Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.
Ülésnapok - 1896-285
285. országos illés 1898. április 23-án, szombaton. 183 tart arról t. képviselőtársam, a 3. §-nak szószerinti végrehajtása csakugyan nem vezethet logicze másra, mint arra, a mire mindenütt a világon vezetett volna, tudniillik, hogy az egyházi czélokra fordított javadalmak az állam kezében egyesíttesseuek, lelkész és tanító, quázi államhivatalnokká tétessék. Ezt én legalább részemről — bármit mondjanak is mások — sohasem fogadhatnám el és egy nagy általános veszedelemnek tartanám.« Hol van tehát itt a két felfogás közötti ellentét? Ha csak abban nem találja azt a t. képviselő úr, hogy Tisza Kálmán t. képviselő úr a 3. §. szellemében való eljárást hangsúlyozza. Igen, de midőn a 3. §. végrehajtását egyenesen és nyíltan ő is perhorreszkálja, vájjon lehet-e ez az eljárás egyéb, mint az, a melyet ez a törvényjavaslat is követ, hogy tudniillik az állam a felekezeteket a szükség és a viszonyokhoz képest mindenkor kész állami támogatásban részesíteni. A lefolyt vita a javaslatnak alapelveit, alapvető intézkedéseit kellőleg kidomborította, azokra élénk világot vetett. És ezen alapelvek, ezen alapvető intézkedések helyessége mellett bizonyít az, hogy ez a megvilágítás, ez a megvitatás — legalább az én felfogásom szerint — nem szolgált a javaslat hátrányára, sőt inkább csak növelte azt a megnyugtató hatást, a melyre ez a javaslat is törekedett, (Úgy van! jobbfélől.) A vita eredménye gyanánt egyébként konstatálhatom, hogy a vita folyamán felszólalt képviselő urak kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a szegény lelkészek anyagi helyzetének javítása feltétlenül égetően szükséges és hogy ezen szükség kielégítésénél az állam segítő közbelépése nemcsak indokolt és méltányos, hanem az államra nézve kötelesség is. Beigazolást nyert az is, hogy az államnak e közbelépését nemcsak emberbaráti és kulturális szempontok, hanem nagy nemzeti érdekek is követelik. Nem támadta meg senki sem a felszólalók közű! a javaslat azon alapelveit sem, hogy nem a lelkészek állami fizetésének, hanem az elégtelen lelkészjövedelmek állami kiegészítésének rendszerét tette magáévá, sőt a fölszólalók legtöbbje — egy-kettő kivételével — nem emelt kifogást a jövedelmi kiegészítés megállapított mértéke ellen sem; s végül a legtöbb felszólaló elismerte azt is, hogy habár ezen törvényjavaslat minden jogos igényt teljes mértékben nem elégít is ki, a szegény lelkészek már-már tarthatatlan helyzetének biztosításához lényegesen hozzá fog járulni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Legtöbb kifogás azon feltételek ellen irányúit, t. ház, melyekhez az állam az állami segélynek kiszolgáltatását köti, különösen pedig ezen feltételek azon részei ellen, melyek a javas- [ lat 9. §-ában vannak lefektetve. De hát mik ezek a feltételek és mit czéloznak azok ? Semmi egyebet, mint azt, hogy államellenes magatartást tanúsító és súlyos erkölcsi vétséget elkövető lelkész az állam részéről jövedelmi kiegészítésben ne részesíttessék. Valóban, t. ház, azok a kik ezen feltételeknek a javaslatból való teljes kiküszöbölését kívánják, lehetetlenséget kivannak ; (Úgy van! a jobboldalon.) mert az állam érdekei védelmének erről a valóban minimális biztosítékáról csakugyan soha, semmi körülmények közt le nem mondhat, ha csak nem akarja magát kitenni azon nevetséges helyzetbejutás lehetőségének, hogy önmaga támogasson anyagi eszközökkel is államellenes irányzatot. Thaly Kálmán: Úgy jár pedig majd az oláhoknál! Tuba János előadó: És, t. ház, amidőn a javaslat az államhatalom ide vonatkozó jogának gyakorlását intézményes garancziákkal veszi körül; midőn a hatalmi túlkapások ellenében független és pártatlan bíróság oltalmát biztosítja: akkor valóban elment ez a javaslat az engedékenység, a méltányosság s az aggodalom figyelembe vételének a legszélső határáig. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Annak biztosítását pedig, t, ház, hogy komoly szükség nélkül rendszeresített új, vagy feleslegessé vált régi lelkészi állások jövedelmi kiegészítésben ne részesíttessenek, azt hiszem, bővebben megokolni nem szükségeg; az állam pénzügyi helyzetének és pénzügyi érdekeinek számbavétele igazolja ezt és teszi elkerülhetetlenné. Hogy pedig ezek st rendelkezések az egyes egyházak autonóm jogkörét sértenék, és abba beleütköznének, erről, t. ház, beszélni lehet, beszéltek is a vita folyamán igen sokan és eleget, de azt bebizonyítani nem. Ezt nemcsak én állítom, t. ház, és nemcsak a vitának egész folyama igazolta, de elismerték ezt maguk ezen kérdés megítélésre elsősorban leghivatottabb egyházi főhatóságok is. Mindezeknél fogva, miután ez a javaslat czélja felé, a viszonyaink között helyes, jól megválasztott és mindenesetre a gróf Apponyi Albert t. képviselő úr határozati javaslatában megjelölt útnál egyenesebb és rövidebb úton vezet, minthogy e javaslatnak törvénynyé válása ezer meg ezer nyomorgó lelkészre és lelkész családjára hoz áldást és euyhüíetet, kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot, az Összes beadott határozati javaslatok mellőzésével általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Molnár Antal jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Hogy ennek a nagyérdekű vitának megnyugtató eredmé*
