Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-285
182 286. országos ülés 1898. április 28-án, szombaton. részben magas színvonalon mozgó vita végén hosszú beszédben tekintsek vissza a vitának szép perspektívát nyújtó egész folyamára: mindazonáltal, tekintve, hogy a javaslat mellett és ellen felhozható érvek már teljesen kimenttettek, ezzel az alkalommal jelenleg élni nem kivánok. Felment ezen különben kötelességszerű feladat alól az a körtílmény is, hogy a vitát megnyitó beszédemben már foglalkoztam a javaslat ellen felhozott ellenvetésekkel, melyeket részint a közvetlen érdekelt felekezetek nyilatkozataiból, részint a javaslat előzetes tárgyalásából megismerhettem. De felment ez alól különösen az a körülmény, hogy maga a t. miniszter úr kétszer is részt vett a vitában és a felhozott észrevételekre megadta a választ, a felmerült aggodalmakat sikerűit legalább részben eloszlatnia. De felment az is, hogy a szabadelvű párt részéről többen, köztük Tisza Kálmán, gróf Csáky Albin, Pulszky Ágost képviselő urak is sorompóba szálltak a javaslat védelmére és kimutatták a javasolt új megoldási mód kivihetetíenségét, gyakorlatiatlan voltát. Ily előzmények után, midőn a javaslat ellen felhozott vádak, ellenvetések és kifogások mindegyike a leghivatottabb ezáfolókra és a legilletékesebb helyekről jött czáfolatokra talált, valóban visszaélés lenne a t. ház türelmével és idejével, ha a javaslat mellett felhozható érveket újra felsorakoztatnám és azok előadásával a t. ház figyelmét fárasztanám. Ha mégis élek a szólás jogával, teszem ezt különösen azért, mert bevezető beszédemet a vita folyamán felszólalók közül többen részint félreértették, részint félremagyarázták. Legalaposabban félreértette beszédemet Radó Kálmán t. képviselő úr, a ki gondolom múlt szombati beszédében engem egy kalap alá helyezve gróf Zichy Jánossal, azt a szemrehányást teszi, hogy én bizonyos összefüggést keresve a jelenlegi javaslat és az egyházpolitikai törvények között, azt állítottam, vagy legalább az a felfogás sugározott ki beszédemből, hogy én e törvényjavaslatot a magam részéről is rekompenzácziónak tartom a protestáns egyházak politikai magatartásáért. Én sem ezt, sem ehhez hasonlót nem mondottam. Nincsen beszédemnek egyetlen bárhonnan kiszakítható mondata sem, a melyben ezen felfogásnak még csak árnyéka is benne volna; és higyje meg Radó Kálmán t. képviselő úr, hogy nincsen olyan nagy kalap, a mely alatt gróf Zichy János ÓB én politikai felfogás dolgában egymás mellett megférhetnénk. Thaly Kálmán: De igen! A G7-es kiegyezés! A vaskalap! (Élénk derültség bálfelöl.) Tuba János előadó: Gróf Apponyi Albert képviselő úr pedig azt értette ki beszédemből, hogy én a javaslat egyik legszerencsésebb diszpozicziójának azt a rendelkezést tartom, hogy jövedelmi kiegészítésben részesíti mindazokat a lelkészi állásokat, a melyek eddig rendszeresítve vannak, minden felülvizsgálata nélkül annak, vájjon volt-e szükség ezek rendszerítésére, igen, vagy nem? Én ezt a »szerencsés« jelzőt ez intézkedésre nem használtam, csak azt állítottam, a hova különben gróf Apponyi Albert is konkludál, hogy ez valóban rendkívül méltányos eljárás az állam részéről a felekezetekkel] szemben. Ugyanezt állította gróf Apponyi Albert is, midőn az állam pénzügyi helyzetére való tekintettel az eddig rendszeresített lelkészi állásoknak a szükségesség szempontjából való felülvizsgálását követelte. Ezen követelés teljesítésénél sokkal szerencsésebb és helyesebb a javaslat diszpozicziója, mert azzal a csekély anyagi előnynyel, a mely ezen felülvizsgálatból, mint azt az igen tisztelt kultuszminiszter úr is kimutatta, az állami pénztárra hárulna, valóban nem érne fel az a nagy izgalom, melyet ez az intézkedés a felekezetek körében méltán keltene. Polónyi Géza t. képviselő úr pedig azt kéri tőlem számon, hogy mertem én innen az előadói székből azt hirdetni, hogy ez a törvényjavaslat nem képezi az 1848 : XX. törvényczilik 3. §-ának végrehajtását, sőt nem is kivan annak tekintetni. De ki hirdette itt az ellenkezőt? Vájjon Polónyi Géza képviselő úr nem ugyanezen konklúzióra jutott-e? Hát innen az előadói székből nem volna szabad megmondanom ezt az igazságot? Ámde Polónyi Géza képviselő úr ellentétet fedezett fel az én nyilatkozatom és Tisza Kálmán képviselő úr felfogása között. Én ugyanis azt állítottam, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak hogy nem képezi az 1848 : XX. törvényczikk 3. §-ának végrehajtását, hanem miután az végeredményében az egyházak államosítására, az autonómiák megszüntetésére, sőt az egyházi javak szekularizácziójára is vezetne, azzal épen ellenkező irányban, ellenkező csapáson halad. Állítottam továbbá azt is, hogyha ennek a törvényjavaslatnak a végrehajtását a javaslatban megtalálni nem is lehet, megtalálhatjuk abban teljes mértékben a jogegyenlőség és viszonosság — az 1848 : XX. törvényezikkben kimondott — nagy elvének érvényesülését. Mit mondott ezzel szemben Tisza Kálmán t. képviselő úr? Idézem szavait (olvassa): »Igeuis az 1848: XX. törvényczikkuek 2. §-ában lefektetett nagy és magasztos elvekhez és mindahhoz, a mi azokból következik, én legalább — csak a magam nevében beszélhetek — feltétlenül ragaszkodom. Azonban a 3. §. végrehajtására nézve sohasem a végrehajtást, hanem a 3. §. szellemében való eljárást követelik, mert higyje el, akármit
