Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-278
278. országos ülés 1898. április 15-én, pénteken. Í.7 ben, a mely esetleg rokonérzelmű lévén azon panaszlott lelkészszel, szemet huny bizonyos államellenes üzelmek előtt, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) a melyek előtt azonban az állam nem hunyhat szemet, hanem igenis kötelessége a fölött őrködni, hogy a jövedelemkiegészítési összeggel esetleg hazafiatlan magatartású lelkészek ne istápoltass;inak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Hogy milyen gondosan és milyen intézményes biztosítékokkal veszi körül a törvényjavaslat épen az önkormányzatot és a kormányhatalmat, erre nézve méltóztassanak csak objektíve, nyugodtan figyelembe venni azokat, a miket a törvényjavaslat intézkedéseiről mondandó leszek. (Halljuk!) A kormány először is nem intézkedhetik a kiegészítés megtagadása vagy elvonása iránt elsősorban, hanem büntető vagy egyházi fegyelmi eljárásnak kell ezt megelőznie (Zaj balfelöl.) és ha intézkedik is a kormány ez az intézkedése bírói védelem alatt áll. Bocsánatot kérek, t. ház, de már többet és nagyobb biztosítékot adni lehetetlen. Azt csak nem méltóztatik kívánni, hogy a kormánynak ebbe abszolúte semmi beleavatkozási joga ne legyen; több biztosítékot adni pedig egyáltalában nem lehet. (Ellenmondás a haloldal hátsó padjain.) No akkor én egy szerencsétlen konczepcziónak tartanám az egészet. Méltóztassanak azt is figyelembe venni, ho»y egy jól szervezett, megbízhatóságnak örvendő fegyelmi ítélet ellenében az a kormány ok nélkül nem fogja a jövedelemkiegészítést elvonni, különösen a midőn tudja, hogy ezen intézkedése még a közigazgatási biróség elé is vihető. Méltóztassanak elhinni, hogy az ebből vont érvelések valóban nem bírnak semmi gyakorlati ériekkel; mert hiszen lehetetlennek tartom és lehetetlen is ily kautelák és biztosítékok mellett az, hogy lelketlen visszaélés elkövethető legyen. Én teljesen belátom azt, hogy az autonómia védelmére és mondjuk, az esetleg változó kormányok önkénye ellen is intézményes biztosítékokat kell teremteni. Mi ebben az irányban is megtettünk mindent : elmentünk a politikai czélszerííség legszélsőbb határáig, midőn bírói védelem alá vontunk csaknem minden kormányzati intézkedést; az autonómiák szintén teljesen respektálva vannak, az o eljárásuk az, a mely megelőz minden kormányzati intézkedést, — s ezért meg is vagyok győződve, hogy a törvényjavaslat e tekintetben komoly ellenvetéssel alig találkozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt, t. ház, bátor vagyok arra is hivatkozni, hogy az evangélium szerint reformált konvent, a mely kivánságát elém terjesztette, az autonómia sérelméről nem is panaszkodik. Vagy legyen szabad például hivatkoznom (Halljuk! Halljuk!) egy, az evangélium szerint KÉPVH. NAPLÓ. 1896 —1901. XV. KÖTET. reformált püspöknek előttem levő jelentésére, a hol így szól (olvassa): »Nagy jogsérelemnek tartják az önkormányzatra nézve kétségtelenül sokan például a javaslat 9. § áhan foglalt azon intézkedést, hogy ha a felekezeti hatóság fegyelmi határozata az illető lelkészt — a miniszter által emelt panasz alapos volta daczára — állásában meghagyja: a vallás- és közoktatásügyi miniszternek jogában áll a rendelkezésre álló adatok alapján a kiegészítési összeget az illető lelkésztől el vonni.« Azután így folytatja a püspök (olvassa): »És mégis, ha a javaslathoz szavam volna, jó lélekkel nem tudnám e szakaszt elejteni, mert nem akarom a magyar állam hatalmát soha abban a lealacsonyított helyzetben látni, hogy kényszerítve legyen segélyezni egy oláh, vagy pánszláv lelkészt, a kit az általa tanúsított államellenes magatartás miatt az államkormány részéről emelt panasz alapos volta daczára fölmentett saját hasonérzelmfí és gondolkozású egyházi bírósága.« Egyébiránt legyen szabad az önök figyelmét, a kik az autonómia szempontjából esetleg támadni akarják a javaslatot, arra felhívni, hogy olvassák el a középiskolai törvény tárgyalásait: miféle rémlátás volt ott, hogy az a protestáns autonómiát tönkre fogja tenni, az ellenzék egyes protestáns férfiakat, a kik a törvényjavaslat mellett voltak, csaknem az egyháznak elárulásával stigmatizált — ha szükséges lesz, majd felolvasom az egyes szónokok nyilatkozatait—-és méltóztassanak most válaszolni, ha komolyan szívükre teszik kezüket: ártott-e az autonómiának az, hogy a középiskolákat az állam segélylyel támogatja? Nem lehet mondani és senkisem is mondja, hogy ártott; hanem azt mondhajta igenis, hogy felvirágoztatta a középiskolákat, (Úgy van! Úgy van! jobb/elől.) és hogy azóta lépésről-lépésre haladnak. (Úgy van! jobbfelől.) Én, t. ház, úgy vagyok meggyőződve, hogy régen volt a ház előtt eredményeiben nagyobb hatású törvényjavaslat, mint épen ez, a melyet előterjeszteni szerencsém volt. Úgy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy ez a törvényjavaslat intézményes biztosítékokat állít fel az önkormányzat érdekében intézményes biztosítékokat az államhatalommal szemben. Pénzügyi tekintetben elmentünk a méltányosság legszélsőbb határáig, a melyen túl nem mehetünk. E mellett, t. ház, nagy nemzeti érdekeinket teljesen megvédve találom ezen törvényjavaslatban. És mindezen előnyökön kivííl egy nagy, közéletünknek igazán sajgó sebét van ez hivatva orvosolni, midőn enyhítést nyújt a csaknem Ínséggel küzdő lelkészi karnak.
