyáltalán nem lehet keresztülvinni. Azután azt is mondják, — s erre méltóztassanak figyelni épen azok, a kik az autonómia szempontjából akarnak esetleg támadást intézni a törvényjavaslat ellen, — hogy a rendezést a lelkész személyéhez köti. Ez teljes félreértése a javaslatnak. Ne a lelkész személyéhez, hanem a lelkészi állásokhoz, az egyes lelkészi parochiákhoz köti; az egyházi főhatóság nélkül közvetlenül abszolúte nem érintkezik az állam az érdekeltekkel abból a szempontból, hogy megadasgék-e vagy elvonassék e az a bizonyos kiegészítési összeg; azonfelül a kiutalványozás módjára nézve is jöhet létre megállapodás, úgy, hogy okvetlenül nem egyénenként történik a kiutalványozás, hanem a javaslat világosan intézkedik arról is, hogy e tekintetben a kormány és a felekezetek közt megállapodás jöhet létre. Elesik tehát minden olyan érvelés, a mely azt mondja, hogy a rendezés a lelkész személyéhez van kötve, mert igenis a lelkészi álláshoz, a parochiához van kötve és az egyházi főhatóság közbejöttével történik a rendezés, elvonás stb. Azonban azt méltóztatnak mondani, hogy a jövedelmi kiegészítés nyújtásában és elvonásában az államkormánynak bizonyos befolyása van : ime, itt van az autonómia sérelme. No, hát igaz, hogy ez a törvényjavaslat bizonyos feltételek mellett a jövedelmi kiegészítés elvonását biztosítja a kormánynak. Igazságosan, méltányosan és logicze csak nem lehet követelni, hogy az az állam, a mely a kiegészítést adja, végrehajtó hatalmában tehetetlenül, megbénítva, teljesen fegyvertelenül álljon esetleg oly lelkészszel szemben, a ki hazafiatlau magatartást tanúsít, a haza iránt tartozó kötelességekről megfeledkezik, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) vagy hogy megbénítva álljon olyan egyházhatósággal szem-